Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-63
75 Az országgyűlés 63. ülése 1948. hetőségte volt, hogy az államkincstár számára dohányt termeljen és ezúton f jusson olyan mennyiségű természetbeni doháinygyártmányjuttatáshoz, mely n/enicsalk: szeimélyi szükségletét fedezi, hanem az afeletti szabad rendelkezési jog folytán, értékálló fizetési esizközt is képezett. Végül azok, kik 1945. évben saját (használatra dohányt nem termeltek ós 1946. évben sem voltaik hajlandók a kincstár számiáira! dohányt termelni, az akkor már kielégítően működő dohánygyáriniányellátás keretében juthattalk korlátozott mennyiségben dohánygyártimíálnyoikihoz. A kormányzsat az előadottiak figyelembevételével arra az álláspontra helyezkedett, hogy az újjáépülő ország pénzügyi lehetőségednek fokozásához fűződő érdekek szempontjából, feltétlenül káró® kihatású saját hjaisizná" latra szolgáló dohlánytermelés engedélyezésétől elzárkózik és ezt az elhatározását; a rendelkezésre álló valamennyi eszköz igénybevételével aiz ország egész lakosságának tudoniásária 'hozta. Sajnos, a kormányzat állásfoglalása szembetalálkozott azokkal a megnyilatkozásokkal, melyek — netm is szórványosan — a legtágabb nyilvánosság előtt elhangzottak és amelyekben a dolgozó piarasiztság a sajátcélú dohánytermelésre egyenes- biztatást ' iláított. Legí őkép ez a körülmény volt az, amely^ a sajátcélíú dohánytermelés, úgyszólván áltaDátiniossá vált elterjedtségét eredményezte. A kormányzat olyan jelenséggel állott szemben, melyet megtorlással már megszüntetni nem lehetett éis eizért álláspontjainak részbeni feloldása által lehetőséget nyújtott a tilos dohánytermeilés utólagos törvényesítésére. Az e itárgyhan kiadott 7940^—1946. M. E. számú rendelet és az ennek végrehajtására vonatkoizó 54.000—1946 P. M. sziáünú rendelet^ a tilos dohánytermelés utólagos törvényesítését bejeleutésii kötelezettséghez és rendkívül csekély öszszegű illeték megfizetéséhez kötötte. A bejelen tésii kötelezettség teljesítésének határnapja 1946 július 15. volt. A feltételek enyhesége ellenére a tiltott dohánytermelés utóliagios engedélyezése útján való törvényesítésének lehetőséigét a megszabott natúridőn belül, feltűnően kevesen vették igénybe, ezért a határidőt még hiáirom esetben meghosszabbítottami, egészen 1946 augusztus 31. napjáig. Ezek szerint mindenkinek módjában állott- hogy tiltott cselekményének következiményei alól maigát mentesíthesse, Az a tény, hogy a, parasztság egyrésze a dohány jövedéki kihláigások megtorlásában sérelmet lát, bizonyítja legjobban, hogy nagyon sokan figyelemre sem méltatták a kormányzat segítő készségét és méltányosságiáit, valamint azokat az ismételt és nyomatékos figyelmeztetésekéit', melyek cselekményük súlyos következményeire u taltak. Meg kell állapítanom, hogy az államkincstár szempontjából súlyos következuiényeket eredményezett a sajláit használatra engedély nélküli dohánytermeléssel elkövetett kihágások úgyszólván általános elterjedtsége. E következmények közül a legsúlyosabbnak az adómorál mélypontra való süllyedését kell megemlítenem, mely minden vonalon éreztette hatását ós így m pénzügyi közigazgatás, de !kül önösen ia,< pénzügy őrs ég emberfelettii munkája mellett is hosszú időre lesz szükség, annak újbóli felemeléséhez. További súlyos következmény volt aiz, hogy akit a természetbeni dohánygyártmányjuttatás és az egyéb kedvezményeik a kincstár számára való dohányterévi április hó 27-én, kedden. 