Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-87
969 Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi köt, amely a mulit reakciós 1 rendszer alapjaira volt felépítve, valóban a legkerekdedebb egészessé kötelességünk újjáépíteni. Ezzel kapcsolatban szeretném felíhívni az igen t. belügyminiszter úr figyelmét anna, hogy az alsófokú közigazgatási bírásíkodás intézményét a nép, a legszélesebb munkás ós paraszt réteg életének, jogainak- egyéni szabadságának ós vagyonjogi biztonöágánalk biztosítása céljából fejlesszék ka. (LUKACS Vilmos (f): Meg is van ígérve!) Megvan a községi bíráskodásunk, mint alsófokú közigazgatási bíráskodás, de ez mire terjed ki? Azokra az esetekre, ba valakii fát, gallyat lop az erdőből. Az, illetőt megbüntetik a törvény által megszabott öt-hat esetben. (KELETI Péter István (dn): E z , rencV őri büntetőbíráskodás!) Ez rendőri bíráskodás, de van községi bíráskodásunk is. (KELETI Péter István (dn): Alkotmánybíróságot kérünk! — Zaj. — 'Az elnök csenget.) Maga a szocialista munkáspárti vonal 60 éven keresztül sürgette ós követelte a z alsó fokú közigazgatási bíráskodás 1 intézményének bevezetését. (LUKÁCS Vilmos (f): Meg is, van ígérve!) Nagyon szeretném, ba a belügyminiszter úr ezt a kéirdést megfontolás tárgyává tenné. Most hallóin hogy készül az új demokratikus közigazgatási jogrendszerünk. Jó volna, ha a közigazgatási alsófokú bíráskodás mint alíkotinánybiztosítéki bíráskodás 1 intézményét komolyan beiktatnák a magyar közigazgatási életbe, a magyar nép, a magyar falvak életébe,, mégpedig olyan módon, hogy a közigazgatása alsófokú bíráskodás színvonala egyenlő legyen a retnc'ias bíróságok színvonalával, jog- és hatásköréivel. Borzalmasan sok kiadás és bizonytalanság szűnik meg ebben az esetben, a magyar dolgozó népnek, a munkásságnak, a parasztságnak pedig volna egy olyan alkotmányjogi biztosítéka, amely mellett _ nem tehetne elmenni és amely tökéletesen biztosítaná a nép jogait. Mivel úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat tényleg megfelel a modern állam életformájának ós követelményeinek, anélkül, hogy a magyar nép, a magyar falvak autonómiáját a legkisebb mértékben is sértené, hanem ellenkezőleg, javítani fogja, ezért a magam és pártom nevében megszavazom. (Helyeslés és taps a füg-> ff étlen magyar demokratapárton és a kormánypártokon-) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokoík közül? CZÖVEK JENŐ jegyző: Pócza Lajos! PÓCZA LAJOS (pk): T. Országgyűlés! Tisza kéovis&lőtársam beszédét azzal kezdte el, hogy a törvényjavaslattal szemben a reakció erői sorakoznak fel. Képviselőtársamnak eme a megállapítására csak azt kívánom megjegyeznie hogy itt mi. képviselők a magyar parlamentben a magyar nép egyetemes érdekét vagyunk kötelesek képviselni- (SZEGEDI Albertné (d): Volna! Csak nem képviseli!) ós hogy minden képviselő, aki itt ül a magyar parlamentben, köteles a törvény javaslattal szemben fennálló esetleges' aggályait a becsületének és a legjobb meggyőződésének megfelelően kifejezésre juttatná. (Ügy vem! a néppártom.) T. Országgyűlés! Abban a® esetben ugyaniha valaha egy olyan politikai rendszer jönne ebbe az országba, amely csak olyan képviselőket engedne bejönni a magyar parlamentbe, akik vele mindenben tökéletesen teljesen azonos felfogást vallanak, akkor nem lenne s z üknovember hó 25-én, csütörtökön. 970 aóg parlamentre. (Ügy van! a néppárton.) Régi, örökérvényű mondás az> hogy ha nem volna ellenzéke a kormányzatnak, magának kellene csinálnia, mert kritikai nélkül nincs haladás és nincs fejlődés. (KELETI Péter István (dn): És ki dicsérnél) T. Országgyűlés! Az előttünk fekvő tör* vényjavaslat az indokolásból kitűnően nem más, mint egyes önkormányzata tisztviselőknek állami státusba soroláSa> célszerűségi okokból fizetésüknek: az állani részéről átvállalása és az egyes önkormányzati tisztviselőiknek kedvezőbb helvzetbe juttatása. Ennek a törvényjavaslatnak azonban Jamus-aroa van. A törvényjavaslat valódi célja az önkormányzatok és az önkormányzati jog lassú felszámolása. (Úgy van! a néppárton), illetőleg az a centralizáció, amely ellen éppen az annyit átkozott Habsburg-uralom ós elnyomás alatt folytatott _ harcot a magyar országgyűlés.' A törvényjavaslat mögött valójában nem célszerűségi, hanem politikai okok 'sorakoznak fel. (Úgy van! a néppárton.) A demokrácia a sízó^ jelentésénél fqgva a többi közt azt is jelenti, hogy az állam miniden egyes polgárának joga van az állam ügyeinek intézéséibe és az államhatalom gyakorlásába beleszólni- Az állami pedig kisebb közigazgatási egységekből: vármegyékből* városokból községekből, vagyis önkormányzatokból tevődik össze. (Ügy van! a néppárton.) Az önkormányzat azt jelenti, hogy egy bizonyos _ területen élő^ népesség a saját közös ügyeit az általa választott tisztviselők útján intézi, az általa választott önkormányzati testületi szervek útján közös szükségletei fedezése céljából költségvetést készít, a költségvetési hiány fedezésére adót vet ki és közös ügyeinek szabályozása céljából szabályrendeleteket ad ki. Miután a demokrácia az állampolgároknak az államhatalom gyakorlásában való részvétel' jogát jelenti, egy pillanatig sem lehet kétséges,, hogy minél kisebb önkormányzati egységről van szó, az önkormányzati jog gyakorlásában való részvételnek annál közvetlenebbnek, annál teljesebbnek kell lennie, tehát teljesebbnek kell lennie a községben, mint például a vármegyében. Aki^ ezt vitatja,^ az szükségszerűen vitatja az egyén ós a család jogait, de vitatja a demokráciát és azt az. igazságot is, hogy nem az állam alkotta az embert, hanem az ember alkotta az államot. (Ügy van! úgy van! Tavs u néppárton.) Az 1886:XXI. te. vitája során Mosonyi Sándor megállapította, hogy (olvassa): »A változó parlamenti többségekkel szemben a törvény uralmának biztosítéka ós az erős közszeFiem kifejezője az önkormányzata (ügy van! a néppárton.) Balogh Artúr szerint pedig (olvassa): »Szükség van aiz önkormányzatra, hogy koirrektívuma legyen a parlamenti többség túlnyomó befolyásának.« Úgy van! a nép. párton.) Mosonyi és Balogh megállapítása nyilvánvalóan abból a tényből eredt, hogy a múltban a mindenlkori kormány és parlamenti többség ia közigazgatást a saját hatalmának biztosítására, a saját képére és az ő érdekeinek, nem pedig a nép érdekeinek megfelelően kívánta átformálni. Az önkormányzati jog, így a tisztviselőválasztási jog is az államhatalom felé bizonyos; biztosítékot jelent, az úgynevezett garanciális törvény pedig a vármegyéiknek kifeje-