Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-82

799 Az országgyűlés 82. ülése 1948. az államapparátus különböző pontjain kint dol­goznak ezekéin a területekéin. T. Ország-gyűlés! A statisztikai munkaterv mindenkor hű tükörképe a kormányzat általá­nos politikájának. Ez a statisztikai területen végzett munka behatóbb elemzés után leleplezi a kormányok valódi céljait, valódi akaratát és politikáját. Hiszen a statisztikai műnk alté rvben arról van szó, vájjon a kormányzat fel akarja-e tárni politikájának végeredményét, az ország gazdasági, személyi- és tárgyi állapotát, a való helyzetet. Azok a mulltbeli kormányok, amelyek népelleries politikát folytattak, nem is dolgoz­hattak helyes statisztikai módszerekkel], hiszen ha helyes mócjszerekkel dolgoztak volna, akkor e staitisztikai felvételek eredményeképpen a& egész nép előtt lelepleződött volna népellenes, tömegellefaes, a népek érdeke ellen folytatott politikájuk. Ezért tükröződik vissza a kormányzat iüindenkori politikája a statisztikai munKa­tervekben. Bármely pontján ragadjuk meg a kérdést, ez könnyen és határozottan, egyértel­müleg kimutatható. Ebből az okfejtésből követ, kezőleg tehát azt hiszem, hogy a statisztikai kérdések, a munkaterv kérdései nem szak­kérdések, nemcsak a szakemberek kérdései, hanem ezen mersze túl: politikai jelentőségű kérdések is. Mi marxisták, leninisták tanultunk Lenin­től, aki a statisztikáról számos, sőt — mond­hatnám — számtalan helyen emlékezik meg, és éppen a társadalmi törvényszerűségek ismeretében tulajdonít a statisztikai munká­nak oly nagy jelentőséget. Hogy csak egy részletét említsem meg, behatóan foglalkozott Lenin például azzal, hogy a statisztikai anyag csoportosítása, , a kérdések feltevése mily ko­moly, alapvető politikai jelentőségű feladat. Lenin azt tanította a statisztikusoknak és az egész népnek, hogy a (Statisztikai csoportosí­tásoknál a jellemzőik kiválasztását a vizsgá­landó jelenség természete szabja meg. Sok­szor bebizonyosodott — mondja — hogy az egyeg gazdaságok közötti különbségek nem­csak mennyiségiek, hanem minőségiek is. Ép­pen ezért például a parasztságnál feltétlenül oly csoportokra való osztás szükséges, amely nemcsak nagyság szerint különül el, hanem a gazdaságok társadalomgazdasági jellegze­tességei szerint is. Éppen a földbirtoknak a szokásos birtoknagyság alapján való kategó­riák szerinti rendezése néldául egyedül még nem alkalmas az egyes paraszt-kategóriák között lévő társadalmi érdekellentétek elhatá­rolására ós az ilyent számba nem vevő cso­portosításon alapuló vizsgálatok csak elmos­nák, elátlagolják a jelenségek valódi képét. Ezért mondja Lenin máshelyütt erről a kérdésről írva — szintén a statisztikáról szólva — hogy a gazdasági statisztikánál a csoportosítások alapjában ftelítetlenül a gazda­ságok méreteit ós típusait kell helyezni, de ezeknek a méreteknek és típusoknak meg­különböztető jellegzetességűeknek kell lenniök és kapcsolatban kell lenniök a helyi viszonyok­kal és a földjniívelés helyi formáival. Ez csak egy példa arra, hogy a statisztikai módsze­rekben hogya n kell és hogyan lehet a dialek­tikus módszert alkalmazni. Azt hiszem, szá­mos példát lehetne még felsonotltni erre. Igénybe veszem az időt arra, hogy még egy példát ^megemlítsek, mert ez fontos kormány­zati kérdés napjainkban. Nevezetesen arról évi november hó 17-én, szerdán. 