Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
1007 Az országgyűlés 88. ülése 1948. esetiben a premeditáeió sokkal kétségtelenebb, mint az egyébként elkövetett emberöléseknél. A VIII. fejezet a vagyon elitéin elkövetett egyes bűncselekményekre vonatkozik. Itt megint csak azt kell mondanom, hogy a közérdek szempontjából kívánatos a jelenlegi rendelkezések módosítása, a büntetési tételeknek bizonyod esetben való szigorítása. Amikor 1 az üzemek nagy számát vettük állami tulaj doniba és" az állami tulajdon az egész magyar gazdálkodásnak fundamentális tengelye lett, nyilvánvaló, bogy az állami tulajdont fokozottabb védelemben kell részesíteni. Ennek a fejezetnek tehát a lényege az, bogy aaok a vagyon elleni bűncselekmények, amelyeket állami tulajdon rovására követtek el, ,súlyosaib!ban büntetendők, niint a normális bűncselekmények, tebát amelyeik egyéni tulajdont sértenek meg. Ugyanilyen fokozott védelemben részesítendők a köziek ed ésd. eszközök, mert íbiszen azok közérdeket szolgálnak, s ezért az ellenük elkövetett cselekmények ugyancsak súlyosabb büntetési tételekkel snjtandók. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy ezután kevésbbé kövessenek el ilyen bűncselekményeket. Azft hiszem, talán felesleges volna külön tárgyalni itt az egyes szakaszokat. (12.00.) Az egész fejezetben foglalt rendelkezéseknek ez a, fonala, ez a vezető vonala; ezen a szemüvegen át néztük a vagyonelleni egyes bűncselekményeket és vettük be ia novella rendelkezései közé azok büntetésiét. Engedjék meg, hogy mégis kiemeljem itt az egyik szakasznak azft a rendelkezését, hoigy az élelmezési, ruházkodási és fűtési célra szolgáló tárgyak eltulajdonítása, ami eddig 30 forinton alul kihágás, 30 forint értékhatáron túl pedig vétség? illetőleg bűntett volt, a javaslat rendelkezése ^szerint .60 forintig kihágás, abból az egyszerű okból, mert hiszen az értékhatárok eltolódtak s nagyon meg leihet érteni, hogy ha valaki szükségből ilyen természetű tárgyat lop, jakkor azt természetesen nem lehet olyan beszámítás alá venini, mintha valakinek egyéb tárgyait* egyéb értékeit tulajdonította volna elÍP'. ÁBRAHÁM Dezső (f): Még M Üs lehetett volna emelni az értékhatárt! — VÉSZY Mátyás (pk): Ügy van! — Úgy •van! a néppárton.) Ezt gondoltuk ÍISL Ezt a rendelkezést tartottuk tehát helyénvalónak s így a novella ez a rendelkezést tartalmazza. A IX. fejezet tulajdomíképen ennek Megeszi tése: a közlekedés veszélyeztetését jelentő cselekmények súlyosabb pönalizálása. Se a vasutat, se a postát, se az autobuszfotagalmat vagy az automobil forgalmat ne lehessen játékos, gondatlan vagy szándékos cselekményekkel veszélyeztetni* mert ez a veszélyeztetés elsősorban a közérdeket sérti: éppen azért ezeknek büntetését fokozni kellett. Igen t. Országgyűlés! Van néhány olyan fejezet, amelynek értelmét az adja meg, hogy a fegyelemnek, az erkölcsi felfogásnak előbb említett meglazulása;, • amely a háborúban lábriakapott "indokolttá teszi, hogy súlyosabb beszámítás alá vegyünk egyes cselekményeket, illetőleg büntetenidiőknek minősítsünk azokat, amelyek azelőtt kevésbbé súlyos (beszámítás alá estek. Ezek közé a cselekmények közé számít a fogolyszöktetés. Tudjuk azt, hogy a letartóztafási intézetek alkalmazottainak fegyelme lényegesen megjavult. Bár ezen a térjen is kétségtelen javulást konstatálhatunk, mégis nagyon helyénvaló, ~h®gy a fogolyszöktefést* évi november hó 26 án, pénteken. 