Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-80

747 Az országgyűlés 80. ülése 1948. évi augusztus hó Un, szerdán. 748 Ezt a felvilágosítást köszönettel veszem, azonban az én felfogásom szerint ja társadalomtudomány körébe ezek nehezen illeszthetők bele, mert hiszen ezek önmagukban önálló tudományágak is

1 lehetnek. Annál kevésbé tartom ezt helyesnek, mirt, hiszen — mintán a társadalmi tudományiba illesztik be ezeket a tudományokat — szükségképpen e tudományágaik másodrendűvé tétele világlik ki eíbből a tendenciáiból. Márpedig, hogy mást ne mondjak, csak a nyelvtudomány, a nyelvművelés kérdése napjainkban van annyira fontos, hogy annaik érdemes lenne egy külön szakosztályt állítani, annál is inkább, mert hiszen a magyar nyelv elburjánzása és sok-s'ok konkollyal való telítése mindinkább bántó és mindinkább veszedelmes leszA tervgazdálÜkodás szempontjaiból sem mondhatom azt, hogry ezek nem tartoznak a gazdasági javak közé. mert hiszen a hároméves tervben* igen helyesen, kulturális célkitűzések is vannak. Ha máséit nem, már esak ezeknek -a céloknak a megvalósításáért jLs> szükségesnek látom azt, hogy egészíttessék kft e három szakosztály egy negyedikíkei, amelyet talán gyűjtőnéven szellemtudományi szakosizitálynak hívhatnánk és ekként vehetnénk fel a másik három mellé- (HALÁSZ Aladár (*"): Rossz hangzás! Rossz eredet!) Megengedem, hogy önnek rossz eredet ós rossz hangzás, azonfban iofofo gyűjtőfogalmat nem találok. Ugyancsak hiánynak találom azt, hogy a tudományokkal egészen rokon — tárgyi és személyi vonalon — rokon művészeti kérdéseket sem érinti ez a javaslat- Tudok arról, hogy művészeti tanács felállításáról is

1 szó vain, azonban miután sokszor személyileg is kapcsolódik ez a két kérdés, hiánynak és károsnak tartom, hogy éhből a javisiallatbóll a művészetek felkarolása és a művészet támogatása hiányzikKifogáfcaám között azt találom a legsúlyosabbnak, hogy a tanács nyilvánvalóan politikai célokat szolgál, tehát a tudományos kutartás alapvető feltételét hiányolom, mert hiszen a politikai irányítás a legjobb esetben is egyoldalúvá teszi a tudományos kutatást, (Egy hana a dolgozók pártján: Ejnye! Ejnye!) el nem tasradhatő módon személyi válogatásokat is eszközöl majd akkor, amikor esteleg a személyi válogatás a kutatás kárára lesz"Van ezenkívül egy anyagi szempont is*, amely előttem kissé nehézzé teszá a tanács felállítását. A tanács összetételét vizsgálva ugyanis' és az indokolásból kihagyva azt a részt, amely a tanács alapvető kérdéseinek indokolá; sávaí foglailikozifc, a tanács tervezete világossá teszi előttem, hogy a kormánynak egészen tetemes összeggel kell hozzájárulnia e tanács működéséhez. (Egy hang a dolgozók pártján: Kifizetődik!) Gondolom, hosrv ez sokszorosa, legalább is többszöröse annak az összegnek, amelyet a kultuszkormányzat a költségvetésiben a Magyar Tudományos Akadémia számára biztosít. Ha a Tudományos Akadémia, mint tudományos testűlet nem alkalmas a tanács szere oónek betöltésére és mivel a tanáccsal járó kiadások igen komoly megterhelést jelentenek az államháztartásra, felmerül a kérdés, hogy miután tervgazdálkodási célokat szolgál ez a javaslat és ez a tanács, nem lett volna-e célravezetőbb az, ha az Országos Tervhivatal keretében állítja fel a kormányzat ezt a tanácsot? A Tervhivatal ugyanis a tervgazdálkodás legfőbb irányítója ós ennek keretében egészen iól megfért volna ez a tudományos tanács. Ha mást nem, de legalább a külön hivatalt meg lehetett volna takarítani, az aídminisztráoiót, m bürokráciát ki lehetett volna kapcsolni, és ez a tény maga, hogy a kormányzat ilyen megtakarítást ért el, már érdem lett voüna az ellenzék előtt. Miután ezek a kifogások fenmállanak. amelyeket — ismétlem — bizottsági beszédemben letteui volna elmondandó, de oda nem mehetvén el, itt kellett azokat elmondanom, és miután a kormányzattal szemben egyébként is bizalmatlan vasvok- (Zaj a dolgozók pártija oldalán. — REISINGER Eerenc (d): A magyar néppel szemben is bizalmatlan

