Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-75
615" Az országgyűlés 75. ülése 1948. évi július hó 7-én, szerdán. 616 dani ott olyat, aki még önnek sem felel meg. (DerüMség a demokrata néppárton.) Visszatérek. Hiszen ez nem lényeges, ezer 1 * iiietm volnál érdemes felszólalni. (JITSTTJS Pál (d): Mi köze vennék az indemnitáshoz?) Az indemnitáshoz mindennek köze van. Az első kérdés, amelyhez valóban hozzá szeretnék szólni az, hogy úgy érzi az lesmber, mintha a kormányzat gyakorlata és a kormány felelős, tényezőinek kijelentései közit komoly ellentét volna. Ennek az ellentétnek az áthidalása a kormányzat kötelesség©. A kormányzat felelős tényezői bölcsek, és méltóztassék elhinni, az ország pártonkívüli többségének (De1 rüUség.) nagy jóindulatával és nagy elismerésével ^alálkoztnak azok a miniszteri megnyilatkozások és a vezetőlapoknak aaok a komoly cikkei, melyekben arra mutatnak rá, hogy ma már túlvagyunk a párttagoknak mindenáron való keresésén és a párttoborzásoni és ezzel szemben rátérhetünk arra, — és higyje iel a t. Ház, itt fog kezdődni a forradalmi viszonyok lehiggadása — hogy mindenhová a tudás és a (szakértelem teszi képessé az emberekéit. Ezt a gondolatot ma már a kormányzat felelős tényezői vallják, és ugyanakkor fájó érzéssel 'látja és hallja az ember azokat a rendelkezési állományba való helyezéseiké* azokat a z elbo' csalásokat, amelyeknél nem mindig a szakértelem és a tudás hiánya az alapja s oka ezeknek az elbocsátásoknak. (JUSTUS Pál (d): Néha a demokratikus megbízhatóság hiánya!) Ma már, azt hiszem, — éppen, ebben látom a forradalmi idők változását. — a kormányzat sokkal erősiebb, mint hogy túl ne tegye magát azon, hogy a szakértelemmel ós szaktudással bíró embereket azért mqrt esetleg egy hajszálnyival jobbra vagy egy hajszálayival balra tértek az ő programjától, mindjárt állásvesztéssel és rendelkezési állományba helyezéssiel büntesse. Gondoljanak képviselőtársaim airra s hogy akiket ma így büntetnek, valamikor, a nehéz időkben sokkalta közelebb álltak önökhöz, mint aizolk, lakik ma pozíciójukban és állásukban meg tudnak maradná. (Taps az ellen" zéken.) A másik kérdés, amelyről beszólni szeretnék, az, hogy legutolsó törvényalkotásaink közül aiz igazságügyi kormányzat terén létrejött törvényalkotásod különös értékkel bírnak. Én ezt gyakorlatból állítom, és kötelességem is állítani, mivel tisztában vagyok vele* Különleges nrankiásbíróságaink olyan értékes tevékenységet fejtettek ki az ország jobb jövendője érdekében, (TÖRÖK István (d): Fél évvel ezelőtt még tagadta ezt!) hogy efelett nekem éppen tárgyilagoisságomnál fogva nem • lehet szó nélkül elmennem. Amikor itt a munka sb író sági törvényeket tárgyaltuk, sok ellenző hang volt ezzel szemben, de ma meg kell állapítanunk, hogy e bíróságok a gyakor" latban) igen kiválóan és értékesen működnek. (KONDOR Imre (pp): Mi már lakkor is megmondtuk! — Derültség.) Azért mondom ma én is, és talán van valami súlya annak, hogy meggyőződéses ellenzéki politikus is megállapítja ezt. Ennek mindig van jelentősége, mert &-z ellenzéknek mindig az a jelentősége, ha rámutat a hibákra, de ugyanakkor kötelességszerűen rámutat az előnyökre és érdemekre i». • Viszont az igazságügyi problémák körében kissé túlzottnak látjuk — ilyennek látják komoly, meggy őzöd éses jogászok is — az egyes elbocsátásokat, amelyekben nem nyilatMagia szeretné ezt, ugye? Ha nem, akkor minek segíti elő?! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a demokrata néppárton-) A magyar demokrácia vívmányaival & magyar dolgozók életszínvonalának felemelkedéséért kívánunk mi, az egyetemes parasztság dolgozni és dolgoztunk is eddig mindenkor. Nyomatékosan kérem ezért a kormányt, tegye megfontolás tárgyává, hogy olyan adóterheik kirovásától tekintsen el. amelyek ennek az amúgy is agyondolgozott rétegnek életkedvét a munkától ós a többtermeléstől elvonják. Tudjuk ugyanis, hogyha agyonerőltetik ezt a réteget, ezt a parasztságot, akkor az letargiába fog. süllyedni, és kérdezem azt, mi lesz akkor, ha ez a parsztság, ez a réteg nemtörődömségében odáig jut. hogy azt mondja, mit törődöm vele* annyi talán csak lesz, amennyi nekem szükséges! (Zaj a dolgozók pártján. — Felkiáltások ugyanott: Bízza csak ránk! Az már •régen volt! — Taps a demokrata néppárton.) ELNÖK: Szólásra következik? HEGYESI JÁNOS jegyző: Vészy Mátyási VÉSZY MÁTYÁS (pk): T. Ház! Elnézést kérek, az igazságügyi bizottságban voltain ens így nem tudtam résztvenni az általános vitában. A 3. §. kapcsán szeretnék néhány szem- j pontra mégis rámutatni. Az indemnitás kér- ; dósé végeredményben mindig politikai kérdés, de ezen túlmenően még sokkal több: bírálat a kormányzat politikája felett', A bírálat pedig csak akkor érték és akikor van jelentősége, ha az ugyanúgy jóindulatú kritika, mint ahogy jóindulatú az elismerés is. Ugy érzem, hogy amikor mint pártonkívüli képviselő foglalok itt a Házban helyet, akikor valójában megsokszorozott ifeiel ősség is ter- j hel: beszólni azoknak nevében, akik valahogy neim^ tudnak a pártkeretek közé beilleszkedni, Ez nem mindig jelenti a rosszvonalú embereik csoportját'. Azok a pártok, amelyek ma az or" szagot vezetik, tudják a legjobban, hogy nekik magúiknak milyen tomoly és nagy munkát kell elvégezniök, hogy tagjaikat 'méltóknak tarthassák a . saját pártjuk programjára — mondjuk — zászló vivőiül és katonáiul. (PüTHORNIK József (d): Bízza reánk! — KONDOR Imre (pp): A képviselő úrnak nincs ilyen problémája!) Nekem nincs ilyen problémám. l mert én sokkal régebben meggyőződésből mon~ dom és cselekszem azt, amit egy életen keresztül mondtam és egy életen keresztül cselekedtem. Higyje el képviselőtársam, azt hiszem, a Magyar Dolgozók Pártja is nagyon boldog lesz, ha el fog- érkezni az az idő, hogy minden párthíve lelkében ugyanolyan mérvű haladási ós a demokratiikus gondolatnak ugyanolyan mérvű szeretetét érezné vagy találhatná, mint amilyen az ón lelkemiben* vagy nagyon sok pártonkívüli lelkében van. (Közbeszólás a dolgozók pártján: Ez még viccnek is rossz! — Derültség.) Önök nagyon jól tudják azt, amit én, hogy Magyarországon túlsók ma már a dolgozók pártjához tartozó ember ahhoz, hogy azokról mindről — remélem komoly munkát végeznek -p feltételezzük, hogy olyan komoly meggyőződéssiel vallja a dolgozók pártjának programmját, ameinnyirie kell és amieomyi véglegesen megfelelő. (Közbeszólás a dolgozók vártján: Átlagban véve! — RUDAS László (d): Még a legrosszabb is maga felett van!) Nagy boldogság lehet az ön számára, képviselőtársam, ez az elgondolás, de én nagyon sokat tudnék moin(
