Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-83

823 Az országgyűlés 83. ülése 1948. évi ami az elszámolás e:redményeként mariad, ajz jelentkezik a Nemzeti Banknál 2 milliárd ío- j rintnyi folyószámlabetétként. (A dolog lényege mindenesetre az, hogy ebből az óriási hitelezésből infláció nem szár­mazott. Erre azonban a gazdaságú tudomány nlagyon helyesen azt mondja, hogy ez egy bur­kolt inflláciő, amely bármikor jelentkezhetik, ha csak egy szemernyit is engednek abból a szigorúságból, amellyel a pénz védelmét moslt már 1946 augusztus 1 óta kétségtelenül kezelik. Aki a Nemzeti Bank tízniaponkinf meg­jelenő^ kimutatásait szemléli, az va/lóságo® fil­met Iáit. Ez egy birkózó film, ez a szó szoros értelmében egy hétről-hétre folytatott küzde­lem, amelyben állanóön küzd egymásisfal a gazdasági élet pénzzel való ellátása és az in­fláeiió ördögének leküzdése. Amikor azonban ilyent nehéz helyzetben ilyen kapukat nyitunk az infláció számárja, mint amiilyenekre imost rámutattam', ebből rendkívül súlyos helyzetek keletkezhetnek. T. Ház Visszatérek 'arra, hogy amikor, a gazdasági élet nagyobb része az állam kezében van, a régi oirthodox szabályokat nem lehet teljes mértékben! alkalmazni. Nem vfagyok ab­ban a helyzetben!, hogy meg tudjam mondani, mii legyen az alkalmazás lehetősége, de a Jövő fejlődés útja egészen tisztán áll. A jövőben egészen el kell különülnie az áljaim gazidiaeáeri életének, tehát ia jegybank, 3 bankok és vál­latok életének az állaim háztartásától. (VÉR­TES István (f): Úgy van!) Mindkettőnek egészen külön költségvetésben!, mérlegében: és zárszámadásban kell megjelennie. Ha ilyen helyzetek állnak elő, minit amilyenekre rámu­tattam, amikor a Nemzeti Bank óriási össze­geket ad ia magángazdaságnak fedezet nélkül, ezek a gondlok talán egészen eli min állhatok abban laiz esetiben, ha tisztán lehet látni, hogy milyen eredménnyel operál az állam gazdásági élete. Mert hiai el főig különülni az állam gaz­dasági tevékenysége a szorosabb értelemben vett kormányzati, igazgatási államtól — mint ahogyaml el lils kell különülnie — akklör is mul­bla'tatlianul szükség van arra,, hogy ne az adók­ból fizessük azokat a differenciákat, amelye­ket a gazdasági élet teremt elő. hanem az állatai kéziébe átment gazdasági élet alimen­tálja az áílilamháztairtást, hogy azt ne terhelje olyan óriási adó. mint amiilyen akkor áll elő, amikor az adózóknak még a gazdasági válla­latok veszteségeit is viiselniök kelil. Ebben a vonatkozásban teljes sötétségben vagyunk. Az állaim kezében 1946 január 1. óta vannak különböze vállalatok és még egyikről sem kaptunk mérleget. (VÉRTES István (f): Nem is kapunk!) Egyikről sem tudjuk, mikor vált nyereségessé, mikor volt veszteséges és legfőképpen azt nem tudjuk, hogy az adózók­nak milyen összegeket kellett fizetniök a vál­lalatok javára, hogy azok veszteségeit kiegyen­lítsék. Amikor ebben a vonatkozásban nem ka­punk tájékoztatást, meggyőződésem! szerint még megváltozott gazdasági rendben is, amely­ben élünk, szigorúan kell ragaszkodnunk azokhoz a& ortodox szabály okhoz, amelyek szerint a Nemzeti Bamk kölesönt senkinek nem folyósíthat, stem mfaigántoisnak, sem az áMamnak, sem községnek másként, mint kizá­rólag megfelelő, statutumsaerű fedezet melltett Miután ezeket a rendelkezéseiket a lehető legnagyobb volumenben törte át az augusztus november hó 18-án, csü örtökön. 