Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
1015 Az országgyűlés 88. ülése 1948. évi november hó 26án, pénteken. 1016 helyes soha az általánosítás. Tudjuk, hogy a múltnak talán egyik leghitványabb Ibűne volt, hogy »haziátlan bit a ng« kifejezéssel illették a munkásságot, a dolgozó ipari munkásság tízes tízezreit. Sohasem helyes iái kifejezésekkel rétegeket bántani meg. Mindig az egyén a bűnös és nem az. egyes rétegek. A VII. és a VIII. fejezettel kapcsolatban más megjegyzésem már nincs, mint amiket a-a előbb említettem. Őszinte örömmel üdvözlöm a novella 25. §-át, amely ia büntetőtörvénykönyv 313. §-át helyezi hatályon kívül. Ez az úgynevezett fenyítő büntetések lehetőségét zárja ki az iskolai fenyítésen belül. A demokratikus életnek és a demokráciának a lényege az emberi méltóság emelése. Ezt az emberi méltóságot nem szabadj, már a gyermekkorban elkezdeni megölni, mint ahogyan a múlt társadalom 'csinálta és megölt© a felnőttekkel kap*, csolatban is. Az emberi méltóságnak ez a biztosítéka ennek iá novellának egyik értékes eleme. A párviadalra vonatkozó rendelkezési hatályon kívül helyezése olyan természetes és annyira helyes, hogy sokat nem érdemes róla szólni, csak legfeljebb más vonatkozásban. Abban a vonatkozásban, ahogyan itt hallottam — nem voltam bent az ülésben, nem tudom mi történt, de feltételezem; hogy valóban rágalmazás történt. — a miniszter úr felháborodását a rágalmazásai szemben. Ez a felháborodás megilleti a miniszter urat, de ia demokráciában az emberi méltóság alapján egyformán megillet minden embert, mert el kell jutnunk odáig, hogy minden ember becsülete és tisztessége szentség legyen, amelyet senki jogtalanul, ok nélkül meg ne támadhasson. Mondom, anélkül, hogy ebbe la vitába, amelyet nem ismerek, beleszólni kívánnék, helyes ha a párviadalt eltöröljük. Helyesebben: már régen kellett volna. De ugyanekkor nagyon erősen biztosítani kell az egyéni becsületet a becsületsértés', a rágalmazás, a sajtó útján elkövetett rágalmazás vonalán, nem pedig t úgy, ahogyan ma folyik. Mert bocsánatot ké~ ' rek sajtóperek még a tárgyalásig sem jutnak el hosszú esztendők óta. (BELSŐ Gyula (dn): így van! Már három éve és még nincs döntés egy ügyibein!) Ez megint olyan kérdés, amelyet ennek a novellának szabályozni kellett volna. A vagyon ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseket, amelyek felemelik a büntetési tételeket a kihágásoknál ós korlátozzák a büntetlenséget biztosító rendelkezéseket, helyeslem. Helyeslem még abban a vonatkozásban is, ahogyan — ha jól emlékszem — Ábrahám képviselőtársam vetette fel, hogy még < jobban kellene felemelni ezeket. Ugyanennyire helytelenítem azonban a 40. §-t, amely viszont leszállítja a büntetési tételeket. Tudniillik mezőrendőri kihágás volt a mai napig és még ma is az, a 180 forintom aluli értékű lopás. Ezt a törvényjavaslat 60 forintra) kívánja leszállítani. Eztt nem látom siem szociális, sem demokratikus rendelkezésnek, —• a vidék tudja a legjobban, hogy a mezőrendőri kihágások a maguk gyors elintézésével sokkal jobban szolgálták a célt, mintha mi most vét. séget csinálunk belőlük, bevisszük ezeket a bírósághoz ós esetleg sokkal hosszabb idő múlva talán súlyosabb büntetést fognak kiszabni. Nem mindig jó a súlyosabb büntetés, különösen nem ezekben az esetekben, amikor