Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-75

617 Az országgyűlés 75. ülése 19i8. évi július hó 7-én, szerdán, 618 kozott meg ez a komoly jószáadék az igazságszolgáltatás javítása szempontjából. Elbocsátottak és nyugdíjba küldtek olyan bírókat, akiknek kiválósága közismert ' és akiknek egyetlen bűnük csak az 'lehet, hogy pem tudnak letenni arról a régi elvről, hogy a bíró legyen szociális és legyen demokrata, de ne tartozzék egyetlen párthoz sem. (JTJSTTJS Pál íd): ösak ezért képviselő úr?) T. képviselőtársam, nem szeretek névre hivatkozni. A változás során véletlenül olyan szerenesés lett az új kinevezés, hogy talán nem fog kárt okozni az igaiziságszolgiáiltatásnak, de akik ismerték a Tábla volt elnökének működését, azok tudoák, bogv aizt soha amtidemoikratiikusnaik vagy antiszociálisnak nem lehetett tartami. Emiatt ismét annak a bírói függetlenségnek a szem" pontjából kell szót. emelnem, amelynek egyik értékes tényezője most már a munkásbíróság is. A harmadik kérdés, amelyről átfogó jogi szempontból mégis szólnom kell, a következő. Az laiz érzésem,, hogy most, amikor -az igazság" szolgáltatás terén mind erősebben és 'hatékonyabban érvényesül a mai magyar kormányzat gondolatmenete — hiszen ezért történnek ezek a változások — rátérhetünk és rátérhet iá kormányzat is arra az elvre, hogy ha a inai nehéz politikai viszonyok között éppen a^ változás folyamányaképpen fennálló, érthető nehézségek miatt szükség van is internálásokra. legalább azon a vonalon változtatni kell a mai helyzeten, amikor a bírói ítélettel már bűntelennek nyilvánított egyének internálása következik be. Ez megint nem az egyes eset szempontjából fontos, hanem abból a döntő szempontból, hogy az igazságszolgáilitatás tekintélyét mindig annak a rendszernek kell elsősorban szolgálnia, amely rendszer él és a jövőben is imunkáJlkodni alkar. A demokratikus kormányzati rendszer számára végtelenül fontos, hogy végül nyugvópontra juttassa az igazságszolgáltatásit hogy visszaadja, a bírói ítélet súlyát, erejét és tekintélyét. Ennek pedig nagy kárára van minden olyan intézkedés, amely jogerős biroi döntést kontraíkarirozva, azzal ellentétes álláspontot foglal el. A múltban élesen kifogasoltam a sajtónak sokszor a bírói ítélkezéseket támadó megnyilatkozásait s most örömmel látom, hogy a sajtó ma már megnyugszik a bírói ítéletek erejében és helyességében. JB ontos volna, hogy most már a kormányzat intézkedéseiből ez az egyetlen gátló körülmeny is minél jobbam kiküszöbölődjék. A negyedik gondolat, amelyről szólni akarok, a föímíveilésügyi politikánk irányítására vonatkozik. Megvalljuk, az utóbbi időkben ezen a téren koiiiolv változások történtek. Valamikor, fiatal jogászkor ómban elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkoztam s ezért legyen szabad egyetlen teendőre felhívnom a figyelmet, amit nem tudunk elég barnai és elég gyorsan elkezdeni. Ha valahol szükség van a tervgazdálkodásra, ha valahol előrelátó politikát kell folytatni, akkor az ennen a földművelési politika. Nem szabad elfelejteni, átmeneti esztendők aziok, amikor a búza és általában a s*abonaneműek termelése gazdaságos és a termelési költséggel arányos tud maradni. Mihelyt a világgazdaság egyséére helvreáll. aminek pedig ^őbb-utóbb be kell következnie. — hiszem olyan kiesi ez a föd'teke, (KUDAS László (d): No! No! Elég nagy az!) hogy ennek egységét előbb vagy utóbb meg kell valósítani — a termelési költségek túlzott magassága f öldmívelésünknek végtelen kárára lehet, mint ahogyan mindig így is^ volt- Ezt akkor kel helye sebbé, irányítottá és tervszerűbbé tenni, amikor ebből a szempontból — mondjuk — kedvező helyzet van. Ezen a térem még látom eléggé azt a tervgazdálkodást, amelyre szinte kötelez bennünket' a magyar föld és a magvar nép. Gondoljunk arra, ha a magyar gyümölcs, amelynek izességéhez fogható szerte a világon alig van, el tudna iutni a külföldi -piacra, mert hiszen repülőgépem hova el nem juthatna hajnaltól délelőttig? (KONDOR Imre (pp): Az irányított és a tervgazdálkodás nem # feltétlenül azonos fogalmak! Az előbb a képviselő úr az irányítás mellett agitált, tigy-et) De én azt hiszem, az irányított gazdálkodáshoz tartozik ez is. Ezekre a szempontokra sajnálatosan ritkán mmtatnaSk rá, hiszen eddig nem is hallottam, hogy kellő mértékben foglalkoztak volna ezekkel a kérdésekkel. De érmem a Jövendő szemponfiából fel kell ráiuk hívni a figyelmet. Végül miés* két srvakorlati kérdés. Egyik törvényeink alkotásának kérdése, amelvről itt az inidemmitás során szólnom kielil. Mi hónapokon keresztül pihenünk és akkor két három napra összehívnak bennünket, bogv olyan, iar vaslatok. amelyek már hónapokkal v&gv legalább hetekkel előbb aktuálisak voltak, eür<?ős párórás bizot'sHgi tárevalás után kerüljenek i°- plénum elé. Ennél q kérdésnél a kormánvzatnak nais-vobb előrelátással kellene működnieZsögöd, a hires masvar magánioe

i

'ász momldfta egyszer. Ins"^ nincs törvénv. amelv nem ió ha; ió a ih'i'ró. Nincs kormányzati rendszer. bármiVen ellenzéki áíllá

s

Pömtot foglal is el vele szemben r». jószáudékű' harmadik a ni elv nem Ipnetne ió. ha ténvle.17 belveseu é« bölcsen működik. (RUDAS László (ő): TanMóqia n Ebből a szempontból kell szólnom végül a közigazgatás' és általaiban az egész köztisztviselői réteg munkássáigáról. Ismét azon kell kezdenem' hogy én. aki harminc ^esztendeje járom hivatásomból; folvóan a hivatalokatsoha annyi jóindulatot, soha olyan tisztei, jószáridékú, emberséges* hangot mem tapasztaltam, mint az utóbbi esztendőkben. Ismét el kell ismern>em> hogy a köztisztviselők részériől egy egészem új, emberséges hamg tapasztalható, amelyben kifejezésre jut az a gondolat, hogy az az ott ügyes-bajos dolgában eljáró is éppen olyan ember min't ő és inkább ő van ezekért az ügyes-bajos dolgoukban eljáró emberekért, mint azok ő érette. De emellett, sajnos még mindig tapasztalnunk kell e*?y olyan kétségbeejtő bürokráciát. a, hivataloknaik egy olyan hihetetlen sorozatát az ügyintézésnél, amely megdöbbentő. És e tekintetben a példamutatás, sajnos, éppen a kormányzat részéről történik. Nem tudom képviselőtársaimnak mennyiben kötelessége és feladata* de nyihán mint törvényhozók... ELNÖK: A képviselő úr beszédideje lejárt, VÉSZY MÁTYÁS (pk): Befejezem. Tisztelettel három-négy perc meghosszabbítást kérek. Mondom, ha vizsgáljuk ezeket a rendeleteket, amieílyek különböző kormányzati mtézk':-