Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-76

655 Az országgyűlés 76. ülése 1948. a szabadság gondolata győzni fog az álnoksá­gon és az önkény uraim on-« A lengyel szimpátiák sohasem halványul­tak el a magyar társadalom széles rétegeiben, és amikor 1939 szeptemberében a német hordák megrohanták Lengyelországot, & magyar nép, amely aikkor még nem állt teljesen német be­folyás alatt, menedéket nyújtott azon lengye­leknek, akik hozzánk érkeztek. Sokszáz len­gyel hazaij egészen 1944 március 19-ig, a né­metek bevonulásáig zavartalanul élhetett Ma­gyarországon. Később is sokan találtak mene­déket a Gestapo üldözése elől a haladóan és humánusan gondolkozó magyarok körében. A felszabadulás után azután azonos fel­adatok és azonos célok irányítják a két nem­zet érdekét. Azonos feladataink voltak a feu­dalizmus megszüntetése terén, hiszen etekin" tétben múltbeli helyzetiünk jórészt azonos volt. Azonosak feladataink azi újjáépítés terén. Mindkét ország igen sokat szenvedett a háború következtében, Lengyelország még többet, mint Magyarország. De mindkét népet áthatja az újjáépítésnek az a szelleme, amely legyőzi a nehézségeket és azok. akik beutaz­ták a hálború után Európát, megállapíthatták azt, hogy az újjáépítés tempója talán orszá­gainkban a legerősebb. összekapcsolt bennünket az azonos* hata­lom által való felszabadulásinak közös élmé­nye. Lengyelország és Magyarország egyaránt a Szovjetunió hadseregének köszönheti, hogy az utolsó német csizma is kitakarodott terüle­téről s a Szovjetuniónak köszönhetjük nem­zeti létünk és állami függetlenségünk újjá­születését. Mindkét orsteág. a^ többi délkelet" európai államimul együtit a béke frontján, az építés frontján áll és közösen akar védekezlni a politikai és gazdasági függetlenségünket veszélyeztető imperialis'ba' támadás ellen — bárhonnan jöjjön is az. És végül mindkét nép egyaránt érzi azt a veszélyt, amely őt Németország részéről fe­nyegeti. Mindkét nép évszázadokon keresztül szenvedett a germán elnyomás következtében és* mindkét nép tisztában van azzal, hogy a teuton hatalom újjáéledése azi elnyomatásnak újabb, az eddiginél talán még kíméletlenebb formáját jelentené. Ezért közösen kívánnak védekezni a német katonai hatalom feléledése ellen és ez a védekezés annál ás aktuálisabb­mivel ma fájdalomanal kell tapasztalnunk, hogy vannak a világban irányzatok, amelyek nem hajlandók tanulni & Bismareok. a Vilmos 1 császárok és a Hitlerek történeti példájából és hajlamosak acrra, hogy feltámasszák azt a német katonai gépezetet, amely a múltban oly sok szenvedést, igazságtalanságot okozott és ^amely < annyiszor döntötte _ veszedelembe a világ civilizált népeinek békéjét. A népi demokráciák szövetségre és ennek keretében ia lengyel-magyar barátsági, együtt­működési és* kölcsönös segélynyújtási szerző" dés biztosítékot nyújt arra, hogy népeink együttműködnek. Ez az együttműködés mind­jobban elmélyülve^ a kulturális és gazdasági kaípesolatokra is ki fog terjedni s meg: fogja tudlni akadályozni a német katonai hatalom ég a katonai hatalmion alapuló imperializmus feltámadásai Ebben a reményben a magam és pártom nevében a magyar-lengyel barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerző" évi július hó 8-án, csütörtökön. 656 dés* becikkelyezését örömmel üdvözlöm. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: A kijelölt szónokok közül Szi­gethy Attila képviselő urat kellene most szó­lásra felhívnom, a képviselő úr azonban beje­lentette, hogry halasztíhatatlain ügyiben, közben el kellett távoznia. így az utána következő kepvise ő urat, Szüts Ivánt Illeti a szólás* joga. SZÜTS IVÁN (fd): T. Országgyűlés! Ta­lán* elsóizben vagyunk tanúi adnak, hogy ál­lamok közötti szerződés-láncolat létesül, amely nem háborúra való felkészülésre, hanem a bé­kére, a béke megőrzésére, a béke megszilárdí­tására irányul. Mert mi más célja volna a keleti népek szövetkezésének,, mint az érde­kelt államok békés, építő munkájának biztosí­tása, amik az eddig megkötött és még előre­láthatóan megkötendő szerződések semmifélé háborús propagandával kapcsolatiban nincse­nek^ sőt kifejezetten békecélokra utalnak, az újból feltámadó német veszély közös elhárí­tására. Nem mondom, hogy a történelem során nem akadtak békére irányuló — mondjuk így — békebiztosító tömbök, gondoljunk csak pél'­dáiul a Szentszövetségre. de ezek kifejezetten, imperialista célú tömörülések voltak a meg­lévő hatalmi helyzet, a hódítások megőrzésére és az elnyomott kis nemzetek sakkbantartá­sára. A mi szerződéseink nem ilyenek. Először is nincs hódítás és nincs imperialista cél, má­sodszor pedig nincsenek leigázott kis nemze­tek sem, amelyeket sakkban kellene tartani. Hogy ezek a szerződések mennyire nem tá­madó célúak, azt mutatja az, hogy például nem tudunk egyetlenegy repülőtér építéséről sem Magyarországon, sem bármilyen más ka­tonai előkészületről. Ellenben tudunk ennek éppen az ellenkezőjéről. Tudunk arról, hogy kész repülőtereket felparcelláztak és kis­haszonb éri étbe átadtak a parasztoknak. Ezek­kel a repülőtérparcelllázásokkal talán kissé túl is mentünk már a pacifizmus számunkra nicgengedert, a mai időkben célszerű határán, mert ,a háborús veszély sajnos, nem szűnt meg. Világszerte háborúra izgató gócok van­nak és hatalmas erők dolgoznak azon, hogy a világot ismét lángra lobbantsák. Magyar­országra nézve a közvetlen veszély is fennáll az újjáéledő német imperializmus formájá­ban, ami ellen védekezni, illetve a védekezésre felkészülni kötelességünk. Ezt a célt szolgálja az e'őttünk fekvő szerződés is. T. Országgyűlés! A magyar-lengyel ba­rátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés tárgyalásánál — azt hiszem — legcélszerűbb a történelmi tényből kiindulni, hogy a német­ségnek ezeréves kelet felé való törekvése or­ganikus valóság, amelyről a németség nem tud és nyilván nemi is akar véglegesen lemon­dani. Azt hisszük, felesleges a t. Országgyűlés emlékezetébe idézni azt a számos történelmi adatot, amely ezt a tendenciát, a németségnek kelét felé irányuló imperialista törekvéseit tükrözi, sőt kétségtelenné teszi. Erre különbeni történelmi példákra utalva előttem szólott képviselőtársaim elég világosain rámutattak. Én itt csak arra aiz évsteázadlos szívós munkára utalok, amelyet a germánság azért fejtett ki, hogy tö'le keletre mindenütt ott áll­janak a szervezett német imperialista bé­li atoll ás sziklaszilárd bástyái, a különféle Voiksbundoik és lovagrendek, amelyek a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents