Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-77

689 Az országgyűlés 77. ülése 1948 közé, hogy amemnyübien magyar vállaOiatolkl részvényesei külföldi kisemberek lennének, ezeknek érdekeit külön szociális gondoskodásban részesítse. A korlátolt felelősségű nemzeti vállalat részvényeinek többsége tehát gyafeoar íatiJag a magyar• állam, kisebbsége pedig külföldi .érdekeltségek, birtokában van. Már itt vissza kell utasítanom azt a megállapítást, hogy itt valamilyen kényszertársulásról lenne szó. Kényszertársulásról akkor lehetne szó, ha a, részvénytulajdonba általában beleszületnék az ember, de részvénytulajdont általában és nagyjában valamilyen akaratbeii aktussal szoktak érdekeltségek megszerezni, így tehát részvénytársulásról nem lehet szó. Be ugy-e^az talán kényszer, t. képviselőtársam, hogy a korábbi magánpartner (helyébe ia ma. gyár állam (Lépett. Bn nem látom a magyar

1 országgyűlést alkalmas helynek arra. hogy ez ellen a csere ellen itt valaki is tiltakozzék. (MÖNUS Illésné (d): ügy van!) A korlátolt felelősségű nemzeti vállalat természetesen más megítélés, mas szabályozás alá esik, mint a korlátlan felelősségű vállalat. De itt is fel kell hívnom valamire a t. Országgyűlés figyelmeit— talán nem az országgyűlés többségének figyelmét, amely ennek teljesen tudatában van — éspedig arra, hogy a magyar állami gazdálkodás az eddig rendelkezésünkre álló tapasztalatok szerint mindannyiunknak. az ország minden egyes polgárának, mindem egyes dolgozójának tapasztalata szerint a vállalatokra nem járt káros következményekkel, nem rontotta le azok gazdálkodását ós gazda ságosságát, hanem emelte. Nem eredményezett tehát milliárdos veszteségeket, bár milliárdos veszteségekről sugdosnak, amint Gr óh képvi selő úr említette. A sugdosásról csak annyit, hogy füle válogatja és szája válogatja. (De rült&ég a dolgozók vártján.) Milliárdos veszteségekről beszélni, azt hiszem, a képviselő úr pártállásának és meggyőződésének megfelelő naivitás. Erről a magyar nép jobban és pontosabban értesült már, itt nincsenek kételyek, a. magyar őolgozó társadialom mindezt általában nagyon pontosan tudja. De legyen szabad ezzel kapcsolatban egy adatot mondanom. Az állami vállalatok e havi költségvetése, 'amelyet a kormány ponto" san összeállított és hónapról"hónar»ra ellenőriztet, körülbelül 1-3 milliárd forint körül mozog. Már ennél a költségvetési összegnél jelentkezik az állami vállalatoknál egy jelentős plusz, egy jelentős haszontöbblet is, amelyet a vállalatok be is szolgáltatnak az államkincstárba, de jelentkezik még bizonyos teher, bizonyos gond is a korábbi adósságok matt. (MÓNITS Illésné (d)

: Ez az!) Itt a következőkre akarom az országgyűlés fiery elmét felhívni. Nékünk ellen őriznünk

