Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1011 Az országgyűlés 88. ülése 1948. évi november hó 26 án, pénteken. 1012 matra is, úgy érzem azpnteta hogy sem miniszrternek, sem képviselőnek egyéni becsülete, politikai ós gfatzsda&ági.térem való puritánsága, egy pillanatra sem maradihat kétség-ben, (akár rosszindulatú vice, akár rosszindulatú rágialoim folytán vonatott kétségbe. (DiÉNES István (f): Nagyon helyes!) Őszintén sajnálom, hogy Pócza képviselőtátagatmimai nem volt unódomham — bármily szorgosan kerestieni is tegnapi nyilatkozata utálni — szót váltanom és szót értenem. Bár Kossá István minisztertársam — azt hiszem, nem üs éppen helytelenül, hanem, nagyonis precíz, szavakkal — megbélyegezte már Pócza képviselő úr szavait, mégis le kell szögeznaim azt, hogy a furulya-üggyel nekem már elég sok dolgom volt itt a parlamentben, — Kunszeri igen t (képviselőtársaim lehet rá a tánnm — a furulyával foglalkoztunk itt a parlamentben. De tréfán kívül, ez a nem is minősíthető rágalom,, hogy a valláls- és közoktatásügyi miniszter a furulya-akciót azért tám'ogatniá, mert imaga vagy rokonsága anyagilag valamelyik furulyakésteítő céggel vagy váíllMkozás*sal kapcsolatban van, a. szemérmetlenségnek és ostobaságnak olyan példája, amelyet a leghatározottabbam vissza kell utasítanom. Felszólítom a képvisledő urat. hogy ne a parlament védelme alatt, hanem a parlcmeuteu kívül isimételje meg és* konkretizálja ezeket az állításait, hogy (bíróság elé állíthasslam és elégtételt vehessek rajta, különbéin ón is itt a parlamentben kénytelen vagyok aljas és gyiáiva hazugnak és rágalmazónak megbélyegezni. Ennyit kívántaim miondaníi. (Taps a kormánypártok soraibam.) ELNÖK: Vészy Mátyás képviselő urat, mint a kisebbségi vélfetmény előadóját, illeti a szó. r VÉSZY MÁTYÁJS (pk): T. ^Országgyűlési Méltóztassék megengedni, hogy én is kövessem Hajdú igein t. képviselőtársam előadásmemetét ós előbb magával a novellával, annak tényleges tartalmával foglalkozzam és csak azután térjek ált euinek az úgynevezett harmadik büntető novellának a hiányosságaira s foglalkozzam a hiányosságok közül a legsúlyosabbal, a büntetési nemek körüli hiányosságokkal. Én az egyik legkomolyabb problémának tartom a parlamenti működés eddigi szakasza alatt ennek a büntető novellának a beterjesztését és tárgyalását. Deák Ferenc azt mondja: »Ha közbizalom kíséri ia büntető igazság kiszolgáltatását, a büntető haitaFJom lesz_ legerősebb támasza a közállománynak és legbiztosabb alapja a polgárok nyugalmának,« Persze, ez száz esztendővél ezelőtti fogalmazás. Mai fogalmazásban tömören: a nép szabadságának, az állam biztonságának legerősebb támasza a büntető igazságszolgáltatás helyessége és alapossága. Az előadó úr, de a javaisilat indokolása is valójában közel jár ahhoz a gondolathoz, amelyet én képviselek ebben a kérdésben egyrészt mint kisebbségi véleményt, ez pedig az, hogy_ az 1878 :V. te. megalkotása óta hetven esztendő telt el és ez a hetven esztendő a társadalmi fejlődés vonalán, a