800 van szó, hogy a főiskolai ós a középiskolai hallgatók statisztikáját a kormányzat a múlt­ban akképen állította össze a szülők szociális helyzetének figyelembe vételével, hogy három főcsoportot különböztetett meg, nevezetesen az önállók, a tisztviselők és a >segédszemélyek kategóriáját. Azt hiszem, nem kell külön, részletesen kifejtenem, hogy az önállók alatt értett mindenkit az egyholdas paraszttól a 10.000 holdas nagybirtokosig, a cipószmester­től a 3000 munkással dolgozó gyárosig ós a nyomorúságosan dolgozó kiskereskedőtől a dúsgazdag nagykereskedőig. Világos, hogy ez a csoportosítás semmi mást nem kendőzött, mint azt az elnyomást, amelyet a közoktatási politikában a kormányzat a nép széles réte­geivel szemben gyakorolt. Ujabb példa ez arra, hogy lehet politikai kérdéssé tenni a statisztikai csoportosítást és hogyan lehet megkísérelni ezzel a valóság elleplezósét, el­kendőzését. Ügy gondolom, helyesen tesszük, ha ezekre a szempontokra fehívjuk a jelentés tárgyalása, kor az illetékes körök és szervek figyelmét, hogy ezeket figyelemíbe vehessék a munkaterv reformjánál a kérdőlapok, a kérdőívek átc'iolgo. zásánál. T. Országgyűlés! A jelenltós kimunkálásából meg lehet állapítani, hogy statisztikai szolgá­latunkban kiváló szakemberek dolgoznak igein jelentős munkakészséggel, akiknek túlnyomó része, jelentős része pozitív 'beállítottságú a népi demokrácia kormányzatánlak politikája iránt. A szakkérdésekben elkövetett hibáikat — és ilyenek vannak szépszámmal — én annak tulajdonítom, hogy egyrészt még nem szerez­ték meg a kellő társadalomtudományi művelt­séget és ezt most kell bepótolniuk, másrészt munkájukra rányomta bélyegét az elmúlt réacV szer, az elmúlt rendszerek parlamenti koirimány­zata. Világos, hogy midőn a múlt rendszerek kormánya például 1940-ben azt üdvözölte nagy lelkesedléssel itt a Parlamentben, hogy a Sta­tisztikai Hivatal kiváló munkát végzetlt, mert Magyarország népessége embertani, faji összev­tételónek megvizsgálására komoly gondot for­dított, s! amikor a kormányzat arról szólt, hogy ez nagyon f>omitois föladat volt, mert az új idők gondolatáramlatára való tekintettel ezeket a problémákat fel kell tárni és ezzel a munkával ,a Statisztikai Hivatal a közgondolkodást he­lyes irányban fejlesztette: ilyen iskolában tex­mészetelsen nehezen fejlődhettek a jó ^szak­emberek a népi demokrácia szempontjaiból ko­moly, átfogó statisztikusokká. Ezzel szemben mógig meg kell állapítanom, hogy az ott lévő gárda igen komoly szakkép­zettsége és pozitív beállítottsága is komoly fejlődést mutat az elmúlt három esztendő so­rán,. Az elinduló pont természetesen nagyon mélyen volt ós így nehéz a felérkezés a csú­csokra, a nagy feladatok megoldásához. Féltéit* lenül szükséges arról isi scaóűlni. éppen a terv­gazdaság hatalmas feladatainak megoldása cél­jából, hogy a statisztikus gárdát komolyan, je­lentősen egészítsük ki. EB pedig nem akár­honnan, hanem a dolgozók gyermekeit kell ki­választanunk erre a nemzetgazdasági .szem­pontból igen fontos és jelentős munkateaniletrté. Azt hiszem, a statisztika területén ctolgozók komoly örömmel veszik, hallják és látjják nap­jainkban, hogy tudományuk, amely a múltban

Next

/
Thumbnails
Contents