Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-83

827 Az országgyűlés 83. ülése 1948. évi ratú forgótőkehiteleket nyújthat. Ezeknek a közületeknek ugyanis ania rnár olyan felada­taik is vannak, amelyeket a múltban a vállal­kozók, kapitalisták végeztek. A Nemzeti Bank kiterjedt ügyköre és meg­változott feladatai mellett tekintettel van arra, hogy 'a klasszikus jegybankpolitika elveit ne sértse meg, ós ezért a módosított alapszabályok kimondják, négy az ilyen hitelek együttes összege nem haladhatja meg a betétállományok terhére eszközölt kihelyezések olyan hányadát, amelyet a Nemaeti Batnk főtanácsa megálla­pít. Meg kell tehát nyugtatnom Gróh képvi­selőtársamat, hegy van egy olyan szervünk, amely vigyáz arra, hogy forintunk a maga stabilitását továbbra is meg tudja őrizni. De fel kell vetnem Gróh képviselőtársam­mai széniben azt a kérdést, hogy vájjon az orthudíox jegybankpolitika elvei Nyugat-Euró­páhain egyes országokban meg tudták-e akadá­iyozni az inflációt? így például 1931-ben, ami­kor Anglia a híres angol fonttal rálépett az in­fláció útjára, vájjon a híres angol jegybank ortbodos politikája meg tudta-e védeni az an­gol font szilárdságát? Mivel pedig termeléeünk emelkedik és nagybankjainkat szerencsére nem Gróh képviselőtársamhoz hasonló emberek ve­zetik, hanem az Ullinannok, Bunok ós Fellnerek eltávolítása utáin olyan emberek, akik a népi demokrácia feltétleni hívei ós akiket a demo­kratikus bankalkalmazottak teljes odaadásuk­kal támogatnak, én bízom forintunk stabilitá­sában ós további szilárdságában, ami tervgaz­daságunk alapja. Ezért a javaslatot mind pár. tom, mind a magam nevében elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Ki vám-e még valaki a törvény­javaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát be­zárom. Az előadó urat illeti a szó! CSEJKEY ERNŐ (kg) előadó: T. Ország­gyűlés! Nem szeretném, ha Gróh József igen t. képviselőtársam felszólalása az országgyűlés tagjai közül bárkiben is akárcsak egy kis ké. telyt is ébreszthetne abban a tekintetben, amit ő annyira hangsúlyozott hogy ezzel a törvény­módosítással mi most egyszerre tárt kaput ryitunk az inflációnak. Erre a tárt kapura még visszatérek. Most egész röviden csak a követ­kezőket akarom megjegyezni. A betétállomány­nak törvényhatóságok kölcsöneire való felhasz­nálása, mint említettem, ha jól emlékszem, be­vezető beszédemben, semmiben sem különbözik a betétállománynak egy magánbank által való felhasználásától. Mikor kért — mint igen ti. Kö­véé képviselőtársaim mondotta. — az Esztergomi Takarékpénztár aranyfedezetet attól, akinek kölcsönt adott? (Mozgás az ellenzéken.) A Magyar Nemzeti Bank jegykibocsátó te­vékenysége szigorúan körül vau határolva és ettől külön áll a betétállomány. Ez a betétállo. mátny természetesen nem heverhet ott felhasz­nálatlanul. Ez nem volna érdekei az. ország gaz­dasági életéinek. Ezt valahogy fel kell hasz­nálni. Természetesen fel lehet használni úgyis, hogy ebből az egyszámlarandszerben a vállala­tok kapnak termelési és forgótőke hiteleket. De emeHett tnem lehet kizárni a törvényható­ságokat sem abból, hogy kölcsönt kapjanak és erre mas mód nincs, minthogy ez igenis a Ma­gyar Nemzeti Bank takarékosztályán keresztül történjék. Azt mondja Gróh igen t. képviselőtársaim, november hó 18-án, csü örtökön. 