1

? Miért, nem mondotta előfon?), kifogásaimra' való hivatkozással a javaslatot sem a magam, sem pártom nevében nem fogadom el. (Zaj.) ELNÖK: Csendet kérek! Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? FARKAS GYÖRGY Jegyző: Rudas László! RTJDAS LÁSZLÓ fd): T. Országgyűlés! Azt hiszem, nem kell bizonyítanom, bog-v tudományos életünk tervszerűvé tétele feltétlenül fontos feladat és megérett a megoCdásra Én a kérdést egy kissé szélesebb adapdkrla akarom állítani. Magától értetődik hogy míindien területen!, akár gazdasági, akár politikai, akár szellemi téren a' tervszerűség mindig felette áll a tervszfirűtilenséernek* az apaíréha árnak. De a kérdés súlya sokkal szélieseífob alapokon nyugszik, mert ha egyszer az ország, hazánk rátért a tervgazdiáCkodáisra, akkor nem lehet ellentét gazdásági él'etünk tervszerűsége és tudományos életünk tervtszern.tliensége között. Ez előbb-utóbb mentes ak a szelfemi munkának a rovására mennie, hanem akadályozná gazda .sáio-'i életünk tervszerű kibontakozíáisát is. Aho'gv a gazdasági élet különböző ágai között nem lehet olyan ellentét, hogy az egyik ágban tervszerű gazdálkodás, ia másukban nem tervszerű gazdálkodás folyik s eílőbfo-utóbíb összhangba kell hozni & kettőt, ha, azt akarjuk, hogy a gazdasági élet mormálisaín működjék, így a szellemi é%t területén sem lehet más munkamódszer, mint amelyét az egész ország, e-azdaisági élete- politikai bérendeuése követek Éppen ezért senkii sem merte azt a tételt felállítani, hogy a szellemi élet. a tudományos munka tervszerűsége nem időszerű, nem érett meg, nem is beszélve azokról a szomorú tapasztalatokról, amelyeiket ezen a téren évtizedek óta látunk- amikor szellemi életűink egyáltalán nem éri el azt a színvonalat, amelyet el ke'lllene érnie s amelyet joggal megíkövetélünk a tudományos munkáiktól. De felvethetné valakíi a kérdést: lehet-e egyáltalán a szellemű munkát, a tudományos munkát tervszerűvé tenni? Itt hallunk olyan szólam okát, mint

1 a tudomány szabadsága, a tudományos kezdeményezés ós a töbhi szólamokat, amelyeket az előttem szólott képviselőtársam is halkan ugyan, de megpendített A tudomány szabadságát félti a tervszerűségtől. Ennek a kérdésnek két oldala van, -íVz egyik oldala: lehet-e tervszerű tudományos munkát nemzeti méreteikben fo'lytatni, megszervezni, irányítani? Ezt ma már nem kell elméletileg is bizonyítani. Mint ahogy a termelés terén már neím elméleti kérdés az, hogyha tervszerű gazdálkodás magasan felette állll minden tervszerűtlen gazdálkodásnak, messze maga mögött hagyja mindazokat az eredményeket, amelyeket egy tervszerűtlen, anarchikus tőkés társadalom gazdasági rendje produkálni tudott — e'lég a Szovjetunióra rá-