Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-85

883 Az országgyűlés 85. ülése 1948. sét s azóta isa,z előbb felisioroöt és az ország la­kosságához viszonyítva elenyésző személyekkel, vagy azok működésével szemben senki semmi­féle panaszt nem emelt, ilyen panaszt a javas­lat sem említ. Ezek az érintett személyek az igazolások és a B-listázások szigorú szűrőjén máif mind átestek és maigyrészben a felszabadulás óta kinevezetetkkefl megfelelő demokratikus át­szervezést is nyertek, kétségtelen tteíhíátt, hogy az ellenük e javaslattal tervezett drákói intézke­désbe indokolt szükség már ezért, de azért sem lehet, mert az előbbiekben fellsioiroit törvények, a bűnvádi és fegyelmi eljárásiak is elégséges módot nyújtanak az ellenük való fellépésre e törvényjavaslat nélkül is', ha magatartásuk, v&gy működésük bármilyen szempontból kifo­gásolható. A közjegyzők és a végrehajtók pedig ugyan­csak nem ítélőbírák. !A közjegyzők működését külön törvény, a végrehajtókét a végrehajtási törvény pontosan körvonalazza. Működésük ós intézkedéseik ellen e törvények megfelelő jog­orvoslatot szaibláilyozniak. Az állampolgári sza­badság- biztosítása érdekében a bírák független­ségéért s ehhez -képest áthelyezhetetlenségéért és elmozdíthatatlanságáért az előbbiekben már kifejtett érvelés a köziei-ívüci-re és a végre­hajtókra ^ itt-ott még erősebben vonatkozik. A közjegyzőség ugyanis különösen a bajor Be­ll örde-rendszerrei] szemben nálunk különösen a francia mintára alkalmazott »Reines Notariat«, állami autorizáeió, kinevezés alapján folyta­tott, egyébként szabad foglalkozás. Célja már 1200 óta a Nagy Lajos király alapította pécsi egyetemen is előadott IAirs notariaiÜs szerint a kinevezés, mint kétoldalú j/oignyilatkozat, tehát az államot is kötelező életfogytiglani megbízás alapján külön félgyelmi felelősség mellett — a volt ősi káptalani ós kionventi hiteles helyek helyében — a felek megbízása és bírói, köz­hatósági megbízás állapján, a mindenkori köz­hitelű tanúsítás. Közérdek tehát a közjegyzők függetlensége éppúgy, miként a bírói függetlenség, de ezen : felül azért is. mert a hozzá forduló jogkereső állampoigiáirnak szabadsága, törvény előtti egyenlősége s különösen az élet-, vagyon- és egyéb biztonsága s leginkább jognyilatkozatá­nak való H közhitelű tanúsítása e függetlenség nélküli meggyőződéssel el sem képzőibetö. Jó közjegyző csak hosszú jelöltösfcöcés, majd helyettesi tevékenység után lesz, mert ügyködéséhez speciális közjegyzői mentalitás szükséges, mely csak a hosszais, saakszerű gyakorlatiban sajátítható el. Jelöltsége éshe­lyettessége egyszferű miagánalkalmazotti jog­viszony volt, hathavi felmondással, bármikor megszüntethető. A legtöbb közjegyző legalább tizenhat-tizennyolc éven keresztül azzal a tu­dattal szenvedte és valósággal yégig talpalta a kényszerű helyetteskedéiS! idejét, hogy a leg­magasabb képesítéssel egyenrangú bírói és ügy­védi képelsítés megszerzése után az életfogy­tiglani megbízás fogja iiutalinazmi a más fog­lalkozási körben alig elképzelhető hosszú vá­rakozást, így jutott a legtöbb közjegyző átlag negyvenéves korában a karon belül az élet­fogytiglani meg'bízásához. A legnagyobb mél­t'ánytalanság^ is tehát annyi áldoaat után va. lakit bűnvádi vagy fegyelmi ok nélkül az iga­zolások szigorú szűrője után, legtöbbször egé­szen előrehaladott korban a szenvedések vál­lalását indokoló reményétől az életfogytiglani megbízástól megfosztani. lg"z ugyan, hogy a mindenkori kormány­évi november hó 23-án, kedden. 