828 hogv ennek megint az lesz majd a következ­ménye, hogy a Nemzeti Baink, nagyobb összege­ket, nlagyobb volumenű köitasömöket nyújt majd és ezeket, a törvényhatóságok úgy fogják (elhasználni, mint annakidején a Speyer-köl­esönt. Én magam is vidéki ember vagyok ée tudom, hogy a Speyer-kölosönnel bizony nem a legszerencsésebben bántak, külöinösien a vi­déki törvényhátóságok, mert olyan célokra for­dították, amilyenre nem lett volna szabad. Nem azt mondom, hogy korruptak voltak, de olyan célokra, fordították, hogy azután nem tudták a kamatot és legtöbb esetben magát a tőkét sem visszafizetni. A mai rendszer mellett azonban ez egyszerűen lehetetlein. Ma nincs a törvény­hatóságoknak olyan szabad kezűik, hogy bármi­lyen cnagyösszegű kölcsönt felvegyenek, és ha fel is vesznek, ne a kormány által jóváhagyott és megfelelő célra fordítsák. Egyáltalán ma az ország egész pénzügyi politikája annyira köz. pontosítva vara, hogy ilyesmi az egyes törvény­hatóságok részéről teljesen lehetetlenség. Ami azt illeti, hogy mi szolgálhat a bank­jegykibocsátás fedezetéül, itt Gróh József kép­viselő úr — nem tudom, honnan veszi — azt akarta inszinuálni a törvényhozás előtt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak ez a nagyösszegű folyószámla követelése abból következett, hogy az államosított vállalatoknak igen nagyösszegű adótartozásai vannak. Én nem tudom^ Gróh József képviselő ú r komolyam mondtta-e, hogy ez adótartozásból áll. Ez abból áll, hogy a Nem­zeti Bank az eddigi váltóhitel helyett most folyószámla-hitelt ac\ Tehát ez termelési es forgótőke hitel, .amelyre okvetlenül szükség van, mert enélkül Magyarországon az egész ter­melés leállna, amit azt hiszem, senki nem 1 ki. vánhat Rámutattam arra is, hogy az eltolódás elég gyors ütemben: történik és ma már a váJtótárca lényegesen csökkent, ellenben a másik oldalon a folyószámla követeléseink növekedtek a Nemzeti Banknál. Ez egészen logikus, termé­szetes folyamat és_ ebben a világon semmiféle inflációs veszély nincs. Arról is beszélt Gróh képviselő úr, hogy ha meg is változott az ország gazdasági struktú­rája, az orthiodox pénzügyi pollitilkát alkalmaz­zuk. Én azt mondom, amit Köves képviselőtár­saim mondott: ne kövessünk mi sem orthodox, sern neológ pénzügyi politikát. Olyan pénzügyi politikát kövessünk, hogy vigyázzunk a pénzre, a forintra, vigyázzunk a termelésre, ne bocsás­sunk ki olyan hiteleket, amelyekre nincsen szükség. Ez pedig — ismétlem — ma a kor. mány, a Gazdasági Főtanács, a pénzügyminisz­ter és a Nemzeti Bank közreműködéséver teljes mértékben 'biztosáJtva van. Ami pedig végül azt a bizonyos tárt kaput illeti, azt hiszem, nem veszi rossz néven Gróh József képviselőit áínaam, aki egyházi körökkel összekötetésben áljL, ha egy bibliai metaforát idézek. A Biblia azt mondja, hogy van egy széles kapu, tágas út, amely viszen az örök kárhozatba, de van egy sízioros kapu, keskeny út, amely visz az örök üdvösségbe. (Tetszés és taps u dolgozók pariján.) Meg­nyugtatóin a képviselő urat, hogy orthodoxia vagy ueolőgia ide, vagy oda, mii igenis a szo­ros fcapú keskeny utat köveítjük és vigyázunk a forintra! Kéreni a törvétnyjavaslaít elfogadását, iTaps u ^kormánypártokon*) ELNÖK: A tanácskozásit befejezettnek

Next

/
Thumbnails
Contents