Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-63
53 Az országgyűlés 63: ülése 19Í8. rendbein sem tudjuk elképzelni a személyes szabadság-jogok kielégítő szavatolását. A kormány — amint már mondottam —egy kétszeresen törvénytelen rendelettel a nem időszaki .sajtótermékekre nézve bevezette az^ előzetes cenzúrát, illetőleg <& terjesztés engedélyezését, amelyet mim den kielégítő indító ok nélkül m'a is fenntart és olykor részrehajlással gyakorol. {Mozgás.) A cenzúra bizony nem demokratikus, hanem reakciós intézmény és a sajtószabadsággal összeférhetetlen, kivéve a rendhagyó időket, például a háborús időket. Itt a tény önmagában hordja elítélését. Az egyesületi élet terén valóságos egyesítési, centralizációs láz tört ki, nem ugyan az egyesületekben, hanem egészen másutt, piárhuzymosan a további, minden való, vagy elégséges indok nélküli egyesület-felosztásokkal. (ügy van! a néppárton.') Csak az egészségtelen centralizációra, a központi ellenőrzésre és irányításra, az egyesületi élet uniformizálására való törekvéssel tudom például megmagyarázni azt, hogy most már sorra feloszlatják a régi dalárdákat is. (Mozgás a néppárton.) kötetük a magyar énekkultúránaik világhírnevet szerzett dalegyesületeket. A régi egyesületi életnek úgyszólván egy területe sincs, ahol ez a felosziatiási szenvedély el ne végezné a m ,a ga munkáját. A tény itt is önmagáért beszél. De kérdem. t. Országgyűlés, hogyan fér ez össze a minden állampolgár számára egyenlően biztosított, szabad egyesülési és szervezkedési joggall A demokráciának minden jó híve bizonyára átérzi annak a helyzetnek fonákságát, hogy a legtipífciisabban fasiszta törvényalkotások, amelyek ellen az akkori ellenzék, a szo'ciíáldenilOr kratapárt és a kisgazdapárt már benyújtásukkor a legsúlyosabb harcokat vívták, ma mini demokratikus jogforrások szerepelnek. (Derültség a néppárton.) E tipikusan fasiszta törvények között a legsizieimietszúró'bb az 1939:11. te-, a hírhedt honvédelmi törvény, amelynek 150. §-a a kivételes hatalomról intézkedik. A 8130/1939. számú rendeletet, amely a rendőrhatósági őrizetbevételről szól, a kormány annakidején a hon : védelmi törvény 150. fiában foglalt rendkívüli hatalom alapján adta ki, elsősorban aibbólaeólhogy a baloldali politikusok ós a származásuk miatt üldözöttek szabadságvesztésére jogi ürügyet találjon. Abban talán még látnánk valami történelmi igazságszolgáltatást, ha most ezt a rendeleteit] ,a (honvédelmi törvény kitalálói és megszayazói, illetve az internálási rendelet kitalálói és akkori végrehajtói ellen alkalmaznák, ami persze még nem tenné jogilag kellően megalapozottá a rendelet fenntartását. Ezen a tipikus fasiszta törvényen és rendeleten alapulnak azok az internálások is, amelyeknek során ma a közigazgatási hatalom kontradiktórius eljárás nélkül foszt meg egyes állampolgárokat szabadságjogaik gyakorlásátój. (Zaj a kommunistapárton. — SEREiGÉLYl József (kp): Ne féltse a mép ellenségeit!) olyan állampolgárokat, akiket; bírói Ítélet, el nem marasztalt. (MÓ3STUS iUósné (szd): A képviselő úr beszédével túlmegy a határon. — Zaj.) Véleményem szerint azonban az 1939:11. te. 150. §-ában gyökerező kivótíeles hatalom megszűnt A 150. § ugyanis a kivételes hatalomról olyképpen intézkedik, hogy azt a kormány csakis háború vagy pedig közvetlenül fenyegető háborús veszély idején léptetheti, életbe, még pedig meghatározott időre, s ,a zt mindig meg kell hosszabítani. Ma azonban sem háború, sem közvetlenül fenyegő háborús veszély esete nem i forog fenn, (Mozgás.) nincs is a kivételes háta- I lom hatályban, azt nem hosszahították meg. A I évi április hó 27-én, kedden. 