Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-87

959 Áz országgyűlés 87. ülést 1948. évi biztosítsunk számára. Azonban még mindig akadnak jegyzők, akik szemben állanak a demokratikus kormányzattal, akik ellenségei a dolgozó népnek ós állásukat, hatalmukat a nép ellen akarják felhasználni, mint ahogy ezt tette az iskolák államosításánál R. Tóth Gyula fegyvernek! főjegyző, aki nyíltan szembefordult az iskolák államosításával és elősegítette a fekete reakció munkáját, a íelsaejrelési tárgyaknak az, iskolából való elvitelét Hasonló magatartást tanúsított Ágocs Albert kengyeli főjegyző, aki kétszer annyi felszántott területet jelentett feletteseinek, mint amennyi a valóságban volt hogy így szabotálja az őszi szántást-vetést. De nem híve demokratikus kormányzatunknak Sáska Zoltán dévaványai főjegyző sem, akinek községében 153 mázsa búzáit lepett el a zsizsik, ő pedig, hogy bűnét leplezze, ebből adott vetőmagot & dolgozó kisparasztoknak s a tiszta vetőbúzáit közéikeverjte a zsizsijkeis búzába. Bollok József jászdózsai főjegyző a kishaszonbórletről szóló rendeletet akarta kijátszani. T- Országgyűlés! Ezek a példák azt bizonyítják, hogy a B.4ibta ellenére is maradtak még olyan jegyzők, akik ellenségei a népnek. Ezeknek a jegyzőknek minden okuk meg van arra. hogy ettől a törvényjavaslattól féljenek, ez ellen beszéljenek, mert ezeknek helyük nem lehet az államgépezetben. (RATKÖ Anna: (d): De nem ám!) De semmi okuk a félelemre azoknak a jegyzőknek, akik szaktudásukat, •szorgalmukat becsületesen a nép szolgálatába állítják, mert soha olyan megbecsülésben nem volt részük, mint amilyen megbecsülést a magyar nép kormánya biztosít számukra. A törvényjavaslatot pártom és a magam nevében elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZÖVEK JENŐ jegyző: Kiss László! KISS LÁSZLÓ: (kg): T. Országgyűlés! Amikor az egyes vármegyei és községi állásoknak állami állásokká való átszervezéséről szóló törvényjavaslathoz pártom, a Független Kisgazdapárt részéről hozzászólok, elsősorban kif ejeaésre kéM. juttiaitnom pártomnak azt a közeli kétóvtizede® álláspontját, amely szerdait mindig szükségesnek tartotta közigazgatásunk racionális átszervezését. Akik a parasztság életével közelebbről foglalkozunk, az elmúlt politikai rendszerben a felszabadulás előtt is keserves tapasztalatokat szereztünk közigazgatásunk állapotáról. Nemcsak azért hangoztattuk szüntelen, hogy közigazgatásunk korszerű átszervezése elengedhetetlen követelmény, mert a régi közigazgatás szelleme az aljáig romlott volt, (Űgv van!^ Ügy van! a\ kor

r mánypártokon.) hanem azért is. mert közigazgatási rendszerünk tökéletesen elavult. A magyar társadalom haladó gondolkodású részében ebben a tekintetben és a reform követeléseiben nem voltak véleménykülönbségek. Nem akarom a t- Házat azokkal a részletkérdésekkel foglalkoztatni, amelyeket az önkormányzati választások, nevezetesen a községi képviselőtestületek jegyzőválasztásai jelentettek egyrészt annak számára, akit megválasztottak, másrészt a községi képviselőtestület, vagyis a választók számára. Különösen a felszabadulás előtti időben a jegyző személyének kiválasztása nem az alkalmasságtól függött, hanem a községben uralkodó vagyoni viszonyok vagy politikai benovember hó 25-én, csütörtökön. 960 folyások alapján történt. Községi képviselőtestületi rendszerünk a község néhány gazdag parasztjának befolyása alatt állott. (Ügy van! úgy van! a kormánypártokon.) Ezeket pedig vagy a f őszolgaibiró, vagy a háttérben meghú" zódó úri kukk irányította. (Ügy van! Ügy van! a kormánypártokon-) A jegyzői tisztséget ^i nyerte el aki szoros összeköttetésiben állott ezekkel az emberekkel. (SZENTIVÁNYI Lajos (kg): Elment velük vadászni!) Ht kell kitérnem Keleti Péter István Baaiamk'oylcspántl képviselő tárisiam megjegyzésére. Feilszóliajliását mindjárt úgy kezdte, hogy wErős vár (