1008 mint bűncselekményt súlyosabb beszámítás alá vegyük és súlyosan büntessük azokat a letartóztatási intézeten kívül élő embereket 'is, akik fogoly megszöktetóséhez segítséget nyújtanak. A büntetés a társadalom védekezése; szükséges tehát, hogy ne akadályozzuk meg a társadalmat ez önvédekezésének végrehajtásában és ne segítsünk hozzá delikvensteket ahhoz, hogy a büntetéstől cselekményük következményeitől megmenekülhessenek. A XI. fejezet a hivatali* illetőiéig az üzemi titok megsértésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza- Ugyancsak éppen azért, mert az az általános erkölcsi lazulás, amelyet a háború előidézett, kell, hogy befejeződjék 6 a korrupció kell, hogy véget érjen: szükségesnek mutatkozott, hogy a hivatali titok és az üzemi titok fokozottabb védelimet nyerjen. A XI. fejezet ezt a fokozottabb védelmet kívánta kodifikálni. Ugyaniilyen szempontok vezették az igazságügyi kormiáinyzatot akkor, amikor a tiltott útlevélhasználatra és a tiltott határátlépésre vonatkozó rendelkezéseket ugyancsak 'megszigorította, illetőleg ezeket a cselekményeket deüktumokká minősítette. Tudjuk azt, hogy határainkon az utóbbi időben, ha nem is mondhatjuk, hogy nagystílű, de mégis bizonyos mértékű embercsempészés történt, amely embercsempészés célja nagyon különböző. Van. nak emberek, akik politikai okokból akarnak az országból kiszökni, s útlevél nélkül lépik át a. határt, bár a kivándorolni szándékozó a magyar belügyi ^hatóságoktól megkapjál az útlevelet, (Közbeszólás a néppárton: Nagyon nehezen!) ha az útlevél feltételeinek eleget tett, szökésre tehát szükség nincs. Aki szökik, az azért szökik, mert valami oka vian a szökésre. Másrészt gazdasági okokból is folyik ilyen embercsempészés. Tudjuk, hogy egyes országok közgazdaságban nagy hiány vau specialista munkásokban, és vannak ügynökök, akik ilyen specialista munkásokat nálunk toboroznak. Semmiiképpein sem kívánatos a magyar közgaz. daság szempontjából, hogy ezek elhagyják az országot, htoigy nekik kiutazási engedélyt adjunk, ezek tehát azután ilyen 'embercsempészés útján kerülnek ki az országból. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Bégen államilag segélyezett hajó járatokkal vitték ki!) Ugy van, államilag segélyezett hajójáratok vittek ki egymillió parasztot Magyarországról. Magyar pénzzel támogatták, segítették elő azt, hogy magyar lakosok kikerüljíenek külföldre. Mi nem ezt az utat akarjuk járni. A magyar közgazdaság foglalkoztatni tud minden dolgozni akaró embert. A magyar közgazdaság fejlődése biztoisítja. azt, hogy nemcsak hogy munkanélkülink nem lesz a dolgozni akarók között, hanem ellenkezőleg, rövidesen munkáshiánnyal kell számolnunk. Lehetetlen tehát, hogy tűrjük azt, hogy képzett szakmunkásainkat külföldre kicsempésszék. A határátlépés maga eddig is bűncselekmény volt, de. az enyhébb bűncselekmények közé tartozott: egy évig terjedhető fogház volt a büntetése, de a gyakorlatban nyolc vagy 15 napi fogházzal vagy pénzbüntetéssel sújtották ezt a cselekményt, a kísérletét pedig egyáltalában nem büntették- Márpedig, ha a határátlépés befejezett cselekménnyé lett, akkor nem lehetett büntetni, hiszen nem tudták megfogni a tettest. Nagyon kivételes eset volt, hogy a határom átlépett egyén újból visszatért és akkor vonhatták felelősségre Két irányban kellett te-