Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-82

7§á Az országgyűlés 82. ülése 1948. Az egységes (Szempontok hiányának lett a következménye az, hogy a várospolitikát és. vele köarvetve természetesen a ftalupolitákát is tulajdonképen a tőke vette a kezébe, de nem a jó várospolitika vételéért, hanem a profitért, a spekulációért. És mi történt ezekben az időkben a hatóságokkal? A hatóságok képtelen voltak ezt a helyzetet akár szociális, akár pedig építésügyi igazgatási téren felmérni, és tulajdonképem szekundáltak ennek a tőkés politikának, ennek a profitpolitikának, ahelyett, hogy a tőke jogos érdekeit megvédték volna ugyan, de mégis a köz érdekében megfelelő magatartásra szorították volna. Ennek következtében állt elő az a helyzet, amelyről előttem szólott t. képviselőtársam is olyan szépen és rendszeres formában megemlékezett, különös tekintettel a fővárosi építésügyi viszonyokra, ahol is az a helyzet következett be, hogy tulaj donképen nem az építési elv volt a döntő, amely minden várospolitika alapelve, hanem egy városbővítéii elv, a váró® határainak kiterjesztésére irányulj elv érvényesült, azért, hogy a telekspekulációnak kint s a lakásuzsorának belül lehetőséget és így maguknak indokolatlan hasznot biztosítsanak. (Úgy van!) Mindennek volt a követkeménye az is, hogy beszélhetünk Budapest levegőtienségóről különösen a belterületeken, beszélhetünk a városkép helytelen kialakításáról s bizonyos esztétikai, szépészeti hiányokról, különösen ha az összhatást, a környezethatást is tekintjük. Hiszen vannak szép objektumaink, de ha a környezethatás szempontjából nézzük őket, bizony nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok ""is kifogásolnivalót találhatnak rajtuk. Az iliyen építésügyi igazgatási helyzet volt az oka annak is. hogy a falu és a város közötti ellentét jelentékeny mértékben kiéleződött, mert hiszen a felelős tényezők — akár az önkormányzati, akár az állami igazgatást veszem — megfelelő irányítás hiányában nem honorálták, de nem is honorálhatták úgy a követelményeket, mint azt a nemzet érdekében tenniük kellett volna. Azt kérdezhetné valaki, hogy akkor miért volt az a sok törvény, hiszen oly sok építésügyi szabályrendeletet és törvényt hoztak ezen a vonalon. Kétségtelenül meg kell állapítanom, hogy elég sok jogszabály jelent meg a különböző törvényekben — mert hiszen egységesen kodifikált törvények nem voltak — és elég sok önkormányzati szabályrendelet szabályozta a magyar építésügyet. (BENCSIK Gyula (kg) államtitkár: Éppen e

z volt a baj!) Talán emiatt nem lehetett egységes^ séget belevinni a kérdésbe. Én tehát nem állítom, hogy nem ^ voltak ilyen rendelkezések, sőt még azt sem állítom, hogy ezek nagyon rosszak voltak. Az volt a helyzet, hogy a legtöbb rendelkezés korszerűtlen volt, az idő túlhaladta, ha pedig jó volt, akkor nagyon sok esetben nem hajtották végre. Számtalan olyan törvényünk van, amelyet nem hajtottak végre; ilyen például az 1907:XLV. te, amely a gazda és a gazdasági cseléd jogviszonyát szabályozta ós amely ^megfelelő passzusaiban jószándékkal egészségessé akarta tenni a gazdasági cselédek lakását, de hogy ezeket hogyan nem hajtották végre, azt ha másból nem, a húszas és harmincas esztendők népi íróinak műveiből mindnyájan tudjuk. évi november hó 17-én, szerdán. 794 Itt van például az 1937:

VI. te, amely jelenStékeny jogforrás (

asz építésügyi igazgatás térién. Ez a törvéaiycikík a városrendezési terv érdiekében elrendelte a városok és egyes községek felmérését. Meggyőződésem, hogy az építésügyi miniszter úrnak a, városrendezési (tervek elkészítése tériéin még elég sok hiányossággaö kell megküzdenie, ment hiszen ezt aj (törvényt sem hajtottak végre olyan mértékben, mint amilyen mértékben végre kellett volna hajtani. Pedig a jó építésügy jó országépítés. A magyar nép előtt a város, ai falu nem úgy jelentkezik, mint csupán közigazgatási egység; a magyar népnek a vár'os,a. falu neímcsak tartózkodási ós lakóhelye, amely inkább Jogi fogalom, hanism egyúttal otthonig, is. Ez pedlig már

1 spirituális fogálom. A miagyair nép úgy érzi magát ebben a hazában, ahogyan az otthonában érzi -magát. Amikor ebből a törvény javaslatiból törvény lesz és hatályba lép, azoknak a törvényeknek isoírába fog tartozni, amelyeket a demokrácia a magyar nép érdekében hoziott. Ez a törvény is a magyar nép érdekeit fogja szolgálni. T. Qrszágyűlés! Örömmel olvastam a javaslatban, hogy a városrendezési telrvek tárgyalására az építésügyi miniszter úr egy állandó bizottságot iis hozott létre, amelynek az építésügyi miniszter úr az elnöke és a /belügyminiszter úr az alelnöke. Ezt ölrömmel kell (konstatálom, merthiszen a legfelsőbb vezetés garancia -airra, hogy ebbe. a bizottságiba az ország legkitűnőbb szakemberei, legkitűnőbb koponyái fognak bevonatni: mérnökök, orvosok) szociálpolitikusok, töSrtéiiielemtudósoík, kultúrr politikusok-a a kereskedelem, az ipar. a mezőgazdaság legkiválóbb szakembered. Színieisebiben majdnem azt mondhatnám, hogy ez a bizottság a magyar nép építésügyi parlamentje, lesz, ahol a magyar nép a maga vágyait, a maa:a művészi; érzését, a magiai kulturális kívánalmait valósíthatja meg ia maga elitjén, a maga kiváló koponyáin kerestetük Ez a törvényjavaslat? — mint az indokolás is mondja, — kerettörvény. Ez azt jeleníti, hogy az építésügyi miniszter úr kezia nincs annyira megkötve, — rnerthiszen a kerettörvények a maguk természeitének megfelelően imiur denkor felhatalmazásokat tartalmaznak; — de mégis elég sok nehézséggel kéli megküzdenie. A jogi eszközök ugyan rendelkezésére állanak, mert hiszen a kisajátítás, a, telekfelosztás ok, vagy a telekhatárrendezések kérdésében, amely kérdések a régebbi időkben borzalmas 'jogi problémák voltak, megfelelő jogi rendé]kezés'ek, megfelelő intézkedési lehetőséget nyújtanak, a pénzügyi helyzet azonban mégis nagj nehézségieket fog okozni, A népi 'demokrácia kormánya eddig* is mindent elkövetett ezen a téren, — hiszen ismerjük iaz építésügyi miniszter úr beszlálmolóit, amelyek arról szólnak, mit produkált eddig az építésügyi minisztérium és a miniszteír úr> — de ha a városrendezési politika pénzügyi vonalát nézzük, mindenesetre nem elhanyagolható az az alapelv, hogy a telektöbbHetórtéknek mindig a városrendezés céljait kell szolgálnia,- nem pedig magánérdekeket. Meg belül említenem itt a telekértékadót is, amely természetesen szintén városrendezési és falurfendezésá feladatokat szolgálhat. Felszólalásom folyamán a városrendezéshez mindig igyekeztem hozzákapcsolni a falurendezést is, annak ellenére, hogy ez a tör-