Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-63
55 Az országgyűlés 63. ülése Í9i8. meg. A nemzeti bizottságokból például, amelyek pedig kivált a választójog szempontjából ig°n magas közjogi funkcióval is fel vannak ruházva, a legnagyobb ellenzéki pártokat is kirekesztették (Egy hang a kommunistapártról: Nagyon helyes!) és e sérelem jóvátétele érdekében azóta sem történti lépés, (TÖKÖK István (kp): Hol voltak, aamiikor megalakultak a nemzeti bizottságok? — Felkiáltások a kommunisiapártrol: Nyugaton!) mióta a választások bebizonyították, hogy az; ország szavazóinak egv jelentékeny hányada a kirekesztett pártok mögött áll. A vármegyei és községi önkormányzatokból egymásután azokat a tagokat is ki akarják zárni, akik az ellenzék padsoraiba kerültek át. még olyanokat is, akiknek pártja a szóbanforgó községi r vagy megyei Önkormányzat területéin az, országgyűlési képviselőválasztások során a szavazatok nagyobbik felét kapta meg. t Sajnos az idő előrehaladottsága miatt nincs módom arra, hogy az ídevásró sérelmeket felsoroljam. (11.30) (DÖBBENTEI Károlyné (kp): Nem fis érdekes! — Felkiáltások a\ kommunistapárton: Ismerjük! — Zaj.) Önt nem érdekli, de nekünk fájdalmas. (Ugy van! Ugy van! Élénk taps a néppárton. — Nagy zaj és ellentmondások a kommunistanárton. — Viharcsengő.) Mi nagyon szeretnők, ha az igen t kormány ezt a sérelmes helyzetet orvosolná. T. OrsizÓQCírvűlés! Mi a pártok teljes egyenr jogósága alapján kívánjuk betölteni ellenzéki küldetésünket, amelyre közvetlenül és kizárólag a nép jeliölt ki bennünket s amelynek betöltésével mi a nép bizalmát akarjak kiérdemelni, de mindenek előtt a magunk lelkiismereti nyugalmát akarjuk biztosítani. (Zaj és ellentmondások a kommunistapárton. — NAGY Károly (kp): A tőkések védelimében!) Bizonyára ugyanezt a:z álláspontot vallanak önök is, ha a mi helyünkön, ülnének. A törvénvjavaslatot neiji fogadom el. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a néppárton.) ELNÖK: Szólásra következik? HEGYESI JÁNOS jegyző: Horváth Zolr tán! HORVÁTH ZOLTÁN (szid): T. Országgyűlés! A felhatalmazási tör vény javaslat tárgyalásával kapcsolatiban felmerült emlék ezét linkben egy esemény. Félesztendővel ezelőtt tárgyaltuk az előző felhatalmazási javaslatot. Tegnap, a javaslat benyújtásakor Eross János hathónapos szabadságkérését prezentálták. Hat hónappal ezelőtt, pontosan ugyanezen a napon egy Acsay nevű fiatalember hathónapos szabadságkérését prezentálták, és ahogyan tegnap Erőss nem kapott, szabadságot, éppenúgy akkor Acsay László sem kapott szabadságot. Á Pfeifíer-párt akkor még itt ült és az urak odaát iiagyon rossznéven vették, hogy Acsay nem kapott szabadságot. Kérdem az uraktól, mi történt volna, ha Pífeiffer Zoltán pártját úgy kezeltük volna, ahogyan azt az ellenzék kívánta? "Vájjon azokat az eredményeket, amelyeket egy félesztendő alatt az, akkor megszavazott felhatalmazási törvény állapjain a magyar demokrácia elért és fel tud/mutatni s lajmelvek" kel — nyugodtam mondhatjuk — kivívtuk a világ minden demokráciájÉníak megbecsülését és tiszteletét. (Ugy van! Ügy van! a kommunistapárton és a szociáldemokiWapárton.) elérhettük volna-e, ha akkor is érzékenyek vagyunk azok iránt a formális aggályok iriánt, amelyek a túlsó oldalról felénk hangzottak? Érdemileg {kellene megvizsgálni a dolgod és én sajnálom, hogy Barankovios képviselőtársaim ezt nem tette. Meg kellene vázsgiálni. évi április hó 27-én, kedden. 