Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-77

687 Az országgyűlés 77. ülése 1948. évi július hó 9~én, pénteken. 688 állam gazdálkodik, akkor a gazdálkodásból eredő veszteségekért lehetetlenség, hogy más legyen felelős. Az egész emberi élet erkölcsileg, jogilag, anyagilag ama van alapítva, hogy minden ember felelős az ő tényeiért, Mondjuk, hogy én szoroszédómnak a háziát, aki eltűnt vagy hadifogságba esett, kezelésbe veszem és kezelem már négy esztendő óta és az illető hazajön, akkor ón nem mondhatom neki: bará­tom, itt van a mérleg, elégedjen meg vele. Ne­kem kötelességem kimutatni, mit vettem be, mit adtam ki és okosan gazdálkodtam-e^ vagy oktalanul, és abban az esetben, ha az én szám­adásom nem tetszik az én szomszédomnak, akkor ő híróMg étté lálát engem, ésj nekem kö­telességem a bíróság előtt az én ténykedé­seimért helytállni. Ebben a vonatkozásban az állam semmivel sem különb, mint az egyes em­ber, ha tehát az állam az én akaratom, tetszé­seim ellenére (Zaji. — Az elnök csenget.) kezeli az én vagyonomat, aflbbain az esetben a felelős­séget viselnie kell és ennek viselése elől el nem zárkózhat (Mónus Illésné (d) közbeszól.) T. Ház! Az egyéni felelősség elhárításának ez a gondolata, amely meggyőződésem szerint komoly veszélyeket rejthet magában* nem egyedülálló. Ismételten visszatérek az ominó­zus Elhagyott Javak Kormánybiztosságára, ahol gazdálkodtak, tettek-vettek, elveszett a vagyon, de nintcs gazdája, az állaim köziegei vé­gezték, de az állam nem felel. (Közbeszólás a dolgosok pártján: A tőkések múltbeli tényke­déseiről beszéljen! — Közbeszólás a néppárton: Az ingekről beszéljen!) T. Ház! Van egy másik eset. Amikor az állam átvette a bányákat, akkor valami 12.200-as mi" niszterelímöki rendelet 1945-ből kimondotta azt, hogy az állam rendelkezik a tisztviselőkkel és a munkáisokkal, de ezek nem lesznek az ő alfcal­maizottari, ezek tehát továbbra is a régi munka­adó aükallímiazottai. Az állam tehát rendelkezett ezekkel a tisztviselőkkel és munkásokkal, de rendelkezéseinek következményeit nem vállalta, En szomszédom emlberével nem rendelkezhe" tem, de ha mégis rendelkezem, akkor a felelős­ség engem terhel. Ha én megrendelek egy nr hát, iákkor azt nekem kell kifizetni és nem mondhatom azt, hogy a nagynéném vagy a nagy­apám fogja kifizetni. Ennek az elvnek az állam­nál is érvényesülnie kell. Az állam magán jogi­lag, sőt közjogilag éppúgy felelős magánjogi gesztiéiért, mint felelős az egyén. Ezt nyomaté­kosan szükségesnek tartom kiemelni azért, mert hiszen ezek az elvek, amelyeket dlmoíndiot­tam, a nemzetközi magáJnjognak általánosan elismert elvei, és ha fog találkozni ezek közt a vállalatok közit olyan, amelyben a társ akár külföldi magánszemély^ akár külföldi társasig, az ( nem < fogja heérná ' ezeklkoil a rendelkezésekkel, hanem azt fogja mondani, hogy a nemzetközi magánjog elveinek min­denütt kell érvényesülni, jogaimat megfelelő helyen bírói úton fogom érvényesíteni nemzet­közi vonialon. Nem kételkedem, hogy ebből sú­lyos károk állhatnak elő, mint ahogy már az elmúlt évtizedekben is ilyen magatartásokból kifolyólag, a magyar állam sok kártérítést volt kénytelen fizetni. Bár elvileg az államosításnak ma már kiterjedt rendszere mellett a törvényja vaslatot rendelkezéseinek első felében helyes­nefc találom, de a gondosság- mértéke te­kintetében a 17. §-ban és az üzlettárs vagyoná­nak kezelésére vonatkozó rendelkezésekben sú­lyos jogtalanságot látok, ezért azt nem tudom elfogadni. (Taps a női tábor és a néppárt ol­dalán.) ELNÖK: Kíván-e még valaki a törvény­javaslathoz általánosságban hozzászó'Ini? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát be­zárom. Vajda Imre államtitkár úr kíván szólni. VAJDA IMRE (d) államtitkár: T. Ország­gyűlés! A jelenleg tárgyalás alatt álló ^örvény­javaslat lelvi jelentősége ebben a vitában, is kibontakozott,, de azt hiszem, szükséges arra utalni, hogy ezzel a törvényjavaslattal és a benne megalkotói't vállalati formákkal az or­szággyűlés levonja azoknak a szerkezeti ós tar­talmi változás oknak a kö vétke zményiejit, ame­lyeken nemzetgazdaságunk az utolsó eszten­dőkben, a felszabadulás óta keresztülment, De 1­vonja ia következményeit annak, hogy nemzet­gazdaságunk jelentős széktonádiban niein a ma­gángazdaság dominál, hanem az állam lépett a hellyébe. Hozzá kéli tennem, hogy a népi de­mokrácia állama végleges és tiszta állapotokat kíván teremteni és ezért törvényalkol'ásáiban is (kifejezésre juttatja cél 1­jaát, pontos elképzeléseit ós egyben irányt ad a további fejlődésnek is. Ez az alapvető eéillja a nemzeti vállalatokról szóló törvényjavaslatnak; és azt hiszem, egyetért velem az. országgyűlés abban, hogy a kormány ezt a ^örvény ja vasla­tot igen gondosan, igen alaposan kidolgozva terjesztette a. t. Házi elé. Ennek a törvény jav aszaltnak a nyomán két tipusia születik meg ( a nemzeti vállalatnak. Elő­ször is az a nemzeni vállalat, amialy teljesen az állam tulajdonában van, amelyéirt az állam a, magángazdálkodásnak természeténél f ogV a , mindig kibúvóikat kereső igyekezetével szöges ellentétben, teljes mértékben, száz százalékig felelősséget vállal. Mivel a vita során egyszer-másszor felme­rült a felelősség kérdése, legyen szabad utal­nom arra, hogy ebben a törvényjayasilarban egy' egészen újszerű és a. gazdasági életben sehol nem szereplő elv jut érvényre, amely az .államot a maga télies egészében vagyontár­gyainak ési vagyoni lehetőségének — hogy úgy mondjam, — Mmeríthetetlenségéiben a saját tulajdonában álló nemzeti vállalat mögé he­lyezi, és eaziel annak ollyan biztonságot ad, ami­lyennél eddig a gazdasági történelemben sem­miféle gazdasági vállalat nem rendelkezett. A memzeti vállalat második tipusa, a kor­látolt felelősségű vállalat felett az állliam a maga többségi részesedése folytán rendelkezik ugyan, de az nem kizárólagosan az álllam tu­lajdona Olyan vállaltat tehát, amelynek tulaj­donában idegiem, magánérdeikeltség is részt vesz. Ehhez azonban hozzá kell még fűznöm valami*, ami eddig nem került kellőképen ki-. fiejezésre. Főleg azért kell ezt megemlítenem, mert Gróh képviselőtársam úgy próbálta beál­iliítani a dolgot, mintha kisemberekről lenne szó, akikntek tulajdonát a Ház túloldalán, vala­hogyan védelembe kellene venni. A korlátolt felelősségű nemzeti vállalatban még részt yevő magánérdeikeltség a dolgok természeténél fogva csak külföldi érdekeltség lehet, mert a magyar részvényeik már a miagyar állam tulajdonában vannak az előző államosítási törvények követ­keztében. A gazdasági elet természetrajza pedig azt tanítja, _ ez már így szokott lenni, — hogy a külföldi részvények általában nem kis­emberek tulajdonában vannak. De semmiképen sem tartozik a magyar törvényhozás feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents