Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-83

857 Az országgyűlés 83. ülése 1948. évi ellátni és így a bérek emelése révén mód nyílt életszínvonaluk igen megszolgált emelésére. A mezőgazdasági lakosság magasabb árbevételét tehát azoknál a cikkeiknél érte eb amelyek a legelemibb szükségleteik kielégítést, után kerültek fogyasztásra és így elsősorbai* *azt a réteget terheljék, amelyik nagyobb jövedelme révén erre leginkább képes voJ*. Nem volt igazságtalan a kettős árrendszernek az a rendelkezése sem, hogy magúikba a beszolgáltatásra kerülő cikkekre is kétféle áirai állapított meg, egy alacsonyabbat a besző Igái tatáéi kötelezettség teljesítésére átadott rész ellenértékeként és egy magasabbat arra az esetre, ha beszolgáltaiási kötelezettség nélkül adtak a köz rendelkezésére ilyen terményeket. Természetesen magasabb árai kívánt a kormányzat juttatóni azoknak, akik kötelezettségük feletti isi adtak élelmiszereket' a köz ellátás rendelkezésére. Bo;bolgáltatási kötelezettség minden gazdálkodót terhelt, így ezek, felé a rendelkezés egységes volt. Nem lehetett azonban a dolog természete szerint beszolgáltatási kötelezettséget megállapítani azok felé, akiík maguk nem gazdálkodtak, hanem a termelésben csupán bérmunkásokként vettek részt. Ezek a teljes eladott mennyiség után a maga-iabb árat kaphatták. Nem volt azonban igazságtalan ez a rendelkezés sem, mert aki ismerte a mezőgazdasági bérmunkások helyzetet a háborúelőiti időben, az tisztában van vele, hogy ez a réteg volt az* amelyiket a legkisebb mértékben lehetett csupán a háborús károk viselésére kényszerí térni, mert ennek a rétegnek a válla már a legkisebb megterhelést is alig-alig tudta elviselni. Súlyos terhet jelentett természetesen a mezőgazdasági lajkosságra nézve az elmúlt három esztendő igen rossz terméseredménye. Ezt azonban nem lehetett irreálisan magasan megállapított árakkal teljes miértlékben kiegyenlíteni. Mezőgazdasági áraink már így 1* a legtöbb esetiben igen nagy mértékben a világpiaci paritás felett nyertek megállapítást és kivitel esetén nagyösszegű ártámogatásra volt szükség 'a mezőgazdasági kivitel majdnem egész területem. Miután a kivitelnél nem lehetett az inaportárak esetleges emelkedésének az áthidalásához a szükséges összeget lefölözés útján előteremteni, behozatali cikkeink áremelkedése azonnal jelentkezett volna a belső árszínvonalban is. Ezt kellett különböző árkigyenlitésekkel megakadályozni. Ilyen belső árkiegyenlítési célt szolgált a képviselőtársam által kifogásolt 20 százalékos textilgazdálkodási hozzájárulás is. Nem jelentette! az senkinek sem az indokolatlan bevételét, hanem inkább a hirtelen külföldi áremelkedések kiegyenlítése révén a belső árszínvonal viszonylagos nyugalmát biztosította. Amikor tehát az idei év mezőgazdasági árainak a megállapításával foglalkoztunk, a következő adottságokból kellett kiindulnunk; a mezőgazdasági ós ipari árak körülbelül ki vannak egyenlítve, az agrárolló megszűnt, mezőgazdasági áraink általánosságban a világpiaci paritás felett vannak, az előző éveknél s-okkal jobb terméseredménnyel számolha^ tünk, az ipari munkásság és az értelmiségi réteg életszínvonalát tovább kell .növelni. Ezekneik a figyelembevételével a kormányzat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a beszolgáltatásra kerülő termények árát áltanovember hó 18-án, csü Örtökön. 858 lánosságban a tavalyi színvonalon állapította meg. A változatlan árak azt jelentik, hogy a nagyobb terméseredmény a beszolgáltatásira kerülő terményeknél telje® egészében a parasztság helyzetét javítja- További kedvezményt jelent az a rendelkezés, hogy az árszabályozás a beszolgáltatásira alkalmas terményeknek is csak a beszolgáltatására kerülő ^észére vonatkozik, az efelett forgalomba, hozott rész ára pedig s-zabadon alakulhat. Még szélesebbre nyílt tehát terület, amelv«ken a mezőgazdasági árakat az árupiac automatizmusa alakítja ki, nem. pedig kormányzati intézkedéseik. A változatlan beszolgáltatási árak meilett ezek a szabad árak előreláthatólag alacsonyabban fognak kialakulni, mint az előz*

1 gazdasági évben, így ott a kedvező termés eredmény hatása meg fog oszlani a parasztság ós a fogyasztók között éís feleslegessé teszi azt is, hogy mezőgazdasági kivitelünk támogatására az államkincstár legyen kény te len hatalmas összegeket feláldozni. Az előadottakból, azt hiszem, igen t. képviselőtársaim megállapíthatják, hogy a kormányzat mezőgazdasági árpolitikájának kialakításánál neim tévesztette szem elől a parasztság érdekeit, hanem igyekezett megta lálni az egyenletes teherviselésnek azt a módját, amelyik az ország maradéktalan újjáépítését a legrövidebb idő alatt teszi lehetővé. Ennek a nagy célnak az érdekében sohasem szabad egyes rétegeket vagy termelési ágaikat külön kiemelve venni vizsgálat alá ós csak azok érdekeit tartani szem előtt, hanem az ország adottságaiba belehelyezkedve mindig a nagy egészet kell nézni. így minden elfogulatlan szemlélő meg fogja tudni állapítani, hogy akkor, amikor a kormányzat egyes rétegektől áldozatot követel, mert kónytelíetn áldozatot követelni, akkor sohasem téveszti el a mértéket és a leggyorsabb fejlődést lehetővé tevő egyenletes mértéket alkalmazza. r Végül a parasztság adóterheire és az interpelláció szerinti túladóztatására vonatkozólag a pénzügyminiszter úr által velem közölteket a következőkben adom előKépviselőtársam szerint egy 14 hold szántóval, 2 hold réttel ós 1 hold szőlővel, összesen 17 holddal rendelkező gazda 1914-ben 552.84 forintnak megfelelő koronát, 1936-ban 669.49 forintnak megfelelő pengőt és 1947-ben már 2517.73 forintnak megfelelő pénzt és búzát fizetett. Ezekkel az adatokkal kapcsolatba^ meg kell jegyeznem, hogy ezek az 1936. ós 1947. évi közterhek tekintetében nem^ helytállók, mert a szóbanlevő gazda a föld- és házadó alapján kivethető összes hely hatósági szolgáltatásokat is figyelembevéve, 1936- évben 495.32 pengőnek megfelelő 1485 forintot, az 1947. évben pedig csak 1142 forintot volt köteles fizetni. A képviselő úrnak aií a további állítása, hogy a költségvetésben előirányzott 1.5 milliárd egyenesadó-bevétel a parasztság további megterhelését jelentené, ugyancsak nem helytálló, mert amíg az 3938. évben az államot megillető 255.708.000 penjrő egyeneSadó-bevételben a földadó 32,619.0!rt) pengővel, tehát 13 százalékkal, addig az 1147/1948- költségvetési évben az államot megillető 1664 millió forint bevételben a földadó 21IÍ.6 millióval, vagyis cirka 12 százalékkal szerepel. A pénzügyminiszter úr által válaszához mellékelt, a közterhekel tartalmazó kimutatást pedig a következőit ben ismertetem.