56 hogy vájjon w kormány a kapott felhatalmazással olymódon élt-e, hogy túlment a felhatalmazás keretén és olymódon ólt-e, •— « ez a döntő kérdés — hogy ebből a magyar nép túlnyomó többségének kára származott? Meg kel] állapítanom, hogy mindenre, a formulákra ós egyebekre való tekintet nélkül — itt sem történt ugyan hiba — a döntő érv az, hogy ami a legutóbbi hat hónapban történt, az iá, magyar nép javlátna történt. (Ugy van! Ugy van! a, szociáldemoikrátapárton és u kommumstupártan.) Bármit mondáinak %% a magyar nép túlnyomó többsége minden zlaivaró szándék, — ós nyugodtan mondhatnám •— mindem méregkeverő (szándék ellenére, tökéletesein, tudatában van annak, hogy ami történt, az az ő érdekében történt, «i az ő nyugiailmíált, az ő békéjéti, az ő jólétét nemjcsak hivatott, hanem képes is biztosítani. (Ugy van! Ugy vám! a. kommunistapúrton és a szociáldemokratádéi*ton.) Igen. t. Országgyűlés! H)ai meigviHsgáilíjuk azt a legsúlyosabb vádat, amelyet Barankoviciá képviselőtársam hozott fel az államosítás s okkal kapcso'latois kormányrendelettel szembeni, akkor hadd mondjam meg azoknak, akik talán nem tudják: aizzail az idéző jeliben mondott íliojalitással sszemben, hogy a kormány nem informálta előre szláíndékáról az, ellenzéket, érdekes módon, a gyártulajdonosok egészen jól voltak informálva már hetekkel, sőt hóiiapokfkíall előbb. (KOVÁTS László (dn): Kitől?) A külföldről érkezett _ nyersanyagokat nem vették át, külföldről újabb nyersanyagokat nem rendellek, gépeiket nem hogy felszerelték és tökéletesítették volna, hanem 1 lehetőleg áruba jboesátottiák és mindenképpen igyekeztek tőkéjükéit! a vállalatokból kivonva, ezen keresztül a hároméves terv végrehajtását akadályozni. Egy kis megerőltetéssel tehát azt monidJhatnám, hogy a sczáznál több alkalmazottat foglalkoztató üzemek tulaj dánosad maiguk szabták meg az idejét annaikl, amikor államosítani kellett őket a demokrácia védelme és biztonsága érdiekében. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kormánypártokon.) Először tehát a tőke elvonásával rákényszerítették a demokráciát az önvédelem intézkedéseire, aa államosításra, — természetesen nem nagyon kellett kényszeríteni bennünket, mert az ő 'tniliajdonuk nem ffáíj nekünk, itt tehát ne legyen félreértés — azután pedig sáiránkozmaik az álilaimosítás miatt. Ez, enyhén szólva, kétszínű játék, amellyel bennünk éh félrevezetni termér szetesen nem lehet. (PRIESZOL József (kp): Jól beszól!) Körül kell néznünk, hogy az elmúlt hat hónlap alatt meddig jutottunk mi és meddig' jutott a tőlünk nyugatra eső világ, amely felé ima oly sok ember vágyakozva nyitja ki a^ szemét vagy nyíltba ki a fülét Azoknak a rádióknak a hallgatóba miatt három esztendővel ezelőtt néhányunkat még- rendőrségre vitettek ós becsufaattak. (BARANKOVIOS István (dn): Öt, öt! — KOVÁTS László (dini: Három éve?) Néhány éve. (Halljuk! Halljuk! — KOVÁTS László (dn): Mert a képviselő úr hároim évelt mondott! — SZURDI Istvíáín: (szd): Meddő dolog ez, Kováts! — KOVÁTS László (dn): De nagy fiú lett, Szurdi!) Szükségesi ez a körülnézés azért, hogy helyesen tudj.uk megítélni, mit végeztünk mi itt és vájjon megérdemli-e ós joggal kérheti-e a kormány azt a bizalmait, amelyet az országgyűléstől e feli" hatalmazá?i javaslatban kér.
