Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-83

823 Az országgyűlés 83. ülése 1948. évi ami az elszámolás e:redményeként mariad, ajz jelentkezik a Nemzeti Banknál 2 milliárd ío- j rintnyi folyószámlabetétként. (A dolog lényege mindenesetre az, hogy ebből az óriási hitelezésből infláció nem származott. Erre azonban a gazdaságú tudomány nlagyon helyesen azt mondja, hogy ez egy burkolt inflláciő, amely bármikor jelentkezhetik, ha csak egy szemernyit is engednek abból a szigorúságból, amellyel a pénz védelmét moslt már 1946 augusztus 1 óta kétségtelenül kezelik. Aki a Nemzeti Bank tízniaponkinf megjelenő^ kimutatásait szemléli, az va/lóságo® filmet Iáit. Ez egy birkózó film, ez a szó szoros értelmében egy hétről-hétre folytatott küzdelem, amelyben állanóön küzd egymásisfal a gazdasági élet pénzzel való ellátása és az infláeiió ördögének leküzdése. Amikor azonban ilyent nehéz helyzetben ilyen kapukat nyitunk az infláció számárja, mint amiilyenekre imost rámutattam', ebből rendkívül súlyos helyzetek keletkezhetnek. T. Ház Visszatérek 'arra, hogy amikor, a gazdasági élet nagyobb része az állam kezében van, a régi oirthodox szabályokat nem lehet teljes mértékben! alkalmazni. Nem vfagyok abban a helyzetben!, hogy meg tudjam mondani, mii legyen az alkalmazás lehetősége, de a Jövő fejlődés útja egészen tisztán áll. A jövőben egészen el kell különülnie az áljaim gazidiaeáeri életének, tehát ia jegybank, 3 bankok és vállatok életének az állaim háztartásától. (VÉRTES István (f): Úgy van!) Mindkettőnek egészen külön költségvetésben!, mérlegében: és zárszámadásban kell megjelennie. Ha ilyen helyzetek állnak elő, minit amilyenekre rámutattam, amikor a Nemzeti Bank óriási összegeket ad ia magángazdaságnak fedezet nélkül, ezek a gondlok talán egészen eli min állhatok abban laiz esetiben, ha tisztán lehet látni, hogy milyen eredménnyel operál az állam gazdásági élete. Mert hiai el főig különülni az állam gazdasági tevékenysége a szorosabb értelemben vett kormányzati, igazgatási államtól — mint ahogyaml el lils kell különülnie — akklör is mulbla'tatlianul szükség van arra,, hogy ne az adókból fizessük azokat a differenciákat, amelyeket a gazdasági élet teremt elő. hanem az állatai kéziébe átment gazdasági élet alimentálja az áílilamháztairtást, hogy azt ne terhelje olyan óriási adó. mint amiilyen akkor áll elő, amikor az adózóknak még a gazdasági vállalatok veszteségeit is viiselniök kelil. Ebben a vonatkozásban teljes sötétségben vagyunk. Az állaim kezében 1946 január 1. óta vannak különböze vállalatok és még egyikről sem kaptunk mérleget. (VÉRTES István (f): Nem is kapunk!) Egyikről sem tudjuk, mikor vált nyereségessé, mikor volt veszteséges és legfőképpen azt nem tudjuk, hogy az adózóknak milyen összegeket kellett fizetniök a vállalatok javára, hogy azok veszteségeit kiegyenlítsék. Amikor ebben a vonatkozásban nem kapunk tájékoztatást, meggyőződésem! szerint még megváltozott gazdasági rendben is, amelyben élünk, szigorúan kell ragaszkodnunk azokhoz a& ortodox szabály okhoz, amelyek szerint a Nemzeti Bamk kölesönt senkinek nem folyósíthat, stem mfaigántoisnak, sem az áMamnak, sem községnek másként, mint kizárólag megfelelő, statutumsaerű fedezet melltett Miután ezeket a rendelkezéseiket a lehető legnagyobb volumenben törte át az augusztus november hó 18-án, csü örtökön. 