Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-85
90Í Az országgyűlés 85. ülése 1948. kérdésekben is érvényesítse a ctemokrácia &aoeiális etilemét. A másik szempont, amelyre rá kívánok mutatni, abban foglalható össze, hogy ez a törvény javaslat is a magyar népi demokrácia erejét mutatja, amikor az egyének mind nagyobb körét kívánja bevonni az oriszágépítós konstruktív munkájába és mindinkább szűkíteni kívánja azoknak körét, akik korábban elkövetett bűncselekmény utólagolsi következményeként másodrendű állampolgtátroikniak tekintendők és emiatt elhelyezkedésük, érvényesülésük akadályokba ütközik. Végső fokion tehát ez a törvényjavaslat a megbékélés szellemét szolgálja és arra törekszik, hogy minden, a köz érdekében dolgozni tudó ember munkaerejét és képességeit a köz érdekéiben fel is tudja hasznaim. Ezért az elmondottak alapján magáim és a koalícióban tömörült pártok nevében a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szabó Imre képviselő úr minit a közgazdasági ós közlekedésügyi, valíamint igazságügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. SZABÓ IMBE (d) előadó: T. Országgyűlés! Beterjesztem az országgyűlés közgazdiasági és közlekedésügyi, valamint igazságügyi bizottságának együttes' jelentését a méterremdlsizernek a föildadókataszteri munkálatokban és a telekkönyvben való alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jelentés kinyomatását ós szétosztásának elrendelését, valamint napirendre tűzését. {Egy hang a kisgazdapártibél: Már régen kellett volna!) ELNÖK: Az előadó úr által beadott jelentést az országgyűlés kinyomatja, tagjai között szétoisiztatja, napirendre tűzése iránt pedig később fogok a t. Országgyűlésnek javaslatot tenni. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül! CZÖVEK JENŐ jegyző: Székely Imre Kálmán! SZÉKELY IMRE KÁLMÁN (dm): T. Országgyűlés! Filozófusok, jogászok, szociológusok között igen sok vita folyt ateMntetben. hogy mi is tulajdonképpen a büntetés célja. Hosszú vita után kristályosodott ki az a felfogás, hogy a büntetés célja lényegében kétféle: a megtorlás és ezenfelül a javítás, a visszatartás. Ennek az utóbbi eólnaik, a javításinak, a további bűnözéstől való visszatartásnak hatékony egzköze a rehabilitáció olyanok számára, akik egyszer már összeütközésbe kerültek a törvénynyel. A rehabilitáció tehát a bűncselekményt elkövetőnek olyan hátrányos, jogkövetkezményektől való mentesítése, amelyek nem magából az ítéletből, a büntetésiből folytnak, hanem amely következményeket egyéb törvények állapítanak meg. Nem kell túlzottan humanitárius érzésűnek lennünk ahhoz, hogy átérezzük, mily embertelen, mily igazságtalan volna — és volt a múltban — &&, ha olyan valaki, aki esetleg ifjú korában elkövetett egy talán kisebb jelentőségű bűncselekményt és azért elszenvedte a reá kiszabott büntetést, még mindig képtelen volna visszakerülni a tisztességes emberek társadalmába, (13.00) moha aszóiba tisztességes életet él' ós talán már évtizedek is teltek a, bűncselekmény elkövetése óta; milyen igazságtalan dolog az, ha évtizedek után erkölcsi bizonyítványt kór, máint soha el nem tűnő szégyenbélyeg benne van, hogy tíz, húsz vagy harminc évi november hó 23-án, kedden. 902 esatendiővel ezelőtt valamilyen bűncselekményt elkövetett. Az ilyen emberteleniségek kiküszöbölését szolgálja a rehabilitáció. Vannak adtaitok t Orszáigigyűlés ama nézve, 'hogy a régi római jogban ife megvolt a rehabilitációnak bizonyos faja, és csodálatos, hogy sokisok évszázadaajk kellett eltelnie^ míg végre a múlt században először FrancdaországbaJii bevezették a rehabilitáció intézményét, és ezt azután követte számos más állaim ugyanilyen intézmény törvénybe iktatásával. Csodálatos, hogy annak elleniére, hogy Magyarországon büntetőjogászaink évtizedek óta, szorgalmazták a rehabilitáció intézményének meghonosítását, mégis csak 1940-iben került Bor erre a poimpás intézményre. Viszont el kell ismernem, hogy az 1940 .-XXXVII. tcnefk nagy előnye, nagy érdeme ©gyéb országok törvényhozásával szemben, hogy nemcsak a büntetés kiállása után ós bizonyos hosszabbrövidebb időn át tartó tisztességes életmód folytatássá után adja meg a rehabilitáció ü*&hetőségét, hanem módolt ad arra m, hogy a bírói ítélet, aenikor a bűnösséget megállapítja és «a büntetést kiszabja, miáris MtoondJbassia m előzetes mentesítést. (LUKÁCS Vilmos (f): Ez nálunk is megvan! — Közbeszólás a magyar demokrafiapárton: Éppen ®zt mondja!) Igaza van iaz előadó úrniak abban, hogy az eddigi tapasztalatok szerint bíróságiaink ezzel a joggal igen sajnálatos módon csak nagyon szűk köriben élnek, pedig hatalmas viaszatartó ereje van ennek az előzetes rehabilitációnak és így nemcsak humanitárius szempontból!, de szociális iszampontból, ia közösség szempontjából is kívánatos volna, hogy bíróságaink ezzel a kedvezménnyeí, ezzel a lehetőséggel minél többet éljenek. Bármily ölrvendeites volt is, hogy végre az 1940:XXXVII. te. megszületett, mégis taz azóta eltelt nyolc óv aia/tt lennek a törvénynek a hibái, a fogyatkozásai kiütköztek. A most .előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a célja, hogy a rehabilitáció intézményét tovább fejlessze és ezeket a fogyatkozások|a!t kikügzföbölje, a hibákat kijavítsa. Jóleső érzéssel állapítom meg, hogy az igazságügyi kormányzat áltial készített törvényjavaslat kielégítő szociális szempontból és büntetőjogi iszemponltíból egyiairánt. Jól átgondolt rendelíkezései» észszerű intézkedései vannak. így nevezetesen csak helyeselni lehet, hogy a régi törvénynek azt a korlátozását, amely ,a fiatalkorút elzárta a mentesítéstől abban az esetben, ha katonai bűncselekményesről volt szó, megszünteti. Helyes az is, hogy nem tartja fenn az új javasliait a régi törvénynek azt a nencWkezését, hogy az okozott kárt meg kell téríteni és a kár helyett most az okozom sérelmen van a hangsúly s mejgelégszák a törvényjavasliat az elítélt részéről megmutatkozó jóvátételi azánr dóktkal is. Azt ife belyesíelná tüdőm, hogy olyan eseteikben, amikor magából a kérvényből ki tűnik, hogy a mmfeeítésnek, a rehabilitációnak az előfeltételei fennforognak, nem keU tárgyalást tartani, mert ahogyan a javaslat inddkolássa igen helyeslem mondja, az elítéltre nézve eiz a. tárgyalás is mégis csak bizonyos fokig vesszőfutást jelent, felelevenedik előtte a bűnös múlt. Ez káros az egyéniségére. Helyes tehát, ha megvan a mód ennek mellőzésére. . Ezeken kívül niég egyéb apró korlatokat bont le ez a.% új javaslat, amit szintén hedye67*