Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-87

971 Az országgyűlés 87. ülése- 1948. évi zetten alkotmányjogi -biztosítékot nyújtott. Ta­lán éppen ez volt az oka annak, hogy az ön­kormányzati jog a múltban sohasem volt tel­jes és az önkormányzatok mindig gyámság, úgynievezett adminisztratív tutela alatt álltak. Minél nagyobb mértékben távolodott el a múltban a kormányzat a demokráciától, annál nagyobb mértékben e?onbította az önkormány­zatokat. Az elmúlt szörnyű világháború kitörése után a kormányzat megfosztotta az önkor­mányzatokat tisztviisalőválasztási joguktól, a fadísz a Szálasi-kormány pedig az önkormány­zati, testületi szervek működését is megszün­tette, nyilvánvalóan abból az okból, hogy ezek nem voltak alkalmasak a fasiszta és dik­tatórikus? kormányzat fenntartás nélküli szol­gálatára. (Ügy van! Ügy van! a néppárton.) A fegyverszüneti szerződés megkötése után a kormányzat az önkormányzatok tisztviselő­válasz i ás 1 jogát visszaállította ugyan., de eze­ket a tisztviselőket nem a nép által válasz­tott, hanem a pár ok által paritásos alapon beküldött képviselőtestületi tagok választották. (KELETI Péter István (dn): Ez is igaz!) Most pedig aa előttünk fekvő törvényjavaisdiattal a tisztvií-előválasztása jogot végleg meg kívánja ai kormányzat szüntetni. Visszaállította a kor­mányzat az önkormányzati testületi szerveket is az említett módon a koalíciós pártok kikül­dötteiből, de azokból az elilenzéket kizárta és így igen számos törvényhatóságban és köz­ségben az önkormányzati ügyeket a többség teljes kizárásával a kisebbség intézi. (Ügy van! Ügy van! a néppárton.) Bár a fegyver­szüneti szerződés aláírása óta már két ország­gyűlési képviselőválasztás is volt az ország­ban, a kormányzat a inai napig nem adott módot arra, hogy az önkormányzati testületi szervek választás útján, a nép akaratának megfelelően alakíttassanak újjá. (KELETI Péter István (dn): Ügy van! ]>e megígérték a választásokat is! — Közbeszólások a dolgo­zók pártján: Soma kerül az is! — NAGY Ká­roly (d): Idejében!) Megszüntette a kormányzat az önkormány­zatok adókivetési jogát is. ^rdeiket, az eddig nekik átengedett adókat, vagyis legszámot­tevőbb bevételi forrásaikat elvette, vagyis az önkormányzatokat gazdaságilag a kormány­zattól tette függővé : helyesebben gazdaságilag bizonyos mértékig államosította. A mostan törvényjavaslat elfogadása után az önkor­mányzatok már csak névlegesen maradnának fenn, és elérkeztünk az önkormányzatok teljes államosításának, megszüntetésének vagy ha jobban tetszik, a teljes centralizálásnak, illetve közigazgatási totalitásnak utolsóelőtti állomá­sához. Az 1886:XXII. te-, vagyis a községi alap­törvény vitája során felvetődött a centrali­zálás gondolata. A törvényjavaslat vitája során nevesebb politikusok részéről a követ­kező megállapítások hangzottak el az önkor­mányzatok és önkormányz°ti iog- teljes fenn­tartása érdekében. (Olvassa): Apponyi Albert: wAnmak az életerős politikai életnek, annak az életerős politáfkai szabadságnak fejlődósét, amely nélkül a parlamenti kormányzat merő f'koió' önkormányzat nélkül nem tudom el" képzelni-« Ugrón Gábor szerint: »Az állami adminisz­tráció sehol a civilizált világban nem járhat november hó 25-én, csütörtökön. 972 együtt a szabadsággal az önkormányzat nél­kül.* Kőrössy Sándor ezerint: »A saabad népek ereje a községekben, városokban ós vármegyék­ben gyökerezik«. (Ügy van! Úgy van! a nép­párton.) Horváth. Gyula szerint: »A, magyar abszolu­tizmus és a magyar centralizáció ugyanaz«. Justh Gyula szerint: »Kifeilődött, erős köz­ségek nélkül jó közigazgatás, egészséges állam­élet alig (képzelhető. A községeket tekintem a bölcsője és iskolája gyanánt az önkormányzati elv megvalósításának. A községeknek oly ön­kormányzati tszerv adandó, mely kénes legyen előmozdítani a saabad fejlődóst, s a község szel­lemi életét.« Amiint beszédem elején mondtam' minél kisebb közigazgatási egységről vain szó, az ön­kormányzati jog gyakorlásában való részvé­telnek annál közvetlenebbnek, annál teljesebb­nek kell lennie. így tehát teljesebbnek kell len­nie a községben, mint például a vármegyében. Ennek ellenére, amikor a központi kormány­zat és a, vármegyék között az ellentét kiélező­dött, 1848 április 2-i beszédében Kossuth Lajos a következőket mondta: /Halljuk! Halljuk! a néppárton. — Olvassa): »É n pedig újra is mon­dom, hogy szerelmes vagyok a municopális szabadságba, mégpedig annyira, hogy mintsem a megye megszűnjék, készebb vagyok inkább a minlszteriáPfí; törvénvt is megbuktatni igye­keznk — amely pedig a legfontosabb 1848-as vívmány volt. Az 1948 március 15-5 centenáriumi felvonu­láson »Tánesies> Petőfi, Kostsuth örököse a MKP« feliratú táblákat láttáim. Ha; tehát a Ma­gvar Kommunista Párt, helyesebben a Magyar Dolgozók pártj, a Kostsuth örökségét hűsége­sen és^ annak szellemében kívánja továbbke­zelni, ús;y az előttünk fekvő törvénvöa vas latot le kellene venni a naoirendből (Felkiáltások a dolpozók pariján: Miért? Miért!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat 1. §-a a városok tisztviselőválasztási jogát érintetle­nül hagyja ugyan, de a vármegyék eme jogát & r járási főjegyzői és jegyzői állások államosí­tásával rendkívül nagymértékben csorbítja, a községek tisztviselő választási jogát pedig úgy­szólván teljes egészében megszünteti, mert csak a t kezelő személyzet megválasztását bízza a képviselőtestületre. Ilymódon aiz a fonák hely­zet áll elő, hogy a községi önkormányzatok ügyeit állami tisztviselők végzik, míg állami tisztviselők kerülnek önkormányzati fegyelmi hatóság alá. A törvényjavaslatnak nem közigazgatási reform, hanem az önkormányzati jog fokozatos leépítése a célja. Magam is voltam községi jegyző, és így az önkormányzati teendőkkel eléggé tisztában vagyok. A községi közigazga­tás szervezete valóban nem volt megfelelő, mert az állami ellentétes teendőkkel tálzottan agyonterhelt jegyzőket szembeállította a nép­pel, azokkal, akik megválaszottiák. (Ügy van! Ugy van! a néppárton.) Ezen azonban egy olyan törvénnyel kellene segíteni, mely a ki­zárólagos állami teendőket, így az adókivetést és behajtást kivenné a községi jegyző, illetve önkormányzatok kezéből és ezt az állami adó­hivatalok hatáskörébe utalná, az eddig adó­feeizeléshecs beosztott önkormányzati tisztviselő­ket pedig beosztaná az állami adóhivatalba. A régi helyzetet a jelen törvényjavaslat még csak súlyosbbítja, mert az önkormányza-

Next

/
Thumbnails
Contents