824 8-i rendelet, aanlely' megengedte, hogy a jegybank miniden fedezet nélkül kifizesse a vállalatok adótartozásait, s miután ez a törvényjavaslat az inflációnak ezt a kapuját még inkább kibővíti, a törvényjavaslatot nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? HEGYESI JÁNOS jegyző: Köves András! KÖVES ANDRÁS (d): T. Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt Gróh képviselőtársam közgazdaságilag zavaros hozzászólásával foglalkozzam. (Zaj az ellenzéken. — Derültség a dolgozók pártján.) A képviselő úr szerint a Horthy-remdisizer magángazdaság volt de ebből nem következik, hogy azzal úgy foglalkozzék Gróh képviselőtársaim;, mintha iaz valahogyan a levegőben lebegett volna és a finánctőkének nem lett volna meg a. megfelelő összenövése az államhatalommá]. Ez «z első kérdés. A maisik az, hogy Gróh képviselőtársam a közgazdiasági élet szabályai közül valamivel nincs egészen tisztában. Nincs egészen tisztában azzal, hogy a bankjegyforga.Vm alakulásának egyik döntő tényezője a forgalomban levő bankjegymennyiséginek a forgalomban levő áruk mennyiségéihez való viszonya. Már pedig ha Gróh képviselőtársam közgazdaságilag olyan tájékozott, akikor tájéke zott lesz arról is, hogy a termeit közszükségleti cikkek mennyisége és értéke az utolsó hónapokban Magyarországon sokkal gyorsabb iramban emelkedett, mint a forgalomban levő pénz mennyisége. (VÉRTES István (f): Igen, de az áru eladhatatlan!) Es végezetül talláin még ennyit: Gróh képviselőtársam úgy foglalkozik itt a Nemzeti Bankkali, mintha a Nemzeti Bankinak nem volna egy főtanácsa, mintha a Nemzeti Bank főtanácsának nem éppen az volna a legnagyobb gondja* hogy forintunk szilárdságát kellőképpen megőrizze és meg is őrzi- (VÉRTES István (f): Ö is ezt mondotta!) Meg kell mondanom, hogy Gróh képviselőtársaim bagolyhuhogásisizierü hozzászólása (Derültség a dolgozók pártján.) valahogyan az 1946 augusztus elseje előtti időkre emlékeztetett, amikor egyszer bankárok és egyéb kapitalisták társaságában a ferinlfc stabilizálásáról beszéltek, s mindegyik rendkívüli módion aggodalmaskodott- hogy bizony, külföldi kölcsön nélkül a forint stabilizációját nem tudjuk végrehajtani. Na, íme, eltelt több mint két esztendő, s megnézhetjük! Meg vagyok róla győződve, hogy Gróh képviselőtársamat hozzászólásában rosszakaratú beállítás vezette. merít egyébként arról is meg vagyok győződve, hogy az esztergomi !;fgyház,megyei takarék sem folyósítja airanyrudakban a hiteleket. (Derültség és taps a kormánypártokon.) — VÉRTES István (f): Ám esztergomi egyházmegyei bank nem ad ki újabb hitöleket!) Azjt hiszem, Gróh képviselőtársam s^lm fogja kétségbe vonni, hogy az elmúlt rendszerben a magyar bankoknak!^ a magyar finánctőkéseknek az volt a fő törekvésük, hogy a dolgozók által termelt értéktöbbletből minél Itöbbet tudjanak lefölözni. Nem véle'kn az, hogy a Horthy- rendszerinek nemcsak a munkásosztály, hanem a dolgozó kisemberek előtt is talán leggyűiöltebb intézményei a nagybankok voltak. Mindenki tudatában volt annak, hogy a munkások és alkalmazottak á]tal termelt értéktöbblet fő haszonélveződ, parazitái a finánctőke urai és a velük szőve-