Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-82

799 Az országgyűlés 82. ülése 1948. az államapparátus különböző pontjain kint dolgoznak ezekéin a területekéin. T. Ország-gyűlés! A statisztikai munkaterv mindenkor hű tükörképe a kormányzat általános politikájának. Ez a statisztikai területen végzett munka behatóbb elemzés után leleplezi a kormányok valódi céljait, valódi akaratát és politikáját. Hiszen a statisztikai műnk alté rvben arról van szó, vájjon a kormányzat fel akarja-e tárni politikájának végeredményét, az ország gazdasági, személyi- és tárgyi állapotát, a való helyzetet. Azok a mulltbeli kormányok, amelyek népelleries politikát folytattak, nem is dolgozhattak helyes statisztikai módszerekkel], hiszen ha helyes mócjszerekkel dolgoztak volna, akkor e staitisztikai felvételek eredményeképpen a& egész nép előtt lelepleződött volna népellenes, tömegellefaes, a népek érdeke ellen folytatott politikájuk. Ezért tükröződik vissza a kormányzat iüindenkori politikája a statisztikai munKatervekben. Bármely pontján ragadjuk meg a kérdést, ez könnyen és határozottan, egyértelmüleg kimutatható. Ebből az okfejtésből követ, kezőleg tehát azt hiszem, hogy a statisztikai kérdések, a munkaterv kérdései nem szakkérdések, nemcsak a szakemberek kérdései, hanem ezen mersze túl: politikai jelentőségű kérdések is. Mi marxisták, leninisták tanultunk Lenintől, aki a statisztikáról számos, sőt — mondhatnám — számtalan helyen emlékezik meg, és éppen a társadalmi törvényszerűségek ismeretében tulajdonít a statisztikai munkának oly nagy jelentőséget. Hogy csak egy részletét említsem meg, behatóan foglalkozott Lenin például azzal, hogy a statisztikai anyag csoportosítása, ,

a kérdések feltevése mily komoly, alapvető politikai jelentőségű feladat. Lenin azt tanította a statisztikusoknak és az egész népnek, hogy a (Statisztikai csoportosításoknál a jellemzőik kiválasztását a vizsgálandó jelenség természete szabja meg. Sokszor bebizonyosodott — mondja — hogy az egyeg gazdaságok közötti különbségek nemcsak mennyiségiek, hanem minőségiek is. Éppen ezért például a parasztságnál feltétlenül oly csoportokra való osztás szükséges, amely nemcsak nagyság szerint különül el, hanem a gazdaságok társadalomgazdasági jellegzetességei szerint is. Éppen a földbirtoknak a szokásos birtoknagyság alapján való kategóriák szerinti rendezése néldául egyedül még nem alkalmas az egyes paraszt-kategóriák között lévő társadalmi érdekellentétek elhatárolására ós az ilyent számba nem vevő csoportosításon alapuló vizsgálatok csak elmosnák, elátlagolják a jelenségek valódi képét. Ezért mondja Lenin máshelyütt erről a kérdésről írva — szintén a statisztikáról szólva — hogy a gazdasági statisztikánál a csoportosítások alapjában ftelítetlenül a gazdaságok méreteit ós típusait kell helyezni, de ezeknek a méreteknek és típusoknak megkülönböztető jellegzetességűeknek kell lenniök és kapcsolatban kell lenniök a helyi viszonyokkal és a földjniívelés helyi formáival. Ez csak egy példa arra, hogy a statisztikai módszerekben hogya

n kell és hogyan lehet a dialektikus módszert alkalmazni. Azt hiszem, számos példát lehetne még felsonotltni erre. Igénybe veszem az időt arra, hogy még egy példát ^megemlítsek, mert ez fontos kormányzati kérdés napjainkban. Nevezetesen arról évi november hó 17-én, szerdán. 800 van szó, hogy a főiskolai ós a középiskolai hallgatók statisztikáját a kormányzat a múltban akképen állította össze a szülők szociális helyzetének figyelembe vételével, hogy három főcsoportot különböztetett meg, nevezetesen az önállók, a tisztviselők és a >segédszemélyek kategóriáját. Azt hiszem, nem kell külön, részletesen kifejtenem, hogy az önállók alatt értett mindenkit az egyholdas paraszttól a 10.000 holdas nagybirtokosig, a cipószmestertől a 3000 munkással dolgozó gyárosig ós a nyomorúságosan dolgozó kiskereskedőtől a dúsgazdag nagykereskedőig. Világos, hogy ez a csoportosítás semmi mást nem kendőzött, mint azt az elnyomást, amelyet a közoktatási politikában a kormányzat a nép széles rétegeivel szemben gyakorolt. Ujabb példa ez arra, hogy lehet politikai kérdéssé tenni a statisztikai csoportosítást és hogyan lehet megkísérelni ezzel a valóság elleplezósét, elkendőzését. Ügy gondolom, helyesen tesszük, ha ezekre a szempontokra fehívjuk a jelentés tárgyalása, kor az illetékes körök és szervek figyelmét, hogy ezeket figyelemíbe vehessék a munkaterv reformjánál a kérdőlapok, a kérdőívek átc'iolgo. zásánál. T. Országgyűlés! A jelenltós kimunkálásából meg lehet állapítani, hogy statisztikai szolgálatunkban kiváló szakemberek dolgoznak igein jelentős munkakészséggel, akiknek túlnyomó része, jelentős része pozitív 'beállítottságú a népi demokrácia kormányzatánlak politikája iránt. A szakkérdésekben elkövetett hibáikat — és ilyenek vannak szépszámmal — én annak tulajdonítom, hogy egyrészt még nem szerezték meg a kellő társadalomtudományi műveltséget és ezt most kell bepótolniuk, másrészt munkájukra rányomta bélyegét az elmúlt réacV szer, az elmúlt rendszerek parlamenti koirimányzata. Világos, hogy midőn a múlt rendszerek kormánya például 1940-ben azt üdvözölte nagy lelkesedléssel itt a Parlamentben, hogy a Statisztikai Hivatal kiváló munkát végzetlt, mert Magyarország népessége embertani, faji összevtételónek megvizsgálására komoly gondot fordított, s! amikor a kormányzat arról szólt, hogy ez nagyon f>omitois föladat volt, mert az új idők gondolatáramlatára való tekintettel ezeket a problémákat fel kell tárni és ezzel a munkával ,a Statisztikai Hivatal a közgondolkodást helyes irányban fejlesztette: ilyen iskolában texmészetelsen nehezen fejlődhettek a jó ^szakemberek a népi demokrácia szempontjaiból komoly, átfogó statisztikusokká. Ezzel szemben mógig meg kell állapítanom, hogy az ott lévő gárda igen komoly szakképzettsége és pozitív beállítottsága is komoly fejlődést mutat az elmúlt három esztendő során,. Az elinduló pont természetesen nagyon mélyen volt ós így nehéz a felérkezés a csúcsokra, a nagy feladatok megoldásához. Féltéit* lenül szükséges arról isi scaóűlni. éppen a tervgazdaság hatalmas feladatainak megoldása céljából, hogy a statisztikus gárdát komolyan, jelentősen egészítsük ki. EB pedig nem akárhonnan, hanem a dolgozók gyermekeit kell kiválasztanunk erre a nemzetgazdasági .szempontból igen fontos és jelentős munkateaniletrté. Azt hiszem, a statisztika területén ctolgozók komoly örömmel veszik, hallják és látjják napjainkban, hogy tudományuk, amely a múltban