Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-63

57 Az országgyűlés 63. ülése 1948. Köztudomású, hogy ia felszabadulás után I mi itt Magyarországon más utat választottunk, mint a tőlünk nyuglaitra fekvő országok túlnyomó része. tNeim arra rendeztük 'be arszá" gunkat, hogy kitSől milyen segítséget kapuhk, hanetm arra, hogy olyan országot fogunk itt építeni, amilyen sálját erőnkből telik. Nem álltunk ki koldulni a világ országútjára, hanem a magunk ere jelből építettük az. országot, azoknak a segítsége aiélküL akik ma belülről és kívülről bírálniajk és támadnak bennünket. A magunk erejéből felépített országot azonban megtartottuk függő-len nemzetnek; ebben laiz országban magyar demokráciát építhetünk (Taps a kommun^stapárton.) és nem szaladtunk sem amerikai,,teem egyéb pénzek után. Itt mint mézesmadzagot; mutogatják egyesek 'Amerika nagy segítő tervét, |ai MarshfaM." tervet Magyarország felé, amely terv Európa békéjét volna {hivatott meighozni. Ei javaslat tárgyaláiSia során nem feladatunk ennék részleteire kiitérni, deiümdd mondjuk meg., ez^ávsegítség azt jelenti, hogy Amerika lajzt szállítja Európa néhány országaiba, ami nála felesleg' ben van, tekintet nélkül jarra, hogy ezekben az országokban mire lenne sízüksógük a dolgozó millióknialk. (Úgy van! a kommunist<Ápárton-) Nem segíteni akarnak, hanem a siajátmaguk számára akarnak piacot szerezni. Ez iái piacszerzés természetesen nem nagyon skrupuló" zus» nem nagyon válogat az eszközökben] s az ember olykor azt hihetné* hogy valóban a sok háborús fenyegetés és háborús uszítás háború felé visz. Van azonban számunkra egy megnyugtató momentuim, amelyet soha nem felejthetünk el: iaz (imperialisták! nemcsak a munkásosztályt, nemcsak a demokráciát, nemcsak a Szovjetuniót gyilkolják, hanem szerencsére egymást is gyilkolják, úgy, ahogy csinálták a ! háború alatt? laflniükor az amerikai és a hitlerista imperializmus versenytársként ütközött meg egymással,. Ezt készítik elő ma is, amikor Amerika központi támadást intéz a sterling" blokk ellen és megpróbálja Anglia m/anadék piacait a maga számára megszerezni. Ha ezzel szemben megnézzük azt, hogy mit csináltunk itt Keiet-i és Délkelet-Európában, az agyomrágalmazott »vasfüggöny« mögött, ajkkor mégis azt kell látnunk, hogy miközben nyugaton válság követ válságod, az életszínvonlai napról-napra kimutathatóan süllyed, a munkanélküliség kezd embertelen méreteket ölteni, háborús pszichózis és félelem lesz úrrá &z embereken, addig mi itt — még j a legelvakultabb ellenzék sem tagadhatja — | napróhmiapra megyünk előre, napról-napra kevesebb a hiányunk; nem akarom azt mon- J dani, hogy gazdagabbak vagyunk, de fejlődünk, és fejlődjünk, úgy, (hogy három, eszítandővel ezelőtt a legvérmesebb álmában sem hihette senki, hogy idáig eljutunk. Persze, ha szembekerülünk olyan eszközökkel, mint amilyent a minap Sehoenfeld volt budapesti amerikai követ alkalmazott, akkor meghökken az ember, hogy kik a szembenálló fellek. Amikor Sehoenfeld Budapestről elment, meghatottan búcsúzott és azt mondotta, boldog, hogy tanuja} lehetett annak, hogy ez az ország a romjaiból hogyan épült fel. A múlt hét keddjén az amerikai rádióban ugyanez ia Schoenfeld azt mondotta: Magyarországon mind a mai niapig meg sem indult az újjáépítés és remény sincs arra. hogy valaha meginduljon. (Zaj és mozgás a kormánypártokon.) Az jutott eszembe, t. Országgyűlés, amit évi április hé 27-én, kedden. 