Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-86

911 Az országgyűlés 86. ülése 1948. évi november hó 24 en, szerdán. 912 maoridig megmar adtaik azonban egyes ilyen jo-gesökevények, így elsősorban a vásárítairtás joga, ia vám- és komp jog és végül a malom.iog. Ennek a hárfom királyi (kisebb haszonvételi jognak a megszüntetéséről szól az előttünk fekvő javaslat. A felsorolt jogok természetéből folyik, begy ezek mai államgépezetünkben bárom tárca hatáskörébe tartoznak, mégpedig a vásártartás a kereskedelemügyi minitezííer, a vám-, illetve kompjog a. fcözle^ kedésiigyi miniszter, végül pedig a maloanjog az iparügyi miniszter hatásköréibe. Ennek megfelelően a törvényjavaslat is három fejezetre oszlik, 'amelyeknek végrehajtásáról a javaslat törvényerőre emelkedése után a kereskedelemügyi, illetve a közlekedésügyi, illetve az iparügyi imiindsztelr gondoskodik. Helyesebben a harmadik jognál, a malomjognál a megszüntetés végrehajtásáról gondoskodni tulajdonképpen nem kell, mert malom jog gyakorlatilag iaz országban egyetlenegy sincs, itt tehát tulaj dómképpen csak egy elvi jelentőségű kérdés törvényes rendezéséről esik sző. A vásártartási jog éppen úgy mint a komp-, illetve vám szedés! iog eredetileg cisak királyi adománylevéllen, privilégiunron ^lapult, később azonban már az erdélyi fejedelmek a múlt század első felében pedig a királyi helytartótanács és a kancellária is adott ilyen jogokat. Száz esztendeje, az első magyar felelős ^minisztérium miegalgikulása óta a jogok kiadásában lényeges változás következett be, részben a kiadó személyét illetőleg, aimennylir- [ hen a felelős miniszter volt az. aki ezieket a jogokiat ladományozta, részben pedliio- a jogok birtokosai tekintetében, mert élttől kezdve elsősorban községek és városok kaptak vásár

1tartási jogot, kivételesen azonban még ekkor is megtörtént, hogy magán szernne'yek' vagy. nem községi, városi közületek, testületek jutottak ilyen jogokhoz. Ezidőszerinlt tehát •?> vásártartási jogok két csoportra oszlanak. Az eeyik csoport királyi adományom a másik pedig miniszteri engedélyen nyugsizik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat természetesen csak a, királyi adománvon nyugvó vásártartási jogok megs zün te léséről i ntézk edi k. Hasonlóképpen a királyi adományon nyugvó komp- é<ü vámszed esi io^nk megszüntetéséről nmtézfkedh'k ,a

: javaslat TI„ feie^ zete. A megszüntetést nemcsak olvan elvi nkok teszik szükségessé, mint atmnlyemek _"t feudális jogrendszer maradványainak kiirtása* fenem szükségessé teszek gyakorlati szempontok is, szükségessé teszik a demokratikus felfogás érvényesítésének a szenapointiaiW is. Nevezetesen mindkét jojóit igen sok esetiben nem is saját maguk az illetők, az euiEredélvfisek w jogosítottak s-vakorolták. hamem béVbe^dták, aminek következtében teljesen munka nélkül élvezett jövedelemhez Jutottak. Másokkal végezhették el a munkát- ők pedip* a munka nélkül élvezett jövedelmet, profitot szedjék csak be,' Ezenkívül azonban mindegyik esetben igen súlyos gátlásokat jelentett a. közgazdasági élet, illetve a közlekedés fejlődése elé a fennálló jog. A királyi adományon alarpnló vásártartás joga magánosokat illetett, már pedig a vásár kétségtelenül igen. széles rétegeknek a közérdekét szolgálja, kereskedőknek, iparosoknak és vásárlóközönségnek a közérdekét, ezzel «zemben természetes, hogy a királyi jogot élvező vásártartó a saját érdekeit tartotta szem előtt, nem pedig a közérdeket. Ea a kettő igen gyakran, az esetek túlnyomó többségében nemcsak hogy neon volt azonos,, hanem sokszor ellentétes is volt egymással, viszont a királyi jog alapján az illető a magánérdekeit itudta érvényesíteni. Talán még nagyobb jelentőségű volt és talán még súlyosabb akadályokat okozott a közr lékedésben a klomp-, illetve! vámszedtési jog, ahol egyebek mellett a privilégium azt is biztosította a királyi •adománylevéllel rendelkezőnek, hogy hét és fél kilométeres körzeten belül csak az ő hozzájárulásával lehetett hasonló átkelési létesítményt létrehozni és ha a hozzájárulást nem adta meg, akkor kártalanítá|S

! járt neki. Ennek következtében ez a komp- illetve vámszedési jog igen gyakran súlyos gátja lett a közlekedés fejlődésének. Amikor pedig az állam saját akaratából, saját eszközeivel valaíhol ilyen védett területen belül mégis létesített átkelési lehetőséget, akkor a költségeket tetemesen megnövelte az, hogy a jogosítvány tulajdionosáiiak kártérítést kellett fizetni, amelyre az illetőnek különben a mai jogfelfogás Szerint és a demokrácia szempontjai szerint természetesen semmiféle jogcíme nem lehetett, hiszen semmiféle^ munkát nem végzett azért. El kell még mondani, hogy jelenleg az országban az összesi váslárjogosultak száma 780e^ek közül 657 vásárjog van községnek, illetve városnak a birtokában, 123 pedig magánosnak, illetve nem városnak, községnek, közületnek, egyesületnek a birtokában. Rév- és vámszedési jogot 27-et tartanak, nyilván. Ezek közül 19 esetben a jogosított közület, 8 ilyen jog pedig magáir.os személy, illetve község vagy város, közte stüieit birtokában van. Áttérve már most a javaslat részletes ismertetésére* a javaslat —• amint már kotrábban említettem — három fejezetből áll, amelyek közül az első foglalkozik a vásártartási jog kérdésével. A javaslat 1. §-a meghatározza a vásár fogalmát. Eszerint a javaslat szempontjiából az országos havi és heti álllatvásárt, az országos havi és heti kirakodóvásárt nevezik vásárnak. Nem tartozik a javaslat hatáskörébe a nemzetközi vásár, országos vagy helyi jellegű ipari vagy mezőgazdasági árumintavásár, kiállításállatbemutató, állat díj búcsú vagy bérmáiá-s alkalmából szokásom jótékonycélú árusítás vagy általában a piaci árusítás. A. 2. § kimondja, hogy vásártartási joga csak községnek, vagy városinak lehet és a királyi adományon vagy bármely más jogcímen alapuló vásártartási jogok — a községek vásártartási jogát kivéve — megszűnnek. A miniszteri rendelet hatályán alapuló vásártartási jogokat a javaslat nem érinti. Ha egy községnek vagy városnak királyi adományom alapuló vásártartási joga volt és ez a javaslat értelmében megszűnik, a községnek, illetve városnak jogában áll, hogy a törvény hatálybalépésiétől számított hatvani napon belül a kereskedelemügyi minisztertől vásártartási jogot kérjen. Ha ezt elmulasztotta, akkor a hatvan nap leteltével vásártartási joga megszűnik. Amely község számára ennek alapján új vásártartási jogot ad ki a miniszter, — ha a község nem rendelkezik vásártérrel, felszerelési tárgyakkal —az a. helyi tulajdonostól tizenöt napon, beiül tulajdonba vagy bérbe átveheti ezeket. Ha, nem tudiíiak az, árban megegyezni, akkor a járásbírósághoz fordiulhatnak keresettel. Ennek a