54 kivételes hatalom legkésőbb a békeszerződést becikkelyező törvénycikk, az 1947:XVIII. te. kihirdetésével megszűnt, (MÓNUS Ilésné (szd) gúnyosan: Szóval ezek szterimt a kormány mindent törvénytelenül esinál?!) ami azt jelenti, hogy az 1947:XVIII. te. hatályba lépése óta a kivételes hatalom, illetőleg- a kivételes hatalom alánján kiadott rendeletek is hatályukat vesztették. Rendhagyó időkben az internálási jog gyakorlása a kormány kezében lehet a közjó megóvását biztosító preventív eszköz, a viszonyok normalizálódása idején azonban fenntartani nem szabad. A kérdés nem azon fordul meg, hogy az internáltak száma mennyi és minő ® velük való bánásmód, — jóllehet természetesen ezek is lényeges szempontok lehetnek — hanem a kérdés azon fordul meg, hogy oninden állampolgár feje felett ott van az >a veszély, hogy pusztán a közigazgatási hatóság a független bíróság előtti védekezés lehetősége nélkül elveheti az ő szabadságjogait. (Zaj a kommunistái-, és a szociáldmwkratapárton.) Mi ebből az okból sürgetjük az internálási jog megszüntetését. (LUKÁCS Vilmos (md): Ami ! » múltban: rossz volt, rossz ma is!) Miután azonban erre a kormányzatban nvilván kevés a hajlandóság, ezért legalább azt a megszorítást tartjuk gyakorlatilag elengedhetetlenül szükségesnek, hogy azokat az állampolgárokat, akiket a vádhatóság vagy bírói ítélet bűncselekmény hiányában helyez szabadlábra, vagy akik jogerős büntetésüket már kitöltötték, a vádpontokkal kapcsolatba hozható magatartásuk ini'Ht internálni ne lehessen. Ez igazán minimális kö vetelmény. (NAGY Károlv (kp) gúnyosban: Es állandó követelés! —í Z&j-) Szóvá kell tennem azt a megkülönböztetést is, amelyet a kormány fvakorlata a legkülönbözőbb területeken az ellenzék lénvea-es hátrányára bevezetett. (JUSTTTS Pál (szd): Ezt az érvet már Sulyoktól is hallottuk! — SCH1FFER Pál (szd): Beszél v'a!gy\neim beszél róla?!) Nem beszélek most arról, hogy a kormány a koalíció -pártjait különböző koncessziók, például moziengedélyek stb. adásával az elhagyott javak használata, feloszlatott egvesületek vae-yontá.rgvainak szétosztása, tulajdonba vagy használatba b«esátása által hatalmas anyagi előnyökhöz juttatta, viszont mindezekből saiz ellenzéket teljesen kizárta. A jelenlegi körülmények között, amikor az állampolgárok szegénysége egyetlen nárt számára sem teszi lehetővé, hoe-y tagjainak pusztán önkéntes hozzájárulásával tartsák fenn pártszervezeteiknek költséges adminisztrációját és végezzék el a rájuk háruló politikai nevelő munkát, a kormány által az ellenzék hátrányára e tefcin tétben tett megkühinböztetés a pártok közt az eíryenlő versenyfeltételeket rongálja vés az eb Ipnzékpt tevékenységének legfontosabb anyagi előfeltételeitől fosztja megEz kiváltképpen a néppártra vonatkozik, amelytől mindezideig kivéte 1 nélkül minden olyan kedvezményt megtagadott a, kormánv, amilyeneket a koalíciós pártoknak bőségesen juttatott. Az érem másik oldala az ellenzék hátranyalna történő közjogi megkülönböztetéseket mutatja. A kormány, illetve aa országgyűlés t^TVheéa'i ná^íaí in Ti"T-+;r>ol'