58 néhány hónappal ezelőtt sajátmagára tapasztaltam egyszer Svájcban, amikor a Weltwoche cinrű tekintélyes világlap éppen a N agy Ferenckrízis idején hosszá tudósítást közölt Magyaor országról. Azt írta a lap, hogy megostromolták a bankokat, Budapest utcáin barrikádok vannak, vér folyik, — és hasonló hírek jelentek meg. Erre felkerestük a lap szerkesztőjét, egy Schumacher nevű urat és azt mondottuk: tessék ^helyreigazítást közölni, egy szó sem igaz ebből, nem igaz az sem, hogy m szociáldemokrata párt vezetőségét teljes egészében letartóztatta a kommunista rendőrség- És ez az úr — majdnem mst mondhatnám, tiszteletreméltó őszinteséggel — azt felelte: bennünket nem érdekel, hogy Magyarországon mi az igazság, csak egy érdekel: tudunk-e egy ilyen cikkel a Szovjetuniónak kellemetlenséget okozni, vagy nem;; ha tudunk kellemetlenséget okozni, akkor leadjuk a cikket, ha nem tudunk, akkor benr nünket Magyarország nem érdekel. Igen t. Országgyűlés] Ezekkel az eszközökkel szemben tisztességes embernek és demokratának ,

a harcot felvenni nem mindig tartozik a legkönnyebb feladatok közé. JDe meg kell mondanom a mi kormányunkról. — és ez becsületére legyen mondva — hogy ilyen támadásokkal és ilyen eszközökkel szemben is tisztességgel és becsülettel, a demokrácia szellemében kormányozta ezt az országot és nem terelte a kormányzást olyan útra, hogy hasonló vádakat lehetne vele szemben felállítani. De ha az eszközöket nézzük, lehetetlen szó nélkül elmennünk amellett, ami tíz nappal ezelőtt történt Európa egyik igen döntő és igen fontos országában, Olaszországban. Talán nem rs volt még példa rá, ho,gy ia külföld olyan fokozott érdeklődéssel fordult volna egy más ország választása felé, mint ahogyan most fordult a világ közvéleménye az olasz választások felé. Nem feladatom részletezni azt, hogy milyen módon és milyen eszközökkel terrorizálták az olasz választók millióit, de hadd mutassak rá annak a gyöngéjére, amit Barankovics képviselőtársam mondott. Aki fél attól, hogy ,a viharok közepébe kerül és ott ia; harcok közben keményebb, vagy kevésbbé kemény támadások érhetik, az ne menjen harcolni, ha nem hivatása a harc. (Ügy van! Ügy van! a kommu nistapárton. — BUCHINGER Manó (szd): Ez az igazság!) Mi — és ezt nyugodtan merem mondani, mert a Barankovics által hangoztatott vádban személy szerint teljesen ártatlanok vagyunk — a pápa személyét sem támadni, sem bírálni nem fogjuk ós nem tettük ezt a múltban sem, de kötelességünk és ezt a kötelességet nem tudjuk elmulasztani, hogy a politikai szereplését (BARANKOVICS István (dn): Szabad! Nem kifogásolható!) egy a hitéletben és az erkölcsi életben olyan nagy tekintélyű szervezetnek, erkölcsi testületnek, mint a római katolikus egyház igenis bírálat tárgyává tegyük. Persze van bennünk meghökkenés, amikor azt halljuk, hogy a választásokat megelőző napon a Vatikánban rekviemet olvastak annak; a Tiso páternek emlékére, akit a demokrácia mint több tízezerszeres rablógyilkost* joggal! akasztófára küldő ít. (Ugy van! Ugy van! Nagy taps a kommu>nistapárton\, a szocíá^demokratapárton és & paraszt párton- — Ehhez mit szól!!) Itt természetesen felmerül az aggodalom. hogy vájjon a szándékok olyan maradéktalanul tiszták-e és egyszerűeke mindenki