Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-85
893 Az országgyűlés 85. ülése 1948. évi november hó 23-án, kedden. 894 A közjegyzőkre majdnem ugyanaz, áll, mint a közigazgatási bíróság bínáira. < Éppen mi nem kaphatunk szemrehányást az igen tisztelt túloldal részéről és főképpen nem kaphatjuk azt a szemrehányást, amelyet Keleti képviselő úr hangoztatott, hogy tudniillik ezaek a szegény közjegyzők (BENCSÍK Gyula (kg): De milyen szegények! A legkönnyebb állás!) 40 évig vártak, amíg közjegyzők lehettek és ime most elvesszük tőlük munkájuk gyümölcsét. Keleti képviselő úr ugyan két mondatta,! később már azt mondta- hogy a köz jegyzőhelyettesek joggal panaszolták, hogy nem nevezik ki őket közjegyzővé. Ha ia t. képviselő úr megkérdezi a közjegyzőhelyettesekeít, meg fogja állapítani, hogy a népi tíiemokráeia idejében kinevezett új közjegyzők túlnyomó többsége korábban köz jegyzőhelyettes volt. (KELETI Péter (dn): Igaz!) Küldöttség is járt nálam, amely köszönetét fejezte ki a közjegyzőhelyette^ek nevében. Dohát honnan kerültek ki azelőtt a közjegyzők? Valamelyik vidéki ügyvéd érdemeket szerzett a MÉP körül a választások során: kinevezitek közjegyzővé, (ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton. — KELETI Péter (dn): Ezeket én is elítéltem!) Ha szükség volt a választásoknál vidéken valamilyen jó MEPelnökre, akkor egy másik helyről elvittek oda egy ügyvédet közjegyzőnek. Nemcsak az tehát a baj, hogy a soká szorgalmasan dolgozó közjegyzőhelyettesek nem lettek közjegyzők, hanem — azt hiszem, — nem túlzok, ha azt mondom, hogy a magyar közjegyzői állások 70%-a politikai érdemek jutalmazása volt. (Ügy van! Ügy va/ti! a dolgozók pártján.) Azoknak volt tehát igazuk, akik a felsaabadu. lás után azt mondták, hogy & közjegyzőket pedig globálisan el kell mozdítani, mert alig volt köztük olyan, aki a demokrácia szempontjából megbízható lett volna. Az igazolás a közjegyzőknél is külső ismérvek alapján történt, Általában számoljunk le egyszer már azzal a felfogással, hogy djemokratátnak azt tekintjük, aki nem gyilkolt. Egéstaen téves az a felfogás, hogy ha valaki nóméttelletaes volt, az már jó demokrata volt. Ismerteim én úgynevezett mólymagyarokat, akik erősen németellenes létükre belülről fasiszták voltak, mert mentalitásaik fasiszta volt. A mi szempontunkból nem az a fontos, hogy hogyan beszél valaki, (hanem, hogy hogyam cselekszik. Ezeket iái cselekedeteket pedig az elmúlt négy óv alatt tudtuk lemérni. Itt is arról van tehát szó, hogy megvizsgáljuk a közjegyzőket abból a siaeimpontból, hogyan érintkeznek a néppel, hogyan intézik a hozzájuk forduló szegényemberek ügyiéit. Eszerint határozunk abban a kérdésben, hogy az illető maradhat-e közjegyző, más helyre kellene áthelyezni, vagy pedig egyszerűen el kell-e mozdítanunk a közjegyzőségtől. Olyan dmélettet, amilyet Keleti képviselőtársam említett, hogy ez egy örökéletre szóló szerződés, még a régi magyar bírói gyakorlait sem ismerj A határozatlan időre, az életfogytiglanra szóló szerződéseket ugyanis a későbbi kúriai gyakorlat megszüntethetőknek mondta ki. Én azonban nem akarok magánjogi szerződések taglalásába belemenni. Mégesak egyet mondok. A mi számúinkra létezik egy sokkal jelentősebb érdek is, mint égy ember életfogytiglan való eltartása,, ez pedig a dolgozó nép