Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-80

753 Az országgyűlés 80. ülése 1948. évi augusztus hó 4-én, szerdán 754 ereje bizony korlátozva van. Mi történt ebből a nagy kezdeményezésből? Elhallgatott a sut­togás. Utóvégre három év alatt legalább egy kötet, mondjuk Lenin legvékonyabb kötetét (Derültség.) ki lehetett volna adni vagy adatni- Szó sincs róla! Éppen azért mert az Akadémia nem áll feladata magaslatán és nem tud az űj idők szelleméhez igazodni­Utóvégr© nem hagyhatjuk gazdátlanul a tu­dományos- életet és nem bízhatjuk rá egy olyan intézményre, amely ezt az életet nem úgy akarja irányítani, ahogy nekünk szüksé­günk van rfái. Éppen ezért szükséges a tudo­mányom tanács felállítása. Nagyon helyes, amit az előadó úr hangsú­lyozott, hogy ez a feladat — a tudományos élet tervszerűsége — nem egyes SíZiakminiszy térkmnoík feladata, hanem összmánisztériumi feladat ós éppen ezért helyes a törvényjavas­latnak az az,_intézkedése, hogy nem a közokta­tásügyi miniszterre bízza ennek a tanácsnak az irányításalt, hamelm a miniszterelnökségre, megjegyezve, hogy bermészietesen a közokta­tásügyi miniszter a maga befolyását érvénye­sítheti, miután — értesülésem 'szerint — alel­nöke lesz ennek a bizottságnak. Mellesleg meg­jegyzem, — hogy visszatérjek még az Akadé­miára _ senki sem bántja az Akadémia tevé­kenységét. Tessék az Akadémiáinak inioilativá­val fellépni, tesisék kezdeményeizni. tessék a tudományos taínács elé járulni tervekkel! Ezt egyenesen ki is mondja a törvényjavaslat, hioigy »országos érdekű tudományos kutatások munkát ervének elkészítése a be> és külföldi tudományos intézeteik eiredlménveindk figye­lembevételével történjék. Attól félek azonban* hopy nagyon kevés lesz az, amit majd figyelem­be kell vennünk az Akadénnia részéről. (Élénk derültség a dolaozók pártján.— GRÓH József int): Vissza kell adni az Akadémüának a va­gyonát! — Derültség és nagy zaj a dolgozók pártjén. — MÓNTTS Illástaé (d): A jogtanácsos lir megszólalt!) Nagyon sajnálatosnak tar­tom, hogy amikor tudományos kérdésről van szó, tudornánvos kérdéseik tervezésérő] vaín szó, (GRÓH József (wt): Anyagi alap nélkül hogyan dolgozzék a,z Akadémiai — Zaj a dol gozók pártján. — Az elnök csenget.) akkoir egy­szerre előjönnek a legkicsinvesebb ajnyagi okokkal és érvekkel. Az egyiknek az fáj, hogy sokat költünk rá, a másiknak nem az a fontos, hogy az Akadémia jól végezze a tudományos munkát, haipem az Akadémia vagyonáról be­szél. Engedjék meg, mi. materialisták, amitot látják, «okka] magasabbra becsüljük a szel­lem értékiét, mint némely idealisták. (Derült­ség és tans a hormény'pártokon. — SOMOGYI Miklós (d): Kellie/tt ez magáinak, GróiM) Még néhány szót kell mondanom a javas­Latnak arról n szakaszáról, amely az egyetem­mel van kapcsolatban. Ae egvötemi é« főisko­lai tamiári kinevezéseik tekintetében a Tudomá­nyos Tanács véleménynyilvánításii jogijai] ren­delkezik. (HALASZ ALADÁR (r): Nagyon helyes!) Ez nagyon helyes intézkedés és remé­lem, hogy ez a véleménynyilvánítás nemcsak egyszerű véleménynyilvánítás lesz, mert egyetemeink éppen úgy. mint Tudományos Akadémiánk, nagyon rászorultak eirra. hölgy friss vért eresszünk beléjük. (HALÁSZ Ala­dár (r): Igaz!) Köztudomású, hogy egyetemeink mai szer­vezetükben- a mai tanerőkkel, a mai tudomá­nyos