Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-80
745 Az országgyűlés 80. ülése 1948. oszthatók. Az egyik ilyen előfeltétel a gondolatközlés teljes szabadságának biztosítása. A miáiaodik haisiomló ehhez: a kutatómunka nemzetközi eredményei kicserélésének lehetővé tétele. A harmadik efllőfefUtéfceJ a belföldi kutatómunkák anyagi segítése, anyagi alátámasztása, annál is inkább, mert bizony a magyar tudományos életnek az elmúlt időkben éppen anyagi vonalon hiányoztak az alapjai, amelyeken elindulhatoitt volna, olyan eredményretörően, mint ahogyan más, velünk egyenlőerejű nemzeteknél ezt megtalláSBbatjuk. Negyedik feltétele lenne a tökéletes tudományosság és tudományos éliet kifejlesztésének az, hogy a tudományos: kutatás teljes mércékben poli" tikamenteis legyen. Ha ezeket a feltételeket vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy Magyarországom, a magyar tudományos élet mostani <diícséretes újjáéledési törekvésében, ezeket a feltételeket nem látjuk minden vonatkozásban bizr toisítottakinak. (Gúnyos közbekiáltás a dolgozók pártjáról: Hómon biztosította!) Ő sem biztosította; de ha Hóman nem biztosította, nem hinném, hogy ez ok lenne 1 arra, hogy őt kövessék ezen az úton. Ha most a lehetőségeket vizsgáljuk az örvendetesen újjáéledő és nagy lendülettel induló új magyar tudományos élet keretében, akkor szükségképpen meg kell vizsgálnunk, vajjom vannak-e jelenleg a múltból megmaradt olyan keretek, amely keretekben megtisztultam az_ előzőkben felfektetett szempontok gondos mérlegelésével és biztosításával megindulhat a tudományos munka vagy sem 1 ? Ilyen keretnek elsősorban a Magyar Tudományos Akadémiát kellene tartamunk, minthogy a múltban bizonyos értelemben be is töltötte ezt a nemes:, szép hivatását. (Felkiáltások a dolgozók vértjén,: Igen mérsékelten! József főherceggel!) Azért mondom, hogy bizonyos értelemben, meirt távólról sem aikarom azt mondani, hogy a Tud omamyos Akadémia a múltban fehér galamb volt. (Közbeszólás a dolgozók pártjáról: Hát ezt nem is lehet mondani!) Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a Tudományos Akadémia irányításaiba a tagfelvételtől kezdve egészem: a tudományos kutatások értékeléséig, nagyon sokszor és nagyon súlyosan beavatkosott az a politika, amely egyoldalúvá tette és tulajdonképpen elposíványoisította magát ezt a nemes intézményt is. (RÉVÉSZ Ferenc (d): Csak éppen a tudósokat nem vették fel'!) Igen, ezt mi, katolikusok éreztük sokkal súlyosabban, mint akárki máls. (Egyl ha\ng a dolgozók pártjáról: Mi is katolikusok vagyunk! — Zaj.) Ennek elismerésével azonban me^ kell állapítanom, hogy nem tudok egy érteni azzal a felfogással, mántlha az Akadémia egész múltja maradéktalanul csupán ebben merült volna ki, és működésében nem láthattunk volna olyan tényekeit, olyan megmozdulásokat, olyan momentumokat, amelyek a nemzet és a külföld megbecsülését biztosították szalmára. Éppen azért általánosságban el keli fogadnunk asjt» hogy újjáéledő tudományos életünk keretének igen nagy mértékben megfelelne a Tudományos Akadémia, hiszen az Akadémia a múltban éppen vagyonánál és külföldi kapcsolatainál fogva biztosítani tudlta azokat a feltételeket, amelyeket a Tudományos Tanács számára is megállapított az előadó úr előbbi beszédében. Az Akadémia egyrészt a külföldi kutatómunkák közreadás;, a külföldi tudoévi augusztus hő 4-én, szerdán. 