Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-85

Áz országgyűlés 85. ülése 1948. évi november hó 23-án, kedden. 896 nem ért és nem fog- ormi. (Taps a kormány­vartokon.) ELNÖK: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozatbozatal. Kérdem a t. Ország-gyűlést, hogy az 1948 :XXH. törvény­cikk hatályának kiterjesztéséről és a közjegy­zők, valamint a bírósági végrehajtók elmoz­dítására vonatkozó átmeneti rendelkezésekről SEÓIÓ törvényjavaslatot eredeti szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alap­jául elfogadja-e? (Igen! Nem!) Kérem azo­két a képviselőtársaimat, akik a törvény- j javaslatot elfogadják, méltóztassanak fel. áíllaini. (Megtörténik.) Többség, Kimondom a határozatot: az, országgyűlés a tiöírvényjavas­latot eredeti szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem jegyző képviselőtársunkat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét fel­olvasni. SZABÓ PIROSKA jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—í. §-ait. Az ország, gyűlés a törvényjavaslat címét és l—l. §-aii hozzászólás nélkül elfogadja*. EtLNÖK: Ezzel az országgyűlés a törvény­javaslatot részleteiben is letárgyalta­Napirend szerint következik a büntető­ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról ós megszüntetéséről szóló 1940: XXXVII. törvénycikkben foglalt kiecV vezméuyek kiterjesztéséről szóló törvényjavas­lat tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Országgyűlés tudomásaira hozom, hogy a törvényjavaslathoz a Független Kisgazdapárt és a Demokrata Néppárt jelentett be szónoko­kat, és pedig Huszti Dénes és Székely Imre Kálmán országgyűlési képviselőket. AB or­szággyűlés ia bejelentést tudomásul veszi. Hebelt Ede előadó urat illeti a szó. HEBELT EDE (d) előadó: T. Országgyű­lés! A Szociáldemokrata Párt jogvédő irodá­jában huszonöt éven keresztül harcot folytat­tunk a priusz ellen. Mit jelentett a priusz! Azt jelentette, hogy akiről m bűnügyi nyilván­tartóban a legkisebb bűncselekmény miatt is — amelyet fiatal korában, esetleg 30—40 évvel az/előtt követett el — valamiféle feljegyzés volt, aa nem tudott iparengedélyt kapni, ál­lampolgársági, visszahonosítási vagy hasonló ügyekben nem tudott eredményt elérni, a vá­sárcsarnokban nem tudott egy standot kapni­A bűnügyi nyilvántartót 1908-ban létesítették ós azóta a bűnügyi nyilvántartóban való fel­jegyzés miatt nagyon sóik ember, különöisen sok kisember szenvedett. A rehabilitációs törvény, amely 1940-betn lépett hatályba, nagy megkönnyebbülést je­lentett volna, ha a törvény alapján szélesebb körben lehetett volna eredményeket elérni. Azt lehet mondani, hogy a letűnt rendszer utolsó évtizedében kevés törvény volt ehhez fogható. Nagy örömmel üdvözlöm tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely kiterjeszti azt a lehetőséghez, hogy a büntetett előélethez a büntetőítélethez fűződő, nem a bíróság által kiszabott, nem büntető törvényekben, hanem egyéb jogszabályokban foglalt hátrányos jog. következményeket ki lehet majd küszöbölni. Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövet­kezmények kiküszöbölésének különféle módjai vannak. Legegyszerűbb módja; az, ha ipso jure, automatikusan már a törvény rendelkezéseinél fogva bekövetkezik a hátrányos következmé­nyek megszűnése. (12-30.) Az 1940. évi törvény­ben is megvolt már ez az automatikus, a tör­vény erejénél fogva bekövetkező — hogy úgy fejezzem ki magam — törvényi rehabilitáció a fiatalkorúakra, az'okra nézve, akik fiatal bo­rukban követtek el valamilyen bűncselek­ményt, az 1940. évi törvény azonban a katonai bűncselekményeket kivette a rendelkezés alól. vagyis ha valaki fiatal korban -- a fiatal, kor a tizennyolcadik évvel végződik — katonai bűn­cselekményt követett el és emiatt akár a leg­kisebb büntetésre is elítélték, akkor az ezzel járó hátrányos következmények nem szűntek meg. Most ez az új törvényjavaslat más állás­pontra helyezkedik: a polgári és ka tolnai bírás­kodás közötti különbséget a mai demokratikus ós szocialista irányban haladó világ szellemé­nek megfelelően elejti ós kimondja., ha valaki fiatal korban katonai bűncselekményt követett is el, akkor is ipso jure, a törvény erejénél fogva mentesül a büntető ítélethez fűződő leg­különfélébb, más jogszabályokban szabály ózott hátrányos következmények alól. Vannak azonban más esetek, amelyekben a hátrányos következmények megszűnésié nem így, nem a törvény erejénél fogva következik be, haneni bírói rendelkezés folytán, de úgy, hogy a bírói rendelkezés abban a bizonyos büntető ítéletben már benne foglaltatik. Az 1940. évi törvény ugyanis megengedte azt, hogy kisebb bűncselekmények esetében, amikor pél­dául pénzbüntetésre ítél a bíróság valakit, még nagykorúság esetén is kimondhassa már az ítéletben azt, hogy a hátrányos következimé­nyek alól az elítélt — annak ellenére, hogy el­ítélték — mentesül- A bíróságok azonban, saj­nos,, rendkívül kevés esetben alkalmiaztálk ezt a törvény által megadott lehetőséget; rendkívül ritka esetekben mondták csak ki a mentesítést magában az ítéletben. Most azonban remélhető. hogy ennek az új törvénynek a hatása^ alatt liberálisabban kezelik majd ezt a kérdést ós enyhébb ítéletek, különösen pénzbüntetésre szóló ítéletek esetében — tehát, amikor valóban enyhe büntetésről van Szó — alkalmazni fog­ják ezt a bizonyos rendelkezést és magáiban az ítéletben kimondják: megbüntetjük ugyan ezt az egyént nyolcnapi fogházra, vagy megbün­tet jük pénzbüntetésre, ez az ítélet azonban az egyéb jogszabály okban megállapított káró® következményekkel nem já r­A hátrányos következmények alól való elő­zetes bírói mentesítés esete ez. Ha a bíróilag elítélt egyén,, akit a bíróság feltételesen szabadlábra bocsát, akiről tehát az ítéletben kimondja, hogy nem kell kitöltenie az ítéletben megállapított büntetést, — a felté­teles szabadlábrahelyezésről szóló törvény meg­állapítja, mely esetek azok, amelyekiblen vala­mely egyén feltételesen szabadlábra, helyez­hető: ha a vétségért kiszabott büntetés nem haladja meg a háromi hónapot, vagy a kihágás miatti büntetés nem haladja meg az egy hóna­pot, ha az ilyenmódon elítélt azt a bizo­nyos próbaidőt, amelyre a feltételes sza­badlábrahelyezés szól, amely próbaidő vétségeik esetében három év, kihágjáisok elsiete­ben egy év, úgy tölti el, hogy nem következik be semmiféle olyan ok, újabb bűncselekmóny miatti eljárás, amely miatt 'a feltételes szabad­lábrahelyezést hatályon kívül kellene helyezni, illetve az illetőt a bíróság által felfüggesztett

Next

/
Thumbnails
Contents