érdeke. (Nagy taps a kormánypártokon.) Ennek az élethossziglani szerződésnek megvolt az a következménye is, hogy ma vannak teljesen munkaképtelen közjegyzők is, vannak Közjegyzőin, akik közeijárnak 8ü-ik évükhöz, de irgalom nélkül ragaszkodnak a közjegyzői staliuirulioz. Ezt az állapotot nem tarthatjuk fenn tovább, Aki nem tudj doigozui, kapjon akarmiiyieín kevés nyugdíjat — sajnos — még mindig többet kap, mint egy megrokkant lestimunkás (Ügy van! Ügy van! a dolgosok pártján.) ós menjen nyugdíjba, éljen a nyugdija Dói es engedje át iielyét egy olyan emberneK, aki teljes erővel, teljes munkaképesség, gel tud dolgoztní. Ami már most a vógiriehajtótoat illeti, nem tudom, miért fáj a végrehajtók ugye az igen t. íJiépvistelo urailinak. (SZÉKEL ¥ Imre Kálmán (dn): Sajnáljuk őket!) Áltatában nagyon rendes testület és amelyik végiTöhajtónak nincs vaj a lején, hamein. rendesen (dolgozott, annak semmi oka sincs arra, hogy féljen a törvény rendelkezésétől. (GJROH József (nt): A többit mi sem* sajnáljuk! — Derültség a dol űozók pártján. — Az elnök csenget.) Ugyiasaez, a helyzet a segédhivatali lUsatviselőJméi is. JMem 'árulok el titkot, ha azt mondom, hogy az igazságügymiiniszitériumnak minden ügyben az az álláspontja;, hogy a kisembereket védje, tehát egészen természetes, hogy a segédhivatali itiszitviseiőknél éppen azért, mert az ő funkciójuk jelentéktelenebb, egészen más mértéket alkalmazunk, mint az egyéb bírósági tisztviselőknél. De itt sem kell elfelejteni azt, hogy a népnek nemcsak az az érdeke, hogy a bírói szobából jó ítélet jöjjön ki, hanem érdeke az ügyek gyors elintézése is, és ez a segédhivatali tisztviselőkön múlik, amint a telekkönyv biztonsága a telekkönyvvezetőkön múlik, hiszen az az egy telekkönyvi bíró nteim tudja az összes telekkönyvi ügyeket ellenőrizni. A nép érdeke tehát igenis megköveteli, hogy a segédhivatalokban is becsületes, demokratikus, ,a nép érdekében való munka folyjék. Mteg kell mondanom: megállapítottuk, hogy ezeken a területekan nem voltak ugyan nagy hibák, de voltak hibák. A népi demokrácia negyedük évében nem vagyunk hajlandók arra várni, amíg az amúgyis rossz fegyelmi szabályzat alapján lefolytatandó fegyelmi eljárás áliapíltja meg a hibákat. Mi, az igazságszolgáltatás, nem maradhatunk el az ország gazdasági fejlődésétől, annak nyomában kell haladnunk, támogatnunk ós segítenünk kell a fejlődóst. Szükség van tehát arra, hogy olyan eszköz legyen az igazságügyi koJ> mányzat kezében, amelynek bintolkában az ügyeket gyorsan intézhetjük. Hallottuk az ellenvetést, hogy van büntető eljárás és van fegyelmi eljárás is. Nagyon jól tudja a felszólalt két képviselőtársam, hogy vannak dolgok, amelyeket sem fegyelmi, sem büntető úton nem lehet megfogni, de amelyekről mégis azt kell mondanunk, hogy disznóság az, ami történik. (Ügy van! Ügy van!) Ezen a hiányosságom segíteni kell, s ehhez a segítséghez szükséges ez a törvény. Amikor az országgyűlés az 1948.-XX. törvénycikket megszavazta, akkor bizalmat előlegezett az igazságügyminisztériunmak, ós elmondhatom, hogy ma már nem .is. bizalmat előlegez, hanem a szerzett tapasztalatok alapján megállapíthatja, hogy a magyar demo : kratikus polgárság egészen nyugodtan teheti le sorsát az igazságügymiinisztérium kezébe, ; mert ok mélikül senkit semmiféle jogsérelem