7 egyén felszabadulásának gondolatkörében nem hetven, hanem ötszáz esztendőnek felel meg. Ezt érzi az igazságügyi kormányzat, amikor első átfogó javaslataként ezt az úgynevezett harmadik novellát terjeszti elő. Én azonban mint jogáíszemiber nem szeretem a novellát, mert a novellák mindig eltemetik azt a közvélemény által kívánt teljes, átfogó törvényalkotást, amelyre szükség vam^ (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Nem mindig happyenddel végződik! — Mozgás a dolgozók pártján. ) Még egy gondolatot hozok elő. A társadalom fejlődésének megfelelően a bfüntetőjogtudomány komoly irányainak az a céljuk, hogy a büntetés kifejezésre juttassa a bűncselekménynek az ember lelkében élő tagadását, s az emberi erkölcs megnyilatkozálsia legyen. Minél több a kódex, a törvény ós a rendelet és minél gyakoribbak ezek, annál inkább útját szegjük annak, hogy a nép ezek szerint gondolkozzék és ezek a nép gondolkodásává váljanak. Ez a harmadik novella, amely újra aztt kívánja, hogy a nép bizonyos új gondolatokat tegyen magáévá, miként rá fogok mutatni, meggyőződésem, szerint is helyesen, bizonyos

5 bűncselekményeket, amelyeket a múltban nem pönalizáltak, pönalizM, vagy súlyosabban büntet, mint a múltban. Ezeknek a gondolatoknak át kell menniök a nép lelkületébe. Szerintem nem helyes, ha ez így novellákon, rendeleteken keresztüli történik, aminthogy a felszabadulás óta uralmon levő kormányok együk legnagyobb hibájának a sok rendeletet tartami, mert minél több a rendelet, minél több a törvényszakasz, ainmál nehezebben érhető el, hogy a bennük érvényesülő gondolatok a nép lelkületévé valljanak. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Igaz!) Ma ott tartunk, hogy nem, tudjuk, mi a jog, mert nem tudjuk a

# rendeleteket egymásba kapcsolni, nem tudjuk, mi bűn és mi nem bűn. , Előbb tárgyaltuk például a nők egyenjogúsítására vonatkozó törvényjavaslatot, — ennek 5. §-a fenntalrt bizonyos törvényeket, amelyek a nők érdekeit szolgálják, viszont elzár a nők elől bizonyos területeket. Nem hiszem, hogy ennek a kifejezetten jogászi törvényjavaslatnak tárgyalásánál ittlévő jogászok közül akad egy is> — kivéve talán a miniszter _ urát, akit nem merek idevenni — aki tudja, melyek azok a törvényi intézkedéseik, amelyek a nők ^jogaira vonatkozólag századokra visszamenőleg érvényben vannak és maradnak. Ugyanígy ez a harmadik novella át meg át van fonva büntetőtörvény könyvünk legkülönbözőbb intézkedéseivel. De büntetőtörvéinykönyvünk általános része ezen túlmenőleg teljesen elavult. A laikus bíráskodás beveze^ tése el sem képzelhető, ha büntetőtörvénykönyvünknek legalábbis általános részét újjá nem alakítjuk. Mi jogászok, jól tudjuk, hogy a »szándék« fogalma ma sincs meghatározva. Jól tudjuk, hogy száz és száz olyan büntetőjogi foglalom van* amelyet az új büntetőtörvénykönyvnefc rendeznie és szabás lyaznüa kell. Tudjuk, hogy büntetőtörvénykönyvünk szerint ma nyolc büntetési tétel van. pedig a. modern büntetőjog kettőt vagy legfeljebb hármat enged meg. Ezek mind olyan kérdések, amelyek amellett szólnak, hogy nem novellával kellene ezt a kérdést szabályozni, hanem egy valóban átfogó kódex-szél, de ha már novellában szabályozzuk, akkor ezeknek a hiányosságoknak nem lenne szabad a novella után is fennmaiiadniiofo mert akkor — miként az előadó úr helyesen mutatott rá — ahogyan 1908-ban jött az első novella, 1928-^ban jött a második novella és 1948-ban készül a harmadik novella, ugyanúgy majd 1968-ban esetleg &• negyediket fogják unokáink itt tárgyalni. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Fontos, hogy megérjük! —