Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-83
855 Az országgyűlés 83. ülése 1948. évi porítása és ez igein szép eredményre is vezetett, mert mennyiség tekintetében a háború előtti állományt már megközelítettük. Ennek az elérése után 'most már iái minőségi fejlesztésen van a hangsúly. A földb'irtokreform során földhözjuttaiottakkal a baromfitenyésztő kisüzemek száma mintegy 700.000-rel megszaporodott, s ennek következtében a baromfitenyésztés állattenyésztési politikáink homlokterébe került. Ehhez képest a batrornifitenyésztés fejlesztését szolgáló költségek is a fejlődés üteméhez mértein megfelelő összegekkel szerepelnek tárcám új költség" vetési el ői rányzatában. így az általános és ügyviteli költségeken kívül a klisteinyésiztők — elsősorban és túlnyomórészt újonnan földhözjuttatottak — megfelelő (miníőségíi és IterfmelíSképességű baromfival való ellátása érdekében! tervbevettem mintee-y 40.000 darab kiváló minőségű tenyész" baromfiiniak igen kedvezményes áron történő ©kciós küosztáisát, kb. 440.000 forint' ezenkívül mintegy hárommillió darab naposcsibének a kiosztását 240.000 forint állami támogatással. Vérfelfrt : ssítés céljából kb. 140.000 forint költséggel tényésízibaromfi és ten} 7 'észtojás behozatalát vettem tervbe. Kérem válaszom szíves; tudomásulvételét. — Budapest, 1948. évi augusztus hó 24ém. — Dobi István s. k.« ELNÖK: Hajdú Kálmán képviselő urat megilleti a viszonválasz joga, A képvfselő úr nincs jelem. Kérdem a t. Országgyűlést, tudomásul veszi-e a földímívelésügyi miniszter úrnak az 'interpellációra adott válaszát? (Igen!) Az országgyűlés a választ tudoímásul vesizá. Következik a földmívelésügyi miniszter úr válaszai Barkóczy József képviselő úrnak a parasztság adóbeli túlterhelése tárgyában folyó évi június hó 16. napján a miniszterelnökhöz előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. CZETT JÓZSEF jegyző (olvassa): »T. Országgyűlés! Barkóczy József országgyűlési képviselő az országgyűlés folyó évi június hó 16. napjain tartott ülésén interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz a parasztság adó- és beszolgáltatása, terheinek könnyítése tárgyában. Az interpellációban felhozott kérdéseknek az árszabályozással és- a beszolgáltatással kapcsolatos része laínniakidején még az Országos Közellátási Hivatal hatáskörébe tartozott- ezért az interpellációra a miniszterelnök úr helyett — a mezőgazdasági lakosság adóterheire és túladóztatására vonatkozólag pedig a pénzügymi'niszter úr nyiiliatkozíata állapján — én adok választ. ; Képviselőtársam a kérdéshez néhány egymástól egészen távol eső szám felsorolásával szólt hozzá és csupán általánosságban hangoztatta azt a véleményét- hogy a mezőgazdasági árak nincsenek arányban az ipari árakkal, az agrárolló nem szűnt ínég és elviselhetetlen terhek nehezednek a parasztság vállára. Azt hiszem, helyesebb, ha egy ilyen nagyjelentőségű kérdéshez nem szubjektív benyomások 'alapján, hanem tárgyilagos számadatokra felépítve adóik választ képviselőtársamnak. A jelenlegi árhelyzet ismeretéhez át kell tekinteni a stabilizáció során kialakítót* mezőgazda, ági és ipari árakat, valamint azt a fejűi íé. ami ezen a területen két esztendő alatt november hó 18-án, csü örtökön. 856 végbement A stabilizáció alapját azok a pon* tos és részletesi számítások képezték, 'aimelyck kimutatták, hogy akkor az ország cstupán olyan mennyiségű árucikkel rendelkezett, amennyi az újjáépítésü és jóvátételi kötelezettciégek teljesítése mellett a háború előtti életszínvonalnak csak 50%-át tudta 'biztosítani. Ez az 50%-os életszínvonal úgy volt biztosíthatóhogy a sitaíbilizációs forintárak az iparcikkeknél 1939*el szemiben általánosságban négyszeres magasságban állapíttattak meg. a mezőgazdasági áraknál háromszoros magasságban, míg ! ái munkabérek csupán kétszerresét érteik el átlagosan az 1939. évi pengő -béreknek. Az 50%-os életszínvonal ilyen árhelyziet mellett az igen kis mértékben emelkedett közterheik és lakbérek által volt elérhető. A mezőgazdasági lakosság ezeken az aránylag kedvezőtlen agráráraikon keresztül viselte az ország ellpusztításániak terhét, hasonlóan a munkás- és érteltmiségi dolgozókhoz, akiknek here. illetőleg fizetése az adott árak mellett az 19B9. évi életszínvonalnak e?ainán 50%-át 'tudta biztosítani. A termelés növekedésével ez az arány javítható volt ési ahogyan növekedett a munkabérek maerassága & vásárlóereje, növelhető voüit a mezőgazdasági árszínvonal is. Két űt állt erre rendelkezésre: vasry & meerállö'mtotlt termelői árakat általa-nos^ágbían felemelni, vagv pedig nrr, árak eorv részének felszabadításával automatikusán tenni lehetővé a parasztságra' nézve kedvezőbb árhelyzet íkiilaOakulását. A kormányzat ezt a: második utat választotta és azt hiszem, ma már meg lelhet állapítani, hogy helyesen. Első sorban azoknak a termelési ágaknak az ár. alakulása tétetett szabaddá, amelyeknél a belső ellátáfe és az exportszükséglet kielégítene érdekében a termelés minél nagyobb és gyorsabb kiterjesztésére volt szükség és arra a megállapított árak mellett nem lehetett számítani. Meg kell állapítani, hogy ez elmúlt év kedvezőtlen terméseredménye mellett ezek a felszabadított termelői árak sokszor indokolatlannak látszó magasságba emelkedtek. 1948 június közepén a mezőgazdasági árak emelkedése a háborúelőtti helyzettel szemben már 6.78-szoros volt, a stabilizáció kezdetétől számítva pedig 2-05-szörös. Annyit az agráirollrr szániítások minden bizonytalansága mellett is meg lehet állapítani, hogy a 'stabilizációkor tudatosan és kényszerűségből megterem tett agrárolló — tehát a parasztságot sújtó általános' árheilyzet — gyakorlatilag megszűnt. ISTem lehet ilyen körülmények között tehát a narasztsáír terhére elkövetett! árpolí+íkai hibáikról beszélni; inkább azt kell megállapítani hofí-y a kormányzat az országpusztítá! s niak a terhét egyenletesen és igazságosan igyekezett mesrosztani az orszáe" lakossága között teherviselésüknek megfelelően. Nem volt igazságtalan ez a kettős árrendszer sem a parasztságra, sem pedig a; fogyasztókra, tehát elsősorban, az ipari dolgozókra sem. A 'közellátási kormányzat csupán olyan mennyiségű termény beszolgáltatását követelte, ami felett még általánosságban minden gazdának maradt t erme lósii lehetősége arra. hogy szabad piacon értékesíthető cikkeket termeljen. Ez a megoldás; azonban azt is lehetővé tette, hogy az ipari dolgozókat és a városi llako^ság ellátatlan részét a legfontosabb élelmezési cikkekkel változatlan áron lehetett
