Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
Ő93 Az országgyűlés 88. ülése 1948. ezt állapítja meg egyébként előadó képviselőtársunk, a dolgozók pártjának képviselőnője is XI. Pius pápával egyetértésiben — amit a'család java, a családi élet egység© és szilárd rendje megkövetel.« »Ha pedig a férjezett nőnek társadalmi és gazdiasági helyzete a megváltozott viszonyok miatt akárhol bizonyos változtatásokat követelne- ŰZ államhatalom feladata a nőnek polgári jogait a kor szükségleteihez és követelményedhez alkalmazni (RIES István igazságügyminiszter: Ezt akarjuk mi is!) mindig figyelemmel arra, amit a. nőnek istegáto® természete, a tisztességes erkölcs, a esialád közjava követel, s hogy a családnak lényeges aLkotmánya csorbát ne szenvedjen,, amelyet az emberinél magasabb isteni tekintély és böleseség szervezett meg és ennélfogva sem köztörvény, sem magániafcarat meg nem másítható Természetesen néni demokratikus gondolkodás az, amely a nőt csatk szülőotthonnak, főzőmlindenesnek tekintij de az ellenkező végletek sem helyesek, mert veszélyeztetik a nő legsajátosabb erényeit. (RATKÓ Anna (d): Na!) Van ugyanis egy nagy általános különbség- a férfi és a női psziché között. (BTJCHTNGER Manó (d) gúnyosan: Érdekes!) A férfilétek sajátja a tudatos lelki f olyauuat .^ és az (alkotó akarat, a férfi a nagy lehetőségek meglátója, a nő lélek pedíig inkább tudatalatti ösztönös elemekben gazdag, intuitív természetű. (BUCHINGER Manó (d): Tyűh! — Derültség a dolgozók vártján.) jobban érzi ösztönösen! a helyes utat az életben, ő látjia meg az élet végtelen finom rezdüléseit, titkos, suhanásait és az, élet szépségeit, a nőnek tehát semmi körülmények között sem szabad elszakadnia nőiességétől, miért csak ezzel és ezáltal lesz versenyképes és egyenjogú a férfi mellett. Az emberiség történelme és a magyar történelem ie gazdag nagy női egyéniségekben. Ilyen egyéniség a magyar történelemben Ár" pádházi Szent Erzsébet, a szegények nagy jótevője, korának nagy szociális asszony szentje; ilyen egyéniség Árpádházd Szent Margit, (Egy hang a dolgozók pártján: Schlachta Margit! — Derültség ugyemott.) a hősi áldozatvállalás ragyogó mintaképe: Kanizsay Dorottya, a mohácsi halottak nagy eltemetője; Zrínyi Ilona, a nagy szabadsághős, Rákóczi Ferenc törhetetlen akaratú édesanyja; az egri_ csdlla" gok legfényesebb csillaga: Dobó Katica . . . (RATKÓ Anna (d): Akad egy pár munkásaszszony is, akit elfelejt felsorolni!) Kérem, tessék megvárni, ne türelmetlenkedjék képviselőtársam. (RIATKÓ Anna (di) gúnyosan: Et végre királyokról van eaó! — MÉSZÁROS Ödön (dn): _ Szóval Zrínyi Ilona,: királynő!) Ilyen egyéniség az irodalom és a művészet területén egy Ráskai Lea, az első magyar írónő; ilyen egyéniség Csajághy Laura, Vörösmarty nagy ihletője; ilyenek a 48"aisi szabadságharc névtelen asszonyhősei, vagy a modern szabadságküzdelmek áldozatos asszíonyszereplői. (BUCHINGER Manó (d) gúnyosan: Tormay Cecil!) A világtörténelem aagy asszonyegyémiségei között ott tündöklik Jeanne D'Are, a Szent hősiesség eszményképe; Sienai Szent KataiMn, az asszonyi bátorság mintaképe, Madame Cu" rie, a imodeim tudományos élet nagy asszony apostola. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ IV. évi november hó 26ún, pénteken. 994 Jó értelemben is igaz az, hogy a történelem mögött ott áll és virraszt az örök nő, aki nagy tettekre inspirálja a férfit, vagy nagy női erényeivel maga is történelmet formál, nagy történelmi feszültségeket old fel, háborúban és békében, egyaránt. Korunkban kü, lönösen nagy siaetfegp vár a női nemre a békéért való küzdelemben. Az anyai szivek tudjak csak, igaziáin, mit jelent a háború, és éppen ezért szint© ösztönösen, mindem képességüket felhasználják, hogy elhárítsák a háború veszedelmeit és sorompóba lépjenek az egyetemes világbéke érdekében. Hogy ezt a nagy feladatot minél hatékonyabban szolgálhassák, adják meg nekik ehhez a ^ jogot és lehetőséget, hogy termésBetüknek és ia női lélek öajátoisságainak legjobban megfelelő helyeken végezhessék áldásos munkájukat. A törvényjavaslatot pártom nevében elfogadom. (Taps a) néppárton.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? SZABÓ PIROSKA jegyző: Vószy Mátyás! VÉSZY MÁTYÁS (pk): T. Ház! A parlamenti szokásnak, de meggyőződósieminek is | eleget sEeretnék tenni, amikor elsősorban Pet© ig'eu t. képviselőtársamnak a javaslatot elfogadó felszólalására reflektálok. Nagyon özáp gondolat a nő piedesztálra állítása, de a múltban nagyon veszedelmes ós nagyon káros gondolat volt. A nők piedesztálra állítása Greteheneket tenyésztett ki, esnem az evangéliumi gondolatnak megfelelő dolgozó élettársat, aki ugyanolyan értékű, ugyanolyan tudású és ugyanolyan jelentőségű, mint a másik házasfél. Nagyon vigyáznunk kell, amikor a múltnak nem mindig szép hagyományait is a tradíció szereteté^ kérészül szépeknek tekiintjük. Ez ,a piedesztálra állítás Goethe ganétcheni gondolata {11*00) nem jelentett mást, mint az emberiség nagyobb felének az elnyomását. Ez ellen az felnyomás ellen vette fel régtől fogva és veszi fel mindig — ós kell, hogy felvegye mindig — a _ harcot a demokrácia, mert igazi demokrácia csaik akkor születik meg, amikor az embelrek között valóban egyenjogúság van. Ez iaz egyenjogúság pedi|g csak ott és csak akkor kezdődhetik, ahol és amikor — mint mondom — az emberiség nagyobbik: fele nem lehet másodrendű, nem lehet elnyomott, nem lehet a munkából és szabadságból, a: jogokból kizárt. Amikor tegnap este kezembe vettem ezt a javaslatot és elolvastam, akaratlanul dis majd négy évtizeddel ezelőtti régi emlékem jutott eszembe. Talán egy ugyanilyen őszi estén Bebelnek a Nő és a szocializmusról szóló könyvét olvastuk mi egyetemi hallgatók és hallgatónők. Éppen ón voltam annak a szemináriumnak az előadója, ahol a bebeli gondolattal' a nők ós férfiak egyenjogúsításának kérdésével foglalkoztunk, (Akkor nem is* gondoltuk azt, hogy a mi életünkben még megérjük ennek törvényjavaslat formájában való benyújtását. Amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, lígy érzem, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik vagy egy fél évszázaddal ezelőtt ennek a gondolatnak a szolgálatába szegődtekSzabó Ervinről, Mónuis Illésről* Kunfi Zsigmondról, Ágoston Péterről, a Társadalomtudományi Társaság vezetőjéről: Jászi Oszkárról, Vámbéry Ruszteimről, a szociáHdemokrácia asz63