legtöbbször _ mégis -kis élelmiszerlopásokról van szó. Elintézik aizit a mezőrendőri kihágás keretén belül. (KELETI PóW Hatván (dn) : Saj. nos, nagy a ,z anarchia a krumpli- ós a kukoricái öldeken! — HAJDÚ Gyula előadó; A kisbirtokosok védelme! — KELETI Péter István (dn): TJgy van! Ez a helyes!) Ebben a tekintetben majd leszek bátor módosító indítványt előterjeszteni. Az utolsó rendelkezés, amellyel az előadó úr is részletesebben foglalkozott, a XH. fejezetben a,tiltott határáulepés és útlevélhaisználat kérdése._ Mindazokban az esetekben, ahol •bizonyos minősített cselekményekről van szó, útleválátadással. okdirathamisítással, stb--vel kapcsolaitbatoi, megértem a súlyosabb büntetési) tételt. Nem látóim azonban indokoltnak az egyszerű határátlépés esetén. Az útlevél nélküli határátlépés kérdése évszázados kérdés- Jól tudjuk, hogy az ipairossegód. amikor elindult a maga vándorútjára* útlevél nélkül is átment a határon és anélkül is tíért vissza, amikor a maga munkáját kitanulta és tökéletesítette. (LUKÁCS Vilmos _ (f): Aki ki akar menni, ki kell engedni! Hadd menjen, nem kell visszatartani!) Ez az egész útlevélkérdés a mostani idők káros megnyilatkozása, a sziabadiságnak bizonyos korlátozása. Amikor az egyik oldalról — helyesen — ledlöntjük Vecbőczy szobrát azért, mert röghöz kötöittségeA tszabályozott és írt elő, ugyanakkor az az érzésem, hogy a másik oldalról az a különbség, hoigy egyévi vagy ötévi fogház-e a maximum, az ellenkező felé mutat. Az a tény, amelyet az, előadó úr bölcsen mondott, hogy végeredmény bem aki már átment, aki elkövette a cselekményt, aizt úgysem lehet büntetni mert hiszen azért ment át, hogy ne jöjjön vissza, vagy hiai vissziajön, akkor fog visszajönni, amikor cselekménye esetleg már nem esik büntetés alá, kétségkívül megáll. A lényeg, amit egy mondatban tudok kifejezni, a következő: nem hiszem, hogy a nemzet hasznára vannak azok, akiket erőszakkal alkarnak itt tartani. Ma, amikor Magyarország az újjáépítés terén olyan hatalmas fejlődést mutat fel, hogy tényleg senkinek sem kell innen elmenni'©, aki dolgozni akar, akit dolgozni hagynak és aki dolgozni tud, nincs értelme egy ilyen bűncselekmény be^ iktatásának,- és végeredményben nem nagyon éri el célját. Én a régi rendelkezést tartanám fenn az egyszerű határátlépés esetében* — nem beszélek a többi minősítetit esetekről — mint büntetési tételt, azért, mert ez elégendő ionnak & cselekménynek megbüntetésére, hogy az illető nem útlevéllel menlfi ki. Elvileg csak azon az állásponton kell lennünk, hogy ö a demokratikus államrendszer a maga polgárainak nemcsak a kivándorlási útlevelet, hanem az egvszerű útlevelet is meg kell hogy adja- Éppen ezért a minősített esetek kapcsán is volna egy módosításom, amely oda irányul, hogy ha pedig valaki útlevelet kér, db nem kap, akkor ha büntethető is, csak azon aizi alánon és azon a vonalon legyen: büntethető, amelyet a 31. §. szabályoz igen érdekesen, ebben a javaslatban először, a z úgynevezett jogtalan önbíráskodás eseteként. Mert! ha .valaki ki akar menni, ettől nem kell elzárni. Nemi a csooortos kiutazásról beszelek, amelynek tekintetében teljesen osztozom az előadó t úr álláspontjában, mint helyes és a szabadság gondolatával összeesryeztethető felfogásban, hogy ezt meg kell akadályoznunk. Ezael végére is értem a javaslattal kapcso-
