Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-85

899 Az országgyűlés 85. ülése 1948. hátrányok alól v,aló mentesítés bekövetkezett. A. bűnügyi nyilvántantó eddig a, legkülönfélébb kis ügyekbein a legkülönfélébb kis hatóságoknaik iis felvilágosítálst adhatott; ilyenek alapján nem adtak meg vagy elvontak iparjogot, ilyenek alapján született meg mindenféle egyéb, a kisemberek életét kínzó és megélhetését akadályozó különféle határozatok. A törvényjavaslat most kimond ja. hogy a bűnügyi nyilvántartó felvilágosításokajt csak bizonyos igein korlátozott esetekben adhat, akkor pétidéül, ha a külállamokkal kötött nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek betartásálról van szó. vagy ha valamely büntetőjogi vagy magánjogi kérdés; tekintetében merül fel ennek ia szükségessége, de ilyenkor sem az alsó hatóság, hanem csakis az illetékes miniszter felhívására adhatja meg a felvilágoeítájst, és ilyenikoir is köteles a megadott felvilágosításhoz hozzátenni, hogy a nyilvántartás adatai szerint a kérdéses egyénire nézve megszűntek a hátrányos jogkövetkezményeik és hogy a törvény melyik rendelkezése értelmében mentesült az illető a hátrányos következmény ek alói Erre nézve tehát az illetékes hatóság teljes felvilágosítást kap. A törvényjavaslat megengedi, hofí-y a büntetőbíróság és az ügyészség megkeresésére adhasson felvilágosítást a bűnügyi nyilvántartó,^ katonai vonatkozású ügyekben pedig ,a honvédelmi, miiniszíter felhívására. Ezen a három eseten kívül azonban a bűnügyi nyilvántartótól nem kívánhatnak felvilágosítást még a miniszterek sem, az alsóbb hatóságok pedig még kevósbbé. Azt hiszem, ez igen nagy biztonságot jeleint az állampolgárok számára, s a demokrácia ós a félelemmentes élet szempontjából óriási jelentőséget tulajdonítok a felvilágosítás adástól való ezen eltiltásnak. Éppen ezért is kérem a t. Országgyűlést hogy az 1940:XXXVII. te. humánus rendelkezéseinek kiterjesztését célzó ezt a törvényjavaslatot a legnagyobb lelkesedéssel fogadja el. (Helyeslés és taps a kormánypártokon. ALVINCZY Imre (f) is tapsol.) ELNÖK: Szólásra követkeaik a kijelölt •szónokok közül 1 SZABÓ PIROSKA jegyző; Buszt! Dénes! HUSZTI DÉNES (kg): T. Országgyűlés! A fejlett állami életnek igein régi problémája a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszüntetése. Igen nagy lelkiismeretá felelősségvállalást jelent az, hogy rásüssük-e valakire a büntetett előéletű egyénnie!k járó szégyenbélyeget akkor, ha a büntetés meglehetősen csekély volt, elkövetője büntetését kitöltötte, ás niagy a valószínűség arra, hogy az illető munkájával és magatartásával minden tekintetben beilleszkedett a társadalmi rendbe; viszont igen nagy lelki ismeretlenség lenn© mentesíteni a hátrányos jogkiövetkeziné; nyék alól olyanokat — mintegy útlevelet adna nekik .a mindjein téren vialó érvényesülés felé — akiknél nem áll fenn a bizonyosság, hogy az illetők valóban a teljes javulás útjára léptek. A magyar törvényhozás m 1940:XXXVII te.-ben szabály ózta a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozását és megszüntetésiét, de igazságügyi korányzatunk különös tekintettel arra az új szellemire, amely a demokrácia törvényhozását áthatja, most jónak látja ezt a törvényt módosítani, kiegé. évi november hó 23-án, kedden. 9ÖÖ szíteni ós megfelelő módon kibővíteni azoknak körét, akik mentesülnek & büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkíe'zmónyiek alól, akik — népszerű szóval élve — rehabilitációban részesülnek. Az 1940: XXXVII. tc-tít kiegészítő törvény javaslat. — mint azt örömmel állapíthat, juk meg, — elsősorban a szociális szempontokat veszi figyelembe. Ezt a. szociális szempontot észlelhetjük az 1. §-ban, amely szerint mentesül a hátrányos jogkövetkezmények alól az az egyén is, akit fiatalkorban elkövetett katonai bűntett miatt ítéltek el, ós szociális szempontot látunk érvényesülni a 3. §-baa is, amely szerint hatályát veszti az 1940:XXXVI1. te. 4. §-a 1. bekezdésének 3. pontja. A múltban a hátrányos, jogkövetkezmények megszűnése attól függött, vájjon az elítélt a büncseieáiményével okozott kárt anyagilag megtéri tette-e. Ez a kikötés különösen a kis/agyonú, ki* jövedelmű, nagy családdal rendelkező egyének számára szintéi lehetetlenné tette, hogy mentesítésben részesüljenek. A módosítás most niem a kár anyagi jóvátételét, hanem a lényeget nézi. amikor a mentesítésnél mellőzi ,azi anyagi jóvátétel kritériumát / és e helíyetifc a szándékot igyekszik viszgálni, hogy a bűnt elkövető^ igyekezett-e aizi • okozott sérelem jóvátételére, ós így érdemes-e, hogy a menteisítés kedvezményében részesülj ön. A törvényjavaslat dicséretes szociális tendenciája ebben a két részletben nyilvánul meg. Ez a törvényjavaslat azonban tükrözi azt a küzdelmet is, amelyet a demokratikus igazságszolgáltatás a bürokrácia elburjánzása ellen az ügyek egyszerűsítése érdekében folytat Ez ia szellem megnyilvánul a törvényjavaslat 4. §-ában, amely szerint ha a körülmények kétségtelenné teszik, hogy a mentesítés megadható, ebben az esetben nincs különösebb formalitásra szükség ós & bíróság, az államügyész, illetve a honvédügyész meghallgatása után tárgyalás nélkül kimondhatja a mentesítést. A.zt hiszem, az egész országgyűlés teljes megnyugvással veheti tudomásul a törvényjavaslat 2. §-át, amelynek értelmében a háborús és népellenes bűntettek, valamint az 1946: VII. tc.-ben meghatározott áliiaanelleiies bűncselekmények kivétetnek a hátrányos jogkövetkezmények megszüntetésének általános rendszeréből ós ezek kizárólag az államfő által gvakorolt kegyelem útján szüntethetők meg. A demokrácia felfogása szerint tehát a demokrácia ellen elkövetett bűncselekmények a bűncselekmények rendszerében is különleges osztályt jelentenek és ezeknél a bűncselekményeknél indokolt, hogy a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés csak alapos és beható vizsgálat után a

z állam legfőbb közjogi méltóságának Személyes közben jötté vei legyen indokolt és méltányos esetekben megadható. Ezek azok a tárgyi jellegű megjegyzések, amelyeket a törvény javaslat egyes paragrafusaihoz óhajtottam fűzni- Ezen túlmenően azonban nagy megelégedéssel és megnyugvással tölthet el míndenkat az a tény, hogy demokráciánk miközben nagy és átfogó reformokat hajt végre az állami ^ élet, a közigazgatás s a gazdasági élet terén, ma már alkalmat talál arra is, hogy apróbb résaLetkérdósekben is — mint amilyen a büntetőítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszüntetése — kiegészíts^ és korrigálja az elmúlt törvényhozás hibáit ós hiányosságait és ilyen részlet-