nívójukkal nem tudják támogatni azt a grandiózus munkát, amelyeit a nemzetnek a ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ IV. jövő években el kel] végeznie anyagi és szel­lemi téren. (HALÁSZ Aladár (r): Sajnos, ií^az!) Vannak ejgyeteímeinken tudósok, akiket csak idézőjelbem lehet tudósoknak nevezni; (Derültség, — HALÁSZ Aladár (r): Igaz!) vannak tudósok, akiket soha életükben iseuM tudósoknak el nem isniert, de még tévedésből sem tarthatott -annak; vannak olyanok, akik soha életükben egy sort lé nem írtak és köz­tudomású, — nem tudom, tévhit-e, vagy iga-z, de az egyetemi tainárolk egy résziére bizonyára igaz — hogy mihelyt valakit kineveztek egye­temi tadáfcmak, az elfelejtette az ábécét, meg­szűnt olvasni. (GRÓH József (nt): A külföld mégis elismerte a magyar egyetemek diplo­máit azelőtt, most meg nem ismeri el! — REISINGER Ferenc (d): Egyeseket Sas­renddel tüntettek ki!) A külföld elismert olyanokat, >akik nem azért voltak tudósok, mert egyetemi tanárok, hanem annak •elle­nére voltak tudósok, hogy egyetemi tanárok voltak. (Zaj. — Az elnök csenget.) Éppen elérkezett tehát az ideje- annak, hogy az egyetemi tanári kart, az egyetemi munkamódszert modernné tegyük, a tudo­mány magaslatára emeljük. Anomália az, hogy az egyetem majdnem semmi Összefüg­gésben sincs tudományos intézeteink munká­jává,]. Anomália az. hogy a mi egyetemeia­ken a természettudomány mostohagyermek és a. hangsúly főleg olyan tudományágakra ve­tődik, amelyek egyáltalán sokkal kisebb sze­repet fognak játszani nemzetünk életében, mint amit eddig játszottak, például a hit­tudományi kar és a jogászi kar­T. Országgyűlés! Ezek azok a, meggondo­lások, amelyek bennünket a Magyar Dolgo­zók Pártját arra indítanak, hogy a törvény­javaslatot nemcsak elfogadjuk, hanem öröm­mel üdvözöljük is. Ez a javaslat szellemi é'e­tünk megújhodásában igen jelentős lépés lesz előre Éppen ezért a törvényjavaslatot a ma­gam és. o ártom nevében elfogadom és öröm­mel üdvözlöm. (Lelkes taps a kormánypárto­kon. — Taios n radikáHspá>rton.) ELNÖK: Szólásra következik a fe'irat­krzoH- szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Kende Zsig­mond! KENDE ZSIGMOND (T)': T. Országgyűlés! Szeretném, ha azok közül, akik külföldön és belföldön nem szűnnek meg soha néni demo­kránciánk n t rágalmazni, 'sokan itt lettek vo^a ÍLUKÁÖS Vilmos (fd): Isten ments!) végighallgatták volna ennek a törvényjavas­latnak vitáját ési tapasztaltaik volna, hogy müven érdeklődéssel kíséri ebben a^ rendkí­vüli ülésszakban egy államválság árnyéká­ban összeült országgyűlés és különösen annak munkáspárti oldala egy országos jelentőségű tudományos' problémának a tárgyalását. Merem állítani, hogy soh a amióta ez -az éoület fennáll, tovább megvek: mióta magyar orszáe-gyűiés van — talán a uralt ^ Század' negyvenes éveinek reformkorszakától elte­kintve — nem tudott volna ilyen érdeklődést. jlvp.Ti nívós vitát produkálni tudornánvos kér­désekről, mint amilyen itt e törvényjavaslat vitája kapcsán kialakult. Kisházi képviselőtársammal szemben, aki a tudomány, a tudósok szabadságát féltette ettől a javaslattól, legyen szabad példaképpen rámutatnom arra. hogy a dolgozók pártjának szónoka mintaképe lehet a szabad tudósnak. aki az elmúlt magyar feudális korszakban 48

Next

/
Thumbnails
Contents