Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-80

755 Az országgyűlés 80. ülése 1948 nemhogy a parlamentben vagy az egyetemen, ie bármilyen kis középiskolai katedrán vagy fizikai intézet laboratóriumában sem kaphatott volna helyet éppen azért, mert szabad tudós volt, és mert nem aszerint művelte, kora ifjúságától kezdve a tudományt, ahogyan az uralkodó osztály tőle megkívánta volna. Ezért kényszerült majd 30 esztendős száműzetésbe. Mindezt Kisházi képviselőtársam megnyugtatására mondom. Nem ilyen szabad tudósok azok, akikkel a Horthy-rendszer teleültette a magyar tudományos intezeteinket, egyetemeinket, Akadémiánkat. Valójában nem a tudomány szabadságát félti tehát Kisházi képviselőtársam, hanem azok szabadságát, azok pozícióit, akiket egy zsarnoki tudományellenes rendszer ültetett be azokba a pozíciókba, ahová a tudomány művelőit kellett volna tenni. Többször szó eset itt arról, legutoljára egy közbeszólás kapcslán, hogy adják vissza az Akadémia vagyonát, azt a látszatot keHve, mintha azt a mépi demokrácia vette volna talán el, ami természetesen nem áll. A földreform kapcsán tényleg érte valami károsodás, de ez lényegtelen. Meg kell mondanom, legenda, hogy Akadémiánk valaha is gazdag volt. Amíg ugyanis az elmuH zsarnoki rendszer vigyázott is arra, hogy tudományos pozíciókba a maga megbízható embereit ültesse, arra még fokozott mórtékben vigyázott, hogy a tudományra valahogyan sokat ne költsön. Koldus volt a mi Akadémiánk mindenkor azokhoz a tudományos feadatokhoz kénest, amelyeket meg kellett volna oldania. Koldus volt, a virág-korszakában is. (FÖLDES Mihály (d): Ugy van!) pláne a régi békebeli Magyarország viszonyaihoz képest. A. népi demokrácia azzal, hogy ilyen válságos időkben sürgősen hozta ide ezt a javaslatot, azt demonstriáíja, hogy másként kívánja kezelni a tudomány kérdéseit, mint eddig az ezt megelőző bármely korszak, vagy rendszer. Mondom hiába kapná vissza az Akadémia a maga régi alapjait, soha sem volt elege, mindig joggal panaszkodott pénzhiányról, anyagi eszközök hiányáról, nem tudott tulajdonképpen semilyen komoly feladatot megoldani. De az állam nem is akarta, hogy mesr tudja azokat oldani, kisebb gondia is nagyobb volt, mint a tudomány komoly támogatása. Ennek a javaslatnak beterjesztésében annak előjelét kíviánom látni, hogy népi demokráciánk, amely eddig az újjáépítés legsürgősebb munkáival, a létfenntartás legalapvetőbb problémáival voH elfoglal vámost már ellenkezettnek látja aiz időt arra, hogy saját természetének és saját elképzelésének megfelelően hozzányúljon a kulturális BS-I tudomlányos kérdések megoldásához. Annál nagyobb örömmel ragadom meg- az alka

1roat, hogy ezzel kapcsolatban a kormányzat felé pártom _ és a radikális-demokrata pártszövetség elismerését kifejezésre juttassam, mivel — néhányan talán még emlékeznek rá -- én voltam az, aki a költségvetési vita során éles szavakkal felróttam kormányzatunknak, hogy nem foglalkozott eléggé intenzíven, olya

n mértékben a- kulturális és közoktatási kérdésekkel, mint más problémákkal és ezen a téren nem ért el oV sikereket, mint más területeken, mint például az újjáépítés gazdasági területein. Azóta az iskolaállamosítási törvényjavaslat benyújtásával évi augusztus hó 4Jm, szerdán. 756 és elfogadásával tulajdonképpen a döntő lépés ebben a tekintetben is megtörtént. Ami mármost magát az előttünk fekvő törvény javaislatot illeti, szeretnék néhány szemponjra egészen röviden náímutatni. Kisházi képviselőtársam kifogásolta, viszont Rudas képviselőtársam megvédte a tudományos tanács hármas felosztásának tényét,, azt. hogy a kinevezendő tagok harmadrésze a társadalomtudomány, harmadrésze a természettudományok, harmad" részié pedig a műszaki tudományok művelői közül kerüljön ki- Én nem is gondoltam arra. hogy ilyetti; vita fog kialakulni ekörül a probléma körül, de nái alkarok mutatni arra, hogy igen helyesnek tartom ezt az arányt az úgynevezett szellemtudományok ós a természettudományok között, amelyek közé a műszaki tudományokat is betudom. Igen helyesnek tartom, hogy tudományos életünk irányításába^ az a természettudományi szektor lesz túlnyomóan erőssé, az a rész. amely a legköziyetleneíbb kapcsolatban áll az anyagi, a reális élettel és amelyen egész gazdasági életünk ós termeié" sünk nyugszik. Ezeknek a reális tudományok nak a képviselői fognak tehát dominálni anélkül, hogy a másik szektor ezáltal szükségszerűen elhanyagoltátnék. Csak saját vaílödi jelentőségének színvonalára fog helyeztetniIgen szerencsésnek tartom azt, hogy a tanács aránylag kisszámú tagból tevődik összeSzereocsósnek tartom ezt azért, mert ilyen módon lehetséges lesz a tanácsot tényleg csak kiváló szakemberekből összeállítani, de ezenkívül szerencsésnek tartom azért is, mert^ az ilyen tanácsok, ha túlságosan nagyméretűek, nem tudnak tauáesszenien, testületileg dolgozni, hanem minden hatalom átmegy a szervezet titkárságának kézéibe- Ennek a kislétszáraú testületinek módjában lesz önkorniányzatszerűen ós az egyes delegált tagok felelőségét kidom borító módon végezni munkásságát A harmadik dolog", amire rá kívánok mutatni az, hogy a tanácsnak módjában lesz az egyetemi és főiskolai kinevezések tekintetében is befolyást gyakorolni. A felszabadulás óta egyetemeink és főiskoláink tanári kajának felfrissítését: illetőleg is sokmándenféle történt. A helyzet még mindig nem kielégítő, ennen azok miatt az okok miatt amelyekre beszédem elején már rámutattam. Az egyetemek és főiskolák tanárainak kinevezésénél sohasem érvényesült az az úgynevezett -politika feletti vagy politikámén tes # tudományos szlBmpon't amelyet Kisházi kénviselőtársam most a néni demokráciától reklamál- Mindig az uralkodóosztályok legjobb kiszolgálóit nevezték kiNem akarok igazságtalan lenni. Néha kissé a tudományos érdemeket is tekintetbe vették, de a legtöbbször rokoni, a családi, a csoport" érdekek érvényesültek a főiskolai tanári állítások betöltésénél- Ha mi most továbbra is kíméletesen, az úgynevezett főiskolai autonómia abszolút tiszeletbentairtásával kezelnénk ezt a kérdést, iákkor sohasem tudnánk főiskolai katedráinkra új szellemű tanító, nevelő nemzedéket beállítani. (FÖLDES Mihály (d): A tudomány szabadságáról! beszéltek, de a munkásságot, százezerszámra nem engedték a tudományhoz!) A kérdés tervezett megoldásánál, hogv ezentúl egy ilyen tekintélyes tudományos testület bevonásával a kultuszkormányzat fog dönteni a főiskolai tanári kinevezéseknélminden remény megvan arra. hogy a nolitikai szempontok mellett, kellően érvényesülni fos-