a mi Istenünk« című egyházi ének a protestánsok. nak minden veszélyben vigasztalás volt, aeután azt fejtegette, hogy erős vára volt a magyar népn«k az önkormányzat és most ess van veszedelemben. Ezt fejtegette és világos, hogy a múlttal kapcsolatban emlegette. Nézzük tehát, kinek a vára volt az önkor" mányzat, igen t- képviselőtársaim. A régi úri rc-nd kiváltságosainak, a főpapoknak, főuraknak és kapcsolt köreiknek. (Ügy van! Úgy van! ÉUnk taps a kormánypártokon. — SZENTIVÁNYI Lajos (kg): Szolgájuk volt a jegyző!) T. Országgyűlés! (Aíz önkormányzatok a népelinyoniás gyakorlati eszközei voltak a múlt rendszeriben és hogy a dolgozó magyar nép mennyire nem kívánja azt, amit igen 1 képviselőtársaim megvédeni kíván, csak egy kis példával szeretném illusztrálni. A magyar nép igen gyakran emlékezik meg népdalaiban a vármegyeházáról, a vármegyeháza urairól és a vármegyeháza börtöneiről, Csak egy jut most eszeimbe: ^megvasalva most visznek a vármegyeházára^ Igen t. képviselőtársam, talán ez tetszik önnek? Elképzelheti képviselőtársain, hogy nem imádatból énekelte meg ezt a magyar nép. Ezt ön is nagyon jól tudja, igen t. képviselőtársam. Níeím kívánok ezzel a kérdéssel sokat foglalkoznia csak egyet szeretnék képviselőtársamnak mondani. Abban feltétlenül egyet tudunk érteni, hogy erős vár a mi Istenünk, de abban semmi esetre sem, hogy virilisek vlálasszák meg ismét, a jövőben is a tisztviselőket. (Élénk helyeslés és taps n kormánypártokon,. -— Egy han

a a dolgozók pártján: Abból elég volt!) T. Országgyűlés! A népi demokráciában' ahol az értékek leghelyesebb kiválasztása elsőrendű feltétel, nem tarthatunk íenn egy olyan rendszert, amely a kiválasztást egy sfeűk körre korlátozza, és legkevésblbé lehet fenntartani egy olyan rendszert, amely helytelén és a de*mokrácia szempontjából aggályos befolyások érvényesülésére nyújt lehetőséget. T. Ház! Ezeket a szempontokat csak azért említeim fel, hogy ezzel is bizonyítsam: menynyire- időszerű éö szükségszerű ennek a törvénynek megalkotása. Nem lehet korszerű közigaz

1gatást követelni akkor, amikor maguknak a választóknak magatartásától van függővé téve az alsó közigazgatás emberének nemcsak exisztenciális, hanem szakvonalon való effiőlépése is. Csak egy példát akarok felhozni. Ha az adóügyi jegyző becsületesen és az orslzág érdekeinek megfelelően végzi dolglájt, akkor természetszerűleg a községben az adóbehajtások során sok ember egyéni érdekét érinti, ha nem is sérti.. Milyen helyzetben vergődik az ilyen közigazgatási ember, akinek törekvése az* hogy munkáját jól elvégezze- anélkül; hogy esetleges megválasztása elé akadályokat gördítsen?! (EADOCSANYI Ferenc (d): így kerül függőségibe!)