Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
995 Az országgyűlés 88. ülése 1948. szonyairól: Gárdos Mariskáról, Kéthiy Annáról» aki a miői jogok érdekében egy életen keresztül harcolt és küzdött. Ugyancsak nem szabad megfeledkeznünk a nagy és tisztalelkű katolikus papról, Giesswein Sándorról, ak? immár egy fél évszázaddal ezelőtt ugyanennek a gondolatnak a szolgálatába szegődött. S nem szabad megfeledkeznünk a fiatalok — az akkori fiatalok — közül Rákosi Mátyásról, ösécsy Imréről, Kend© Zsigmondról, akik ismét vagy négy évtizede már ennek a gondolatnak P szolgálatába szegődtek. De nem szabadi megfeledkeznünk t azokról a ikryáHó feminista assznyokról, Bédy-íSehwimímer Búzáról, Glüoklicb Vilmáról és ugyanúgy a jobboldal asszonyairól: Apponyi Albertnéről és Kosenberg Augusztáról, akik azzal, hogy a szociális gondolatnak és a humánumnak voltak a képviselői- szintén beírták a maguk nevét a nők egyenjogúsításáért folyt mozgalom történetébe. Mindez okokból mélységes meghatódottsággal, de egyben tisztelettel és örömimell köszöntöm, ezt a javaslatot, amely a demokrácia alaplényegét: az epyenlőségét végre a nemek között megvalósítja. Az ellenzéki politikus kritikus szemével azonban mégis fel kell hívjam e javaslat benyújtójának, a miniszterelnök úrnak a figyelmét az 5- §-ra, amely azt mondjahogy a, jelen törvény nem érinti, azokat a jogszabályokat, amelyek a nők számára könnyítéseket állapítanak meg egyes) életpályákom való elhelyezkedésük sízempontjábóL sem ' azokat, amelyek egészségvédelmi vagy alkati okokból tiltják vagy feltételekhez kötik a nőknek bizonvos (munkakörökben való foglakoztatását. Szerettem volna az indokolásban felsorakoztatva látni azokat a törvényalkotásokat, amelyek ezzel az 5- §-al kapcsolatosak. Sajnos, az idő rövidsége, a törvényjavaslat sürgős tárgyalása nem adott módot nekem arra sem, hogy átnézzem ezeket a törvényalkotásokat. Az előadónő i R említést tett erről- Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a múltban sokszor részben a piedesztálra állításisal. részben a nő alkati adottságainak hangoztatásával vontak el olyan pályákat is a nőktől, amelyeknek elvonása aligha indokolt. Éppen ezért szeretném, ha akár az előadó, akár & kormányzat részéről legalább olyan nyilatkozat hangziainéik itt el> hogy nem lehet s,zó ia múltba visszamenőleg olyan törvényalkotásról, ameíly a női jogokat az egyenjogúsítás terhére megszorította és amely ennek a leendő törvénynek elvi felfogásával, elvi rendelkezéseivel ellentétben áll. - Nem tudom, mennyire ismeri ja» t. Házi a kérdést, de például mindmáig órásmester vagy szakács nő nem lehet (Mozgás), mert ilyen törvényalkotásaink vannak. Amikor örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, egyúttal a, tradíció sjzeretete alapján viszont szeretnék rámutatni! arría>, hogy ennek a törvényjavaisiljatnak nyilván dokumentációs célja, is van. Ezit! helyesnek is tartom, mert amikor a közeljövőben a világ as iS !zonyai itt összejönnek, a magyar nemzet nem adhat sízebb ajándékot és szebb »Isten hozott!«-köszöntést, mint ezt a törvényjavaslatot. Ugyanekkor azonban innen a parlamentből azt a további üzenetet is megmondhatju!k az idejövő íaiyszonyoknak, hogyha megnézzük a magyar jogfejlődést az európai államok jogfejlődésével ^felemben, akkor megállapíthatjuk' évi november hó 26 ún, pénteken. 996 hogy az minden időkben sokkal előrehaladottabb és fejlettebb volt, mint bármelyik nép törvényhozása. (Ügy van! a néppárton.) Mialatt Franciaországban a nő csak a férj beleegyezésével mehetett ©1 cselédnek, azalatt Magyarországjon óvSizázadok óta a különvagyon intézményén, , a nő követküldési jogán és száz és száz másí joigon keresztül sokkal messzebb mentünk a haliadás útján, mint Európa legtöbb államat Amikor tehát ezt a törvényjavaslatot őszinte örömmel elfogiadom, azzal a gondolattal foigadom el, hogy ez a jíavaslat a régi maígyar jogalkotások vonalába illeszkedik. (Tetszés és taps.) ELNÖK: A miniszterelnök úr kíván szólni. DINNYÉS LAJOS minisztereklök: T. Országgyűlés! A magyar köztársaság kormányának minden törvénye és rendelkezése a felszabadulás óta a nőknek ,a férfiakkal egyenlő jogokat biztosított. A magyar nép súlyos elnyomatásának és megpróbáltatásának évtizedei alatt a dolgozókat sújtó összes: elnyomó ás jogfqsztó intézkedések mellett a maigyar nők még súlyosabb jogtalanságban és elnyomatásban éltek, meri akár ia választójog régi rendszerére, akár a nők előmeneteli lehetőségére', akár 1 azoknak a tiltó rendelkezéseknek a tömegeire gondolok, amelyek a nők, jogi, közszolgálati és magánjogi helyzetében teljesen méltánytalan rendelkezéseket tartalmaztak* láthattuk, hogy a nők elnyomatása, a nők jogf osztottsága és fejlődésük feltételeinek minden térületen való megakadályozása a. tőkés társadalmi rend^ jogfosztásaiból és' igazságtalanságaiból származott. (BUCHIN'GEK Manó (d): Ugy van!) A világ kapitalista államaiban még _mindiig ugyanez; a helyzet. Különösen az imperialista nagyhatalmak elnyomatása alatt lévő gyarmati országokban mutatkozik a legjobban ez a, hátrány és mellőzöttség, ahol a nő helyzete még ma is teljesen alárendelt és megalázott. A Szovjetunió volt az első állam, amely a nők teljes egyenjogúságát nemcsak törvény útján biztosította a szocialista társadalom rendjéből kifolyólag, hanem fokozatosan és egyre nagyoíbb mértékben teremtette meg azokat a lehetőségeket is. amelyek ennek az elvnek a gyakorlatba való teljes átültetését és megvalósítását lehetővé tették. Tudatában, vagyunk t. Országgyűlés annak, hogy népi demokráciánkat nem lehet a nők teljes egyenjogúsítása nélkül kiépíteni, annál kevésbbé, mart Magyarországom is a nők a társadalom nagyobbik felét alkotják, és az ő önfeláldozó öntudatos tevékenységük és mnnkájuk nélkülözhetetlen a népi demokrácia kialakításában. Mint már említettem^ a magyar demokratikus kormányzat a nők teljes egyenjogusításának szempontjait a felszabadulás óta szem előtt tartotta, ós már az 1945:VHI % tc.-ben minden egyenlőtlenséget, jogfosztást és megkülönböztetést megszüntetett, amidőn kimondotta: »Nemzetgyűlési választójoga van minden magyar állampolgárnak, aki 20- életévét betöltötte ós Magyarország területén lakik-« Az 1946:1. te., amely a. köztársasági államformát iktatta törvénybe, a köztársaság minden polgárának fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül állapította meg a jogait. Tehát már ezek a törvények is alapjában megszüntettek minden megkülönböztetést, amely
