Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-76

665 Az országgyűlés 76. ülése 1948. bezárom ós a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Országgyűlést, hogy a Varsióban 1948. évi június hó 18. napján aláírt magyar-lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződlés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot eredeti szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás, alapjául elfogadja-e? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy az országgyűlés ia, törvényjavaslatot ere" deti szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. (Élénk taps.) Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalál-a. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. HEGYESI JÁNOS jegyző (felohassa a törvényjavaslat címét és 1—3. %-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) ELNÖK: Ezzel az országgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. (Élénk taps.) Napirend szerint következik a magyar köztársaság éts a lengyel köztársaság között gazdasági együttműköidlés tárgyába,]! 1948. évi május hó 13. napján aláírt egyeizimény beeik" kelyezésérőil szóló tör vény javaslat tárgyalása. Sehiffer Pál előadó urat illeti a szó. SCHIFFER PÁL (d) előadó: T. Országgyűlés! A napirenden lévő gazdasági egyezmény — úgy vélem — szoros tartozéka és kiegészítője annak a barátsági (szerződésnek, amelyet ja t. Ház éppen az előbb fogadott el egyhangú lelkesedéssel és meggyőződéssel. Joggaíl értékelhetjük így ezt a gazadasági egyezményt, mert a két ország kereskedelmi kormányzatának ebben a gazdasági egyezf menyben sikerült azokat az elveket kimunkálnia és alkaOmaznia, amelyek lehetővé teszik, •hogy a gazdasági viszonyok és gazdasági kap" csőlátók valóban a két ország belső megerősödését CR a két nép konstruktív gaadasági együttműködését szolgálják. A magyar köztársaiság és a lengyel köztársaság között ez év május 13-án aláírt egyez" meny figyelembe veszi azt a gazdasági fejlődést, amely a két országban a népi demokrácia rendszerének megvalósulása és a tervgazf (fiaság bevezetése következtében végbement. A múlt gyakorlatát és az adctt körülmények kényszerítő befolyását követtük a múltban a felszabadulás után is, amikor a nemzetközi kapcsolatok felvételénél kénytelenek voltunk tág teret nyújtani mind a belföldi, mind a külföldi kapitalizmus spekulációs műveleteinek. A magyar kereskedelmi kormányzat egészen nehéz feltételek között állott az előtt a feladat előtt, hogy ismét felvegye a háború következtében elszakadt gazdasági kapcsolatokat, s gondoskodjék a magyar ipar és általában az élet folytatása szempontjából fontos és csak külföldről beszerezhető nyersanyagok és készgyártmányok behozataláról. Rendkívüli nehézségeit jelentett ezen a téren az az- anarchia, amely közvetlenül a háború után Európa-, sőt világszerte uralkodott és bizonyos vonatkozásban uralkodik még ma is. A kompenzációk, árukapcsolások, tranzit-kikötések és egyéb korlátozások mind forgalomgátló és természetesen árut-drágító tényezőkként hatottak- Fokozta továbbá az e téren jelentkező jelenségeket az a körülmény, hogy ,a leginkább bevezetett exporttermékeinkéi?! július hó 8-án, ósütörtökön. 666 bői a háborús pusztítások kövtkeztében exportálható mennyiséggel nem rendelkeztünk. Az ebből adódó gondok az aszályos esztendők miatt a mai napig is csak részben oszlottak el, mégis kereskedelmi kormányzatunknak sikerült a világ majdnem minden részével gazdasági kapcsolatokat léteiítenie. A mai napig 60 különböző állammal bonyolítottunk le forgalmat, 26-tal kereskedelmi szerződés, 16'tal pedig árucsere-megállapodás alapján. Meg kell állapítani, hogy azt a tényleges f ejl'ődést, amelyet külkereskedelmi forgalmunk — a később ismertetendő adatok bizonysága szerint is — elért, döntő mértékben annak a támogatásnak köszönhetjük, amelyet a Szovjetunió nyújtott, és amelynek reális értékét a magyar gazdasági élet fejlődése bizonyítj; döntően. Az előbb említett 60 államból 42-vel nincs sem megállapodásunk, sem szerződésünk, így tehát érvényesül az alkalomszerűség, da kapitalista államokkal kötött megállapodások is módot adnak arra, hogy ott a spekuláció az adódó lehetőségeket kihasználva, a gazda sági életünkben nélkülözhetetlen, csak külföldről beszerezhető cikkek árát megdrágítsa ami végeredményben a magyar dolgozók terheit növeli még akkor is, ha idehaza a külkereskedelem vonalán a spekulációs lehetőségek a minimumra vannak is korlátozva. A napirenden levő egyezmény ebben a vonatkozásban már számol azzal a ténnyel, hogy mind Magyarországon, mind Lengyelországban az országok közötti gazdasági együttműködés tényleges célja a két ország gazdasági erőinek megfelelő összehangolása és fejlesztése, a dolgozó nép érdekeinek védelmében. Nem merev árulistáról van szó, amely számos lehetőséget nyújhatna belföldön, de még inkább külföldön a spekulációra és a drágítási folyamatokra. A napirenden levő tör vényjavaslat szerint a szerződő felek együttesen megvizsgálják saját nemzetgazdaságuk fejlesztésére irányuló törekvéseink öisszehango" lásának lehetőségeit, valamint e cél megvalósításának eszközeit. Ez elvek figyelembevételével jön azután létre a külön árueserefor galmi megállapodás. Az egyezmény 2. §-ának 6. cikke állandó bizottság felállításáról intézkedik, amelynek feladata — a fentebb ismertetett kérdéseken kívül — többek között a közlekedés, a tudomány és technika terén való konstruktív együttműködés felételeinek kimunkálása is. Ebben az egyezményben tehát már jelentkezik a tervgazdálkodás értékelése és aiz a lehetőség, hogy két ország, amelyek a népi demo; krácia rendszerében haladnak a társadalmi fejlődés útján, köthet gazdasági szerződést úgy, hogy abban érdekeik kölcsönös védelmet, sőt támogatást találhatnak. (Elnök: MOLNÁR IMRE. — 12.23-) Magyaroreizág és Lengyelország sok vonatkozásban azonos gazdasági szerkezetű országok, mégis a múltban is és a jelenben is élénk gazdasági kpaesolatot, forgalmat tudtak és tudnak egymással lebonyolítani, és a most napirenden levő javaslat, illetőleg egyezmény értelmében ezt a keretet a két ország nemzet gazdasága javára lényegesen bővíthetik. Az itt ismertetett szempontok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar külkereskedelmi politika eddigi hiányosságait is pótolhassuk.