884 zat' a karon belül működő kö'zjegyzőhelyette­sek rovására érdemek jutalmazásául többször karon kívül állókat kinevezett. De a közjegy­zői ^közlöny tanúsáfí-a szerint p kar érdemes s főleg karon belüliekből álló tagjai az ilyen kinevezések ellen állandóan tiltakoztak. Han­goztatták, hogy ez a helyettesek rovására tör. ténik és állandóan követelték /a legalább két­éves kötelező közjelgyzőhelyettesi gyakorlat bevetzetését. A legrosszabb esetben tbhát, ha a javaslat a karon kívül kinevezetteket, vagyis az állító­lagos érdemek jutalmiaizásául a karba kerülte­ket véli kifogásolni, .megkülönböztetést kellett volna tennie a karon belül s a karon kívül kinevezettek között. A gazdasági életben bekövetkezett váltó­zások a köz jegyzői munkakört amúgy is csök­kentették. Közokirat felvétele kevés. A vagyo­nos hagyaték, különösen a díiazás alapját képező tiszta hagyatéki érték állandóan csök­ken. Az úgynevezett nagyobb hagyaték szinte elképzelhetetlen. Váltóóvás alig vai n . Hitelesí­tés és_ másolat pedig számottevő jövedelmet nem jelent. Aw előbbiek okából tehát egvéb­kéint is eliszegényedett és legtöbbször előre­haladott korú közjegyzők végelbánás alá vo­nása- a legnagyobb méltánytalanságot jelenti. Nem változtat ezen a javaslatot tárgyalt bizottság ama felfogása — miként az előadó út* is^ szíves volt rámutatni — hogy a vég­elbánás alá vonás a közjegyzők nvug*díjjogo­sultság-át nem érinti. Az 1930:IV. te. 'éls a 15.600/1934. igazságügyminiszteri rielndellet 22. szakasza ugyanis a közjegyzőknél csak rok­kantsági, harmincöt évi működés, vagy a hatvanötödik életév betöltése után öregségi. leginkább özvegyi vagy árvaellátást ismer. Ezek esetében is legfeljebb havi 300 forint nyugellátást jelent. A javaslattal behozni kí­vánt elmozdítás esetén tehát, miként az ön­kéntes ''bbahas-yás vagy bűnvádi vagy fe­gyelmi elmozdítás esetén, nyugellátás nem is folyósítható. Még .a közjegyzőknél is szerényebb értelmi­ségi dolgozói a magyar életnek a bírósági végrehajtók, akik működésük közben az idő­járás viszontagságai között, különösen orszá­gos viszonylatban az állandó fárasztó ^ jövés­menésben megnyilvánuló nehéz testi # fáradal­makat is szenvedik, s ezekben testileg fel­őrlődnek- Fizetésűk, akárcsak a közjegyzőknek, nincsi. Keresetük az eljárásiaik számához ^és bizonytalan értékéhez igazodó csekéHvség. Nyugdíjuk egyáltalában nincs. A puszta kine­vezésen kívül tehát semmit sem kapnak az álamtól. Minden személyi égi dologi szükség­letükről maguk gondoskodnak, sőt tevékeny­ségüket is a legtöbbször hitelbe, utófizetésre kell eszközöliniök. De működésüket .a végrehaj­tási törvény közismert rendtelkezésiei _ kimerí­tőéin szabályozzák és működésükért az illetékes bíróságnak, különösen elnökének állandó fe­gyelmi felelősséggel tartoznak s ezek felügye­lete alatt állanak. A törvény kimerítően fel­sorolja a jogorvoslatokat eüjárásaik ós intéz­kedéseik ellen. Szinte elikénzelhetetilen tehát, hogy bírósági végrehajtó bűnviáldli vagy fe­gyelmi felel ősiségreVonás nélkül akárcsak egyetVn esetben is. kifogásolható magjatartást vagy működést tanusíthassioin. Hivatásuk bírói megbízás alapján & poiigári ítéletek végrehaj­I tása s már ezért' de a, végrehajtandó ítéletben

Next

/
Thumbnails
Contents