Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-63
ől Az országgyűlés 63. ülése 1948 azok az erők, amelyek most dollárt és egyházi á*fcot vonultatnak fel, jelentkeztek itt Magyarországon és megkísérelték' az elleinf orradalmatl nyeregbe ültetni. Ahogyan ott Olaszországban akadtak Saragatok úgy itt Magyarországon is akadtak a munkásosztályon béliül árulók, akik odaadták magukat eszközül ehhez a politikához, de akadtak ilyenek az egész magyar társadalomban is. ELNÖK: A képviselő úr beszédideje lejárt. HORVÁTH ZOLTÁN (szd): Kérek meghosszabbítást. ELNÖK: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. HORVÁTH ZOLTÁN (szd): Ha az a demokratikus erő, amely a választásokon felvonult az igazi demokrácia mögött, nem állt volna helyt, akkor tálán ma Magyarországon úgy tekintenének vissza az eilmult hat hőnapra, mint ahogyan Görögországban tekintenek vissza az, elmúlt hat hónapra. Ha semmi sem gátolta volna meg okét abban,, hogy polgárháborúig vigyék a magyar demokrácia elleni táanadláist, akkor — nyíltan megmondom — bennünket semmi hatalom nem gátolt volna meg benne, hogy minden eszközzel megvédjük a magyar demokráciát. (Élénk helyeslés és nagy taps a kormánypártokon.) A magyarországi kísérlet csődje után a szomszéd Csehszlovákiában ismétlődött meg ugyanez a, kísérlet és ott néhány hónapig úgy látszott, hogy sikerre vezet. Jól tudjuk, régi történelmi tanulság, hogy einnek a két országnak- Csehszlovákiának r és r Magyarországnak birtoklása töbibé-kevésbbé KözépEurópa ési az, európai kontinens feletti urálimat jelenti. Nem véletlen, hogy éppen ez: a két orsziágot választották ki a kísérletezők, de nem véletlen az sem, hogy ebben a két országban az elmúlt esztendők során megtanulták a leckét. Sem Magyarországon, sem Csehszlovákiában nem lehet a dolgozó tömegeket olyan útira vezetni, amely visszavisz 1919-hez, 1920hoz vagy 1944-hez. Azolkinak, akik onnan messziről, nyugatról bírálnak bennünket, hadd mondjuk meg: egyszer már voltak itt ebiben az országban bírálni 1920-ban, amikoir 30.000 budapesti proletár pusztult, el az, 'internálótáborokban amikor ott volt, Siófok, Dumapentiele, Orgovány, Izsák és Szolnok (Mozgás a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.); akkor megírták jelentésüket azzal, hogy Magyarországon keresztény országban keresztény kormány uralkodik. (PARRAGI György (,md): Ez így volt! — BARANKOVICS István (dm): Elég szomorú!) Az a, demokrácia, amelyet ebben az orszJáigban Horthy és Bethlen csinált,, jó demokrácia volt az uraknak, ma, igen t. Országgyűlés, nem a mi demokráciánk jó nekik, hanem de Gaspieriék, de Gaulleék és Francóék demokrácia ja, '& kereszténységnek nem azt tekintik, iáimat éhben az országban mi terenitettünki akik földet adtunk az ellnyomottaknalk, aMk szabaddá tettük a magyar parasztot és kiegyenesítettük , a gerincét, akik megnyirbáltuk néhány kiváltságosnak a jogát, de csak azért, hogy annál több jussion az elnyomott népmillióknák. Ez, nem kereszténység nekik, nekik az a kereszténység, ami Oílíaszországbian és Spanyolországban förténikw Erre az útra. mi nem mer gyünk; nem megyünk az 1919-es Magyarország évi április hó 27-én, kedden. 62 útjára és nem megyünk az 1947-es görög útra sem. Nem lehet bennünket erre az útra sem rávinni, sem rákényszeríteni. (BARANKOVICS István (dn): Mi sem megyünlk arna! — (Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Az elnök csenget.) Hadd mondjam meg Barankovies kép" viselő úrnak, akinek elhiszem, sőt én is # állítom, hogy nem akar ezen m> úton menni: vi~ gyázzon a Zauberlehrlingre, mert a szellemek, amelyeket felidéz, egy adott pillanatban úrrá lehetnek felette. Voltunk már ilyesminek tar nui az elmúlt időkben Magyaro>rsBágon» (KOSSA István (kp): A pokol tornáca jószándékokkal van kikövezve!) Mindenesetre arra rá kell mutatnunk* — és hadid mondjam meg: örülünk neki és busz" kék vagyunk rá — hogy abból, amit a kor" mány a felhatalkn alapján csinált eddig, esialk a magyar nép óriási tömegének jóléte és néhány rablólovagnak kára származott, {ügy van! TJgy van! a kommunista- és szociát dernoWaiapái^on. — 12.00) Azt mondják, hogy terror van? Olykor felmerül aiz emberben az érzés: talán egy ki" csit több terrorra lenne szükség 1 , ésPakkoir nem lenne annyi csavargó rablólovag ott (kinn kül" földön, akik innen, ebből jas; országból, ennek az országnak az utolsó három évben termelt értékeiből rabolták el azt a vagyont, amelyből most kint luxusautókon szalad'gálniajk és árulják ennek a népnek a becsületét. Kicsit több kellene a keménységből, kicsit több kellene a terrorból! (PARRAGI György (nd): Ezekkel szemben!) Talán azt mondhatnám, szerencsére olyan biztonságban és nyugalomban érzi magát a magyar demokrácia, hogy még azt is elvi" seli, ha egy Déri Imre kiszökik, vagy ha egy Nagy Ferenc köpköd valamit kint la rádióban. Nem érdekel; bennünket más érdekel, t» Or" szággyűés; bennünket az érdekel, hogy a nehéziparnál .megindult azzal a bizonyos államo" sítással, amelyet Barankovies képviselő úr olyan sok aggodalommal néz, átvettük a múlt nagytőkés rendszer minden garázda kiuzsorázásának csődjét. (TJgy van! a kommunistapárton-) Mi olyan deficited olyan terheket vet" tünk át, amelyek alatt két esztendeig nyögött a magyar nép (FÖLDES Mihály (fep): Bizony!), és hogy mi a felhatlalmiaBással, amelyen Barankovies képviselő úr most módosítani szeretne, jól éltünk, azt a magyar nép legelsősorban azzal tanúsította, hogy vasárnaptól kezdve defieitmentessé tette a NIK-at. (Élénk iaps a kormánypártok sorfáiban-) és ezzel döntő bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy iái de" mokrácia termelése, a szocialista gondolat termelése rentábilisabb, eredményesebb és ihasznosfaibb a közösség javára, mint az a termelés, amely csak néhány tulajdonos és tőkés zsebé" íiek dagadását szolgálja. De a NIK defieitmentessé tétele még valami mást is jelent, t. Országgyűlés. Azt is jelenti, hogy a magyar dolgozó milliók szjatvazr tak a demokrácia kormánya mellett, (TJgy van! a komimunist^párton-) szavaztak az államiosí" tás mellett, (Ügy van! a kommunistapárton.) ahogyan szavaztak ia NIK mellett; szavaztak a munkaverse nyekkel, amelyek olyan csodát produkáltak Magyarországon, hogy aiz elmúlt évtizedek során hasonlót még nem tapasztaltunk. A magyar munkás, a magyar dolgozó ipiari és t falusi munkás, a szegény paraszt egyformán beállt, ebbe a küzdelembe* és az ál" dozat, amelyet vállal, a túimunfea, amelyet
