Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-75

619 Az országgyűlés 75. ülése 1948, dések során jönnek, azt latnuk, hogy ezek egyenesen megf ul laszti ák az egyes polgárt. Nincs ember, aki mia a rendeleteknek ezen a hihetetlen tömegén keresztül tudná magát rágni. Bármelyik rendeletet nézzük meg- abban legalább tizenöt utalás van régebbi rendeletekre, úgy, hogy maguk a. rendeletek szülik a bürokráciának egy olyan fokát, amelyen a kormányzatnak kötelessége .volna változtatni, mert enélkül eltűnik az, a nagy elv, hogy a törvények nemtudása nem mentség. A törvények nem tudása nem mentség ott, ahol neon ezer és ezer rendelet és törvény útvesztőin keresztül kell a tudáshoz elérkezni. Ez ismét egy olyan kérdés, amelyet a kormányzatnak meg kieilene oldania és remélhetőleg meg is fog oldani. (KONDOR v

in

i

'

1 (pp)

: Vannak jó ügyvédeink, majd csak elsegítenek bennünket!) Én harminc esztendővel ezelőtt azt mondtam, hogy az a jó ügyvéd, aki, arra 'töreksz'k, hogy a legritkábban legyen reá szükség, de amikor szükség van rá, akkor helyt is álljon. A jó ügyvéd nem arra törekszők, hoigiy a rendeletek útvesztőjében elsüllyedjen az ember, hanem arra, •— különösen ha, a sors véletlene folytán egyúttal (törvényhozó is — ho.gy ez a bürokrácia 'kiküszöböltessék és közérthető, egyszerű és világos törvényeink és rendeleteink legyenek. T. Ház! A törvényjavaslíatoit ellenzéki "voltomnál fogva — mivel az indemnitás kérdése politikai kérdés — ne«m tudom elfogadni. Azi azonban meg kell mondanom, ha az én szavazatomon múlna ennék az elfogadása vagy el nem fogadása, feltétlenül mellese volnék. (Egy hang a dolaozók vártja oldaléróh E-abulisztika! — RÉVÉSZ Ferenc (d): Meggyőződés© ellenére nem fogadja el!) Befejezésül még meg kell jegyeznem: a« indeimnitás pénzügyi kérdés s hogy aránylag még a pénzügyminiszter 'tír által kiadott rendeleteik a legjobban áttekinthetők, szemben a múlt áttekinthetetlen rendeleteivel. Ennyiben tehát a pénzügyminiszter úr személyével szemben is el kell ismernem a jószándékot atekintétben, hogy végül olyan adórendszert próbál létesíteni, amelyben kiismeri magát az* akinek kti kell magát ismernie. ELNÖK: A szakaszhoz több hozzászóló nincs. A vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a. t. Országgyűlést, elfogadja-e a szakaszt eredeti szövegezésében? (Igen!) A paragrafust elfogadottnak jelentem ki. Következik a törvényjavaslat 4. r §-ánaik tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a paragrafust felolvasni. HEGYEST JÁNOS jegyző (felovassa a tör- ' vényjavasiát 4—6. §-ait, amelyeket a ház hozzászólás nélkül elfogad). ELNÖK: Ezzel az országgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. r Napirend szerint következik az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatás elhárítása tárgyában Budapesten 1942. évi október hó 5. napján kelt magyar-svájci egyezmény kötelező erejének elismeréséről Bernben 1948. évi február hó 2. napján kelt jegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Csejfcey Ernő előadó ui'at illeti a szó, OSEJKEY ERNŐ (kg) előadó: T. Országgyűlés! Magyarország és a svájci szövetségi állam még a második világháború alatt 1942. év évi július hó 7-én, szerdán. 620 októberében egyezményt kötöttek egymással a kettős adóztatás elhárítása érdekében. Ezt a megállapodást annakidején a törvényhozás nem ratifikálta, aminek oka az akkori háborús és világpolitikai eseményekben keresendő. Időközben a felszabadulás óta Svájccal ^ mi igen élénk • kereskedelmi kapcsolatot építettünk ki- Svájc igen nagy szerepet játszik kr vitelünkben és behozatalunkban. Ezenkívül pénzügyileg is élénk összeköttetésben vagyunk Svájccal, egyezményeink vannak, fizetési egyezmények, Stillnalte-egyezimények. Mindezek kétszeresen fontossá teszik azt, hogy egy ilyen megállapodás legyen köztünk, amely a kettős adóztatás megakadályozását lehetővé teszi. Felmerülhet a kérdés, miért nem kötünk ugyanilyen új egyezményt a régi helyett, amelyet nem ratifikáltunk. Ennek azonban megint — hogy úgymondjam — alkotmányjogi nehézségei vannak. A svájci szövetségi állam ugyanis kantonokból áll, 22 kantonból és 3 fél kantonból. Egy ilyen nemzetközi szerződést a svájci alkotmány szerint előzetesen minden egyes kantonnak külön el kell fogadnia. Mondanom sem kell, hogy ez hosszú hónapokra kitolná a kérdés elintézését. Ezért a svájci szövetségi állam és a magyar állam arra az egyszerű megoldásra jutott, hogy ezt az annak idején, még 1942-ben megkötött egyezményt ma is hatályosnak tekinti és kölcsönösen a törvényhozás elé terjeszti jóváhagyás végett. Ezért hozta ide a pénzügyminiszter úr ezt a javaslatot. Miután a javaslat az ország érdekeinek minden tekintetben megfelel és egy olyan országgal való viszonyunkat szabályozza az adók ügyében, amellyel a jóviszony fenntartása eminens érdekünk kereskedelmi kapcsolataink miatt is, tisztelettel kérem a t. Országgyűlést, hogy a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni szíveskedjék. ELNÖK: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Országgyűlést, hogy az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatás elhárítása tárgyában Budapesten 1942. évi október hó 5- napján kelt magyar—svájci egyezmény kötelező erejének elismeréséről Bernben 1948. évi február hé % napján kelt jegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot eredeti szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja-e? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésében a részletes tárgyalás alapjául! elfogadta. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása- Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. HEGYESI JÁNOS jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét, valamint, 1—4. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). ELNÖK: Ezzel az országgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. T. Országgyűlés! Napirend szerint következik a volt királyi család alatpítványi v'agyo-