746 mányoií sajtónak, könyveknek magyar nyelven való megjelentetése által, máisrészt anyagi bázisánál fogva lehetővé tudta tenni azt, hogy a ^ magyar tudományos' világ, amely sízükség" képpen és természetesen sokkal szűkebbkörű, mint rItalában az irodalomkecVelő közönség többi rétege, anélkül jusson ezekhez a tudomáyos könyvekhez és kutatáisi eredményekhez, hogy^ egyéni teherbíró képessége bármilyen formában kellemetlenül vagy károsan volna megterhelve. Jutalmai, ösztöndíjai, különösen amikor a politikától sikerült távoltartainia magát, igen komoly serkentő ós segítő hatást váütottsk ki azokban a tudósokban, akik anyagiak híjján kutatómunkát és művésizi munkait nem tudtak eredményesen végezni. (Egy hamg a dolgozók pártján: Pékár Gyula!) Mismeré&ei, dicséretei felértek egy-egy komoly jutalommal. Az Akadémia az elmúlt háború folyamán és az azt követő időkben teljesein el'SBegényedett és súlyos anyagi, sőt szellemi válságba is jutott- (Felkiáltások a dolgozók pártján: Az igaz!) Sajnos, ez a szellemi és anyagi válság összekapcsolódik egymásisak A válság rányom»ta bélyegét a tudományos! életre is, ? és minthogy az Akadémia a mai napig is erőislen stagnáló életet él, a tudóisiok, a kutatók többé nem látták az Akadémiában azt, amitlátniok kellett volna benne. Talán ez az oka annak is, hogy az Akadémia elnöke tavassi közgyűlési beszédében mindjárt a halottak elpareintálása után elparentálta azokat az egyébként tiszteletreméltó tudósokat is, akik nem találván Magyarországon kutató tevékenységükhöz anyagi és eayéb bálzist, külföldre távoztak el. Ha most az előttünk fekvő törvényjavaslatot ebből a szemszögből nézzük, akkor nekem valahogyan az a z érzéseim támad, hogy t ez a törvényjavaslat bizonyos órtefemiben pótoltad kívánja az Akadémia munkáját is. Én nagyon jó] látom ennek a törvényjavaslatnak az előnyeit is, ha a beszédem elején kifejtett feltételeket hiánytalanul megvalósítják. Nyilvánváló, hogy szegény nemzet vagyunk, kis nemzet vagyunk ós luxus lenne réslzünkről, ha szertelen módon támogatnék azokat a kevés sikerrel kecsegtető vállalkozásokat, akár a tudományos kutatómunka teirén, akár a kutatómunka alánján elért eredmények tökéletesítése tekintetébem, amelyek anyagilag nem látszanak' rentábilisaknak. ' Amikor én a törvényjavaslatot bírálom ós észrevételeimet elmondom, tesfeem ezt azért, mert szeretném, ha ez a törvényjavaslat valóban meg; tudna felelni annak a hivatásnak, amelynek a szűkszavú indokolás is szánja, nevezetesen, hogy tanácsadó szerv legyen a kormányzat felié, amélkül azonban, — ez már nincs benne az indokolásban, csak a szöveg értelmezéséből veszem — hogy, •&, Tudományos Akadémiának az életét bármilyen formában sértenéUgyanis egyik célja éppen a tervgazdálkdás tudományos alátámasztásai, a másik pedig aa egész tudományois életnek, a tudományágaknak a felkarolása. Ha most ebből a fízemistzögből mézeim a javaslatot és vizsgálom annak szakosztályi beosztását akkor sajnálattal kell látnom, és szó~ vátennem egy hiányt. A három szakosztály keretében nem látom azt, hogy az úgynevezett szellemtudományok, mint a történelemtudomány, jogtudomány, filozófia, nyelvtudomány és a többi, melyik szakosztályban kapnak helyet. (Felkiáltások: Társtadalmi szakosztály!)