76 melésre supkalt, az a közhangulat hatása alatt vállalt kötelezettségének teljesítése elől kitért és dohányszükségletét inkább tilos termelés útján biztosította. Az így keletkezett termeivénykiesés a dohányjövedék emelkedő teljesítményének komoly akadálya volt és ezáltal a bevételek nagyfokú csökikenésére vezetett. Figyelembe kell venni azt is> hogy a tilosain termelt diohányniennyiségek használtatta és forgalma a stabilizáció idejére is átterjedt és az akkor már kifogástalanul működő dohányjövedék gyártmányainak veszélye® versenytársat jelentve, a stabilizáció sikere szempontjából is veszélyes volt A csökkent adómorál miatt elterjedt doiiámycsempészet lehető meggátlása érdekében nem volt kivan a os, hogy bárki is leveles dohányt tarthasson birtokában, mert ennek leple alatt a kincstár számára termel': dohány nagy mennyisége is tilos forgalomba kerülhetett volna. Ezért a dohányjövedék — anyagi áldozatot vállalva — a saját használatra termelt, általában értéktelen minőségű dohánynaki feldolgozott, fogyasztásra alkalmas kincstári dohánygyártmányra való kötelező kicseréléséhez volt kénytelen ragaszkodni. A csere során a beszolgáltatott dohány fele súlyát kitevő dohánygyártmányt adott a dohányjövedék a gazdáknak. A szóbanlevő jövedéki kihágások következményeit tehát kétféleképpen is el lehetett kerülni: az utólagos engedélyezés igénybevételével és ennek' elmulasztása esetében a termelt dohány becserélésére vonatkozó kötelezettség teljesítésével. E 7 , utóbbi kötelezettség teljesítésének elmulasztására nézve a legmesszebbmenő méltányosság szempontjait érvényesítettem, amikor 205.657/1947. XIII. a. számú rendeletemmel az ilyen mulasztásoknak kisebb jövedéki kihágásként való elbírálását lehetővé tettem ós az elfogyasztott dohány után járó fogyasztási illetéket, továbbá a kiszabható pénzbüntetés összegét kilógranimonkénlt 10—10 forintra mérsékeltem. Más a helyzet azonban ott, ahol a termelő az utólagos engedélyezés rendkívül méltányos feltételeit sem volt najtandó teljesíteni. Hogy ezek a 'feltételek milyen enyhék voltak, legjobban az^ mutat ja, hogy a fizetendő illeték összege az inflációst időben egy tojás árának csakfesekély hányadai vol^. Így; tehát olyaniolrjkál állunk szemben, akik a törvény parancsoló tekintélyét és. "a ^ kormányzat akaraitut <nle»n r haijlian~ dók tisztelé'hen tartani, csekély anyagi haszon reményében' hajlandók,, sőt hajlamosak azokat az. erőfeszítéseket súlyosbítania amelyeket-az ország minden törvén yüíisztelő polgára- ia stabilizáció megteremtése és sikere érdekében áldozatként meghozott. Cselekményüknél feltételezné-ő, sőt kimutatható a kincstár bevételeinek megrövidítésére "irányuló szándék és cselekményük eredményeJ a, • seánidékon túlmenőlég aps, hogy a törvénytisztelő lakosság előtt kétségessé vált: képes-e a kormány akaratának keresztülvitelére és;a,'törvény tekintélyének fenntartására. Ezért megbüntetésük nem sérelem, hanem indokolt szükségesség. Hangsúlyozom tehát, hogy súlyosabban csak azokat bünitették meg és csak azokat fog' 1 ják megbüntetni, akik nem voltak hajlandók a kormányzat segítőkezet elfogadni és a legelemibb kötelességteljesí-éstől is elzárkóztak. Egyébként nincs módom, hogy a márkiszabott büntetések eltörlésére rendeletet adjak ki, mint ezt a képviselő úr interpellációjában kíván-