824 8-i rendelet, aanlely' megengedte, hogy a jegy­bank miniden fedezet nélkül kifizesse a válla­latok adótartozásait, s miután ez a törvény­javaslat az inflációnak ezt a kapuját még in­kább kibővíti, a törvényjavaslatot nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? HEGYESI JÁNOS jegyző: Köves András! KÖVES ANDRÁS (d): T. Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt Gróh kép­viselőtársam közgazdaságilag zavaros hozzá­szólásával foglalkozzam. (Zaj az ellenzéken. — Derültség a dolgozók pártján.) A képviselő úr szerint a Horthy-remdisizer magángazdaság volt de ebből nem következik, hogy azzal úgy foglalkozzék Gróh képviselőtársaim;, mintha iaz valahogyan a levegőben lebegett volna és a finánctőkének nem lett volna meg a. megfelelő összenövése az államhatalommá]. Ez «z első kérdés. A maisik az, hogy Gróh képviselőtár­sam a közgazdiasági élet szabályai közül vala­mivel nincs egészen tisztában. Nincs egészen tisztában azzal, hogy a bankjegyforga.Vm alakulásának egyik döntő tényezője a forga­lomban levő bankjegymennyiséginek a forga­lomban levő áruk mennyiségéihez való viszo­nya. Már pedig ha Gróh képviselőtársam köz­gazdaságilag olyan tájékozott, akikor tájéke zott lesz arról is, hogy a termeit közszükségleti cikkek mennyisége és értéke az utolsó hóna­pokban Magyarországon sokkal gyorsabb iramban emelkedett, mint a forgalomban levő pénz mennyisége. (VÉRTES István (f): Igen, de az áru eladhatatlan!) Es végezetül talláin még ennyit: Gróh képviselőtársam úgy foglalkozik itt a Nemzeti Bankkali, mintha a Nemzeti Bankinak nem volna egy főtanácsa, mintha a Nemzeti Bank főtanácsának nem éppen az volna a legnagyobb gondja* hogy forintunk szilárdságát kellőképpen megőrizze és meg is őrzi- (VÉRTES István (f): Ö is ezt mondotta!) Meg kell mondanom, hogy Gróh képviselő­társaim bagolyhuhogásisizierü hozzászólása (Derültség a dolgozók pártján.) valahogyan az 1946 augusztus elseje előtti időkre emlékez­tetett, amikor egyszer bankárok és egyéb kapitalisták társaságában a ferinlfc stabilizá­lásáról beszéltek, s mindegyik rendkívüli mó­dion aggodalmaskodott- hogy bizony, külföldi kölcsön nélkül a forint stabilizációját nem tudjuk végrehajtani. Na, íme, eltelt több mint két esztendő, s megnézhetjük! Meg vagyok róla győződve, hogy Gróh képviselőtársamat hozzászólásában rosszakaratú beállítás vezette. merít egyébként arról is meg vagyok győ­ződve, hogy az esztergomi !;fgyház,megyei takarék sem folyósítja airanyrudakban a hite­leket. (Derültség és taps a kormánypártokon.) — VÉRTES István (f): Ám esztergomi egy­házmegyei bank nem ad ki újabb hitöleket!) Azjt hiszem, Gróh képviselőtársam s^lm fogja kétségbe vonni, hogy az elmúlt rend­szerben a magyar bankoknak!^ a magyar finánctőkéseknek az volt a fő törekvésük, hogy a dolgozók által termelt értéktöbbletből minél Itöbbet tudjanak lefölözni. Nem véle'kn az, hogy a Horthy- rendszerinek nemcsak a munkásosztály, hanem a dolgozó kisemberek előtt is talán leggyűiöltebb intézményei a nagybankok voltak. Mindenki tudatában volt annak, hogy a munkások és alkalmazottak á]tal termelt értéktöbblet fő haszonélveződ, parazitái a finánctőke urai és a velük szőve-

Next

/
Thumbnails
Contents