Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-76

647 Az országgyűlés 76. ülése 1948. évi július hó 8-án, csütörtökön. 648 gyár földön, amikor Kossuth, Petőfi és Táncsics népével vérezve, Európa csodálatára méltó hősiességgel küzdött a nép jogok s a nemzeti függetlenség akkori eltiprói ellen. De bármennyire teljesen egyetértek is a külügyminiszter úrnak a hagyományok élő erejéről szóló kijelentéseivel, azt hiszem, mégis felvetődik a kérdés: elegendő-e a két nép között megkötött barátsági, együttműködési és kölesein ös segélynyújtási egyezmény megkötésekor a két nép közös forradalom és szabadságharcos hagyományairól beszélni. (ILOOifi Teljesen helytálló, amit a külügyminiszter úr mondott, hogy 'barátságunknak mai értelme is van. A múlt közösen megvívott harcai, fórradíalmatiink és szabadságharcaink közös hőí-ei. a közös ügyért közösen kiontott vér egymagukban nem adnak elegendő k|apcsot akkor;, amikor nemfseti függetilénségünkneik, nemzetünk életbevágó érdekeinek megvédér séről van szó. A legnemesebb forradalma múlt és a legszebb szabadságharcos hagyomány is esiak annyit ér„ amennyi forradalmi erőt. népi és nemzeti értéket mai cselekedeteiink kölcsönöznek neki. A. forradalmi múlt csak akkor igazi erőforrás a jelen számára, ha mi magunk mai. jelenlegi cselekedeteinkkel tesszük azzá. Azt hiszem, elegendő itt a Horthy-korszak sok tekintetben gyászos lengyel-magyar barátságára utalni. Horthy Miagyairorszájgta ás Pilsudski Lengyelországa idején is igen erősen élt a két nép tömegeiben a külcsönös rokonszenv, barátság, sőt testvériség: érzése, de •akkor a két ország fasiszta vezetői ezt a kölcsönös szimpátiát, barátságot és testvéri érzést arra használták fel, hogy a maguk fasiszta érdekeit védjék és más népek szabadságjogait lábbal tiporják. Amint látjuk, t. Országgyűlés, la közös múlt — még ha oly dicső is — egymagában nem nyújt elég szilárd alapot a népek kölcsönös ogy üt [működéséhez. A népek közötti barátságnak és 'együttműködésnek nemcisak és nem elsősorban történelmi hagyományokon, hanem mai közös érdekeken is kell nyugodnia, T. Országgyűlés! Felvetődik a kérdés: van-e ilyen közös érdek a lengyel és magyar nép között? Természetesen van! A két népnek nemcsak száz évvel ezelőtti történelme, hanem újabbkori történelme is nagyon sok rokonvonást tüntet fel. Magyarország is, Lengyelország is a két világháború között úgy volt ismeretes a nagyvilág előtt, mint Európa legfeudálisabib országsai. Az erős feudalizmus természetes szülőanyja volt mindkét ország fasizmusának, amely iái német fasizmus győzelmétől várta és remélte népelnyomó rendszere továbbá fennmaradását. A két nép legújabbkori történelme közös abban a katasztrófában is, amelybe .a fasizmus, a fasiszta háború sodorta Lengyelországot és Magyarországot. Mindkét ország végigszenvedte a német fasizmus rablásait és gyilkoló dühét, és mindkét ország olyan háborús károkat szenvedett, amilyeneket^ a Szovjetunió kivételével csak kevés európai ország. Az elszenvedett súlyos veszteségek, az. ország gazdasági életének rombadöntése írták ellő mindkét ország számára a gazdasági újjáépítés programmját és ezen belül a* két ország gazdasági kapcsolatainak intenzív kiépítését Ahogyan a háború alatt a lengyel és a magyar nép közös érdeke volt a pusztító némtet fasizmus és a fasizmussal szövetkező belső reakció letörése, ugyanolyan nemzeti érdlefce volt mindkét népnek a háború befejezése után a gazdasági élet gyors helyreállítása, a népgazdaság állapjainak lerakása, a nép életszínvonalának emelése a két nép közötti gazdasági egyezmények útján is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezeket a közös gazdasági érdekeket mindkét ország vezetői idejében felismerték ós ennek megfelelően több gazdasági és áruosereforgalmi egyezményt kötöttek egymással. És hogy mennyire közös és reális érdek ,a két nép gazdasági együttműködése, mutatja az is, hogy a megkötött gazdasági és áruesereforgalmi egyezni nyék alapj ár létrejött küllkereskedielem a két omzág között örvendetes módon fejlődik éí napról-napra, hónapról-hóinapra újabb eredményeket ér el. De bármennyire kétségtelen tény is a két ország közös érdekeken nyugvó gazdasági kapcsolata, megállapíthatjuk, hagy /a gazdasági érdekek egymagukban nem mindig és nem minden körülmények között jelentik a két nép közötti barátság és tartós politikai együttműködés feltételeit és alapjait. A ínópek közötti kapcsolatok kialakulásának története számtalan olyan esetet isimer, amikor gazdasági kapcsolatok aJlaíkulnak ki olyan országok között is, amelyeknek társadalmi berendezkedése és ennek megfelelően politikai célkitűzései sok tekintetben eltérnek egymástól, Vagy éppen ellentétesek. A lengyel-magyar kapcsolatok terén nem ez a helyzet. A lengyel-magyar barátságnak nem egyszerűeni a közös gazdasági érc'jekök képezik az alapját, hanem a két ország belső társadalmi rendszeriének azonossága, a két ország politikai célkitűzéseinek harmóniája a külpolitika kérdéseiben is. Lengyelország és Magyar ország azoknak a népi demokratikus erőknek a frontján helyezkedik el, amelyek a nagy Szovjetunió vezetésé vei az amerikai imperializmus támadó szándékaival szemben a békéért, a népek nyugalmáért folyó harc ólén állnak. Hogy a két nép közötti igazi nagy nemzeti érdekközösséget felismerjük, engedjék meg, hogy néhány szóval én is utaljak a népi demokráciák Varsóban nemrég megtartott konferenciájára. Ez a konferencia a Szovjetunió és Lengyelország kezdeményezésére jött létre. A konferencia világosan megmutatta, hogy a nyugati imperialista nagyhatalmak a világot valóban két részre akarják osztani. Az amerikai imperializmus taktikai vonala hosszú ideig az volt, hogy a Marshall-terv dollárjaival megvásárolja az európai népek függetlenségét _ és szabadságát és az európai dolgozó népmilliókat az amerikai nagytőke igájába hajtsa. Miután az amerikai imperializmusnak ez a terve egész sor európai országban kudarcot szenvedett, most előveszik aiz eddig tartalékban tartott német kérdést és a Ruhr-vidék hadiiparának fejlesztésével, Németország kettészaikításával, a német falsizmus szellemének felélesztésével bázist akarnaik teremteni Európa szívében támadó szándékaik számára. A nyugatnémieitoirszági pénzreform megteremtésével a német agresszió szellemét már nemcsak Nyugatnómetországban alkarják fejleszteni, hanem ezt a szellemet be akarják vinni Németország fővárosába, Berlinbe is. Az angol