Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-76
653 Az országgyűlés 76. ülése 1948. Köztudomású, hogy Magyarország és Lengyelország Nagy Lajos, majd I. Ulászló idejében perszonálúnióba került egymással. A perszonálüniók névén keletkezeit kapcsolatoknál; is fontosíabbaknak kell azonban ítélnünk azokat a^ kulturális kapcsolatokat, amelyek I. Ulászló uralkodása alatt, Hunyadi János kormányzósága idején, majd Mátyás humanista udvarában szövődtek. Lengyel humanisták működtek Mátyás udvarában, és az itáliai humanizmus eszméit részben a magyarok közvetítették Lengyelország felé. Ugyanakkor a Naigy Kázmér által alapított krakkói egyetemen igen sok magyar diák tanult. A XV. és XVI. század fordulóján mintegy 750 magyar ifjú tanult krakkói egyetemen, köztük olyan nevek, mint Dévai Biró Mátyás, Szilveszter János és Temesvári Pelbárt. A mohácsi vész és az országnak három részre való szakadása után a viszonylag legönállóbb rész, Erdély volt az, amely a Lengyelországgal való kapcsolatokat továbbra is fenntartotta és Báthori István szerepét egyaránt értékeli a lengyel' és a magyar történetírás. A lengyelségnek igen nagy szerepe volt a török uralom alól való felszabadulásunkban; elóg v ha Sobliesky János* lengyel király, nevét említem meg ezzel kapcsolatban. A kuruc kor a magyar—lengyel kapcsolatoknak új korszakát jelenti. II. Rákóczi Ferenc a bécsújhelyi börtönből Lengyelországba menekült és onnét indította el felkelését, a felkelés leveretése után pedig a fcurucság legnagyobb része Lengyelországba menekült, és akkor született -meg az a kuruc nóta, amely így kezdődik: »Fordulj, kedves lovam, Lengyelország felé-« A lengyel—magyar kapcsolatok fénykora akkor kezdődött meg, amikor mindkét nép a szabadságáért és függetlenségéért küzdött. Az 1830—31. évi lengyel felkelés idején a, magyarság, illetőleg annak haladó része őszinte együttérzéssel és rokonszenvvel fordult a lengyelek szabadságügye felé- 1831-ben 36 vármegye közgyűlése foglalt állást a lengyel szabadság ügye mellett, és Zemplén megye közgyűlésén egy fiatal, akkor még ismeretlen politikus nagyhatásií beszédet mondott a lengyel szabadság ügyéről. (11.30) Ez a fiatal és ismeretlen politikus Kossuth Lajos volt. De ugyanilyen lelkesedéssel álltak ki a lengyel szabadság ügye mellett az akkori haladó szellemet képviselő magyar szellemek, mint Kisfaludy Sándor, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós és Deák Ferenc. Egyidejűleg a párisi lengyel bizottság káltványt intéz a magyar országyűléSbez, amelyben többek között ezeket a szavakat olvassuk: »A legnagyobb örömmel megfogjuk kinyújtott segítő kezeteket és azt örökké tartó barátságra megnyomjuk, ezen szerencsés és boldog szempillanatot magasztalván, melybe a ti és a mi földünkön a Tátra alatt vigadozva kiáltani fogjuk: Éljenek magyar testvéreink-« A nemzet legjobbjai azonban hiába álltak ki a lengyel szabadság ügye mellett, az elbukott és a magyarság legfeljebb a menekült forradalmárok segítésével, bújtatásával tudta együttérzését 'kifejezni. De újból felélednek ezek a kapcsolatok 1848-ban és 1849-ben a magyar szabadságharc idején, amikor a lengyelek felismerték, hogy a magyar szabadság ügye azonos a világszabadság ügyével. A magyar szabadságharc nagy hadvezérei, Bem és évi július hó 8-án, csütörtökön. 654 Dembinszky, lengyelek voltak és az együttműködésnek szép szimbóluma az, hogy Bemnek szárnysegéde a magyar szabadságnak legnagyobb költője, Petőfi volt. Visoczky vezetésével 1200 lengyel légionista küzdött a szabadságért, és jellemző arra a szerepre, amelyet ez a légió vitt, hogy külföldön az a hír terjedt el, — főleg a kémjelentések alapján, — hogy a magyar hadseregben 20.000 lengyel harcol, az 1200 lengyel légionista olyan vitézséggel küzdött a magyar szahadság, a köztes szabadság eszméf'ért, hogy az szinte megsokszorozta számukat. Ebben a korszakban írta a Parisban megjelenő demokrata Polski cikke azt a gyö' nyörű, a centenárium évében annyiszor idézett hasonlatot, mely szerint Magyarország és Lengyelország, olyan, mint két évszázados tölgy, melyek egymás mellett nőttek, de amelyeknek gyökerei messze ••széjjelágazva a föld alatt, láthatatlanul összefonódtak és összenőttek. Innen van az, hogy egyiknek életereje feltétele a másik életének és egészségének. De idézhetünk a demokrata Polskiból egy másik, kevésbbé ismert mondatot, mely szerint: »Nem üres, sem véletlen rokonszenv, hanem nyolc évszázad története kapcsolja a maeryarokat a lengyelekké 1 : közös vereségek és közös győzelmek, kö'zös hatalom és közös, bár nem esryidejű megaláztatás kapcsolja őket össze; köti őket az európai misszió teljesítésének hosszú köz őssége.« A magyar szabadság ügye elbukott a lengyel közreműködés ellenére, de a lengyel-magyar barátság tovább is él. Az 1863-ban kitört lengyel forradalom hatalmas visszhangot keltett mind az abszolutizmus alatt nyögő Magyarorszáflrom mind a külföldön élő magyar emigrán c ok körében. Kossuth Lados kiáltványt intézett a Gali-ciáhan állomásozó magyar katonasághoz s felhívta őket, hogy_ segítsék a lento-yel felkelőket. Két mondat e kiáltványból: »Ha távoli népek ily részvéttel kísérik a lengyel szabadságharcot, hogyan^ maradnátok ti, bajnok-magyarok hideg részvétlenek, szemben a szenvedéssel, önfeláldozással és vitézséggel, melynek közvetlen tanúi vagytok. Hiszen ti magyarok vagytok s a magyar gyűlöli az elnyomást^ a mae^yar kebelbőr kiolthatatlan a szabadság szent iszjeretete.« Mindezek az adatok meglehetősen közismertek, de a közvélemény é« a szaktudománv is alig ismeri és nem értékeli kellőképpen azt s a szerződést, amelyet 1864-ben — az akkor Varsóban illegalitásban^ működő lengyel nemzeti kormány és az emigráns magyar bizottság kötöttek egymással. Len ervei részről Ordega József, magyar részről Klapka tábornok irta alá ezt a szerződést, melyet szinte a mostani barátsági szerződés elődjének tekinthetünk, s amelynek első cikkelye így kezdődik: »Lengyel.ország és Magyarország kötelezik magukat arra, hogy ellenségeik ellen, együttesen harcolnak és mint testvérek és szövetségesek* egymást loyálisan, kölcsönösen segítik.« Amikor a lengyel nemzeti kormány 1864 április 7én ezt a.szerződést megerősítette, a megerősítő okmány e szavakkal végződik: »MátóI fogva Lengyelországnak és Magyarországnak egy működési és egy életcélba van: küzdeni fogunk a népek szabadságáért, nem tekintve ellenségnek anyagi erejét, az igazság vegso győzelmének szükségességéibe vetett törhetetlen hittel és azon szent meggyőződéssel, hogy