1 kellett ezeket a vállalati költségvetéseket, és meg^ állapítottuk belőlük, hogy ha a különböző ism<~ rétes körülmények következtében felgyülemfeitt, körülbelül 200 millió forintot kitevő^ korábbi adósságokat, közterheket és magánadósságokat kivesszük a vállalati költségvetésekből, akkor H költségvetések egvensúlyban vannak. Az állami vállalatok tehát mán* most. néhány hőmapos államosítás után gazdaságilag egven^ súlyban vámnak, dle olyan államosítás után. amely rendet teremt és nem a rendetlenséget tar+ia fenn szisztematikusan, mint aihoervan az utóbbi ész*enidőkben Volt a - yáljlálatok tulajdo' ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ IV. évi július hó 9-én, pénteken. 690 nosai érdlekében. Mondom, ezek »a vállalatok gazdaságilag egyensúlyban vannak, önmagukat el tudják tartani, saját eszközeikből gondoskodni tudnak nyersainvagbevásárlásaikról, munkabéreik fizetéséről, sőt még arról is, hogy folyó adótartozásaikon kívül az államkincstárniak még bizonyos pluszt is fizessenek. A zavar csak ott kezdődik, hogy köztartozásokban és magántartozásokban van egy felhalmozott adósságtömb. és ezt természetesen az állami vállalatok nem tudják egyik pillanatról a másikra, egyik hónapról a másikra a magák költségvetéséből kiküszöbölni, ezt neim tudják B maguk költségvetésébe úgy beállítani A helyzet tehát az, hogy az állam partnerének lenni az állami vállalatókban nem rossz üzlet. Semmiképpen sem olvain rossz üzlet, mint olyaui magánosok partnerének lenni akik nagvo:i gyakran — mondjuk úgy — sem a családapának, sem a kereskedőnek köteles srondosságával nem jártak el a kisebbségi részvénvíiuajdonos okkal. Azt hiszem, itt is csak Gróh képviselő úrnak már említett naivitása vitte őt arra, hogy néhány meleg" szóval emlékezzék me^ azokról a szép jelenetekről, amikor a részvény többségek tulajdoiniois&i odahívták a kisebbségi tulajdono-* sokat a maguk asztalához, felvilágosítást aidtak nekik, megkérdezték, hogy mi a kívánságuk és mik a tanácsaik. Ez így volt a kereskedelmi életbem a gazdasági életben. Gróh képviselő úr bizonyára ezeket a tapasztalatokat szerezte általában. (KITDAS László (d): Naevon okosan naiv!) Azt hiszem, ha iá magvar gazdasági történelem nagyjait, a Weisz Fülöpöket, öhorin Ferenceket erre a beszélgetésire meghívnók, ők még annak ellenére, hogy ezek a mondatok az ő érdekükben hangzottak el, sem tudnának egy kis maliciózus mosolyt elfojtani, visszaemlékezve az ő praxisukra, és arra, hogy ezti ők apáiktól ós ükapáiktól hogyan tanulták, (Taps a kormánypártokon.) T. Országgyűlés! Helytelen és nem a magyar közérdeket szolgálja, az a megállapítás seon, hogy a kisebbségi tulajdont jelentő jegyek, értékjegyek nem ruházhatók át, szóval ez az érték ezzel a törvénnyel úgyszólván elértéktelenedett volna. Ez nem így van. A törvény gondoskodik arról, hogy ez átruházható legyen, persze laz átruházást miniszteri hozzájáruláshoz köti, kivéve a törvényes örökösödési folyamatot, amihez semmifajta hozzájárulás nem szükséges. De az, hogy mi megnézzük pontosan, kinek kezébe vándorolnak esetleg és milyen módozatokkal magyar

1 részvénytársalsá" goknak, magyar vállalatoknak részleges tulajdonjogait jelentő papírok, azt hiszem, csak helyes, ós a kormány igen nagy felelőtlenséggel lenne vádolható, ha nem gondoskodnék erről a törvényjavaslatban, amely itt most a Ház előtt fekszik. Még egy nagyfontosságú és kevéssé méltatott körülményre szeretném a t. Ház figyelmét ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban f elhívni. Azt hiszem, megint nem árulok el különösebb titkot, ha azt mondom, hogy a részvénytársasági és egyéb vállalati formáknak leggyöngétob, gyakorMilag legkevésbbé funkcionáló része az, amellyel a visszaélések: úgyszólván korlátlan módon gyakorlatilag és rutinszerűleg is mindig bekövetkeztek — az ellenőrzés, a felügyelő bizottságok szerepe volt. A felügyelő bizottság nem volt más, mint mondjíuk megcsúfolása annak a fogalomn'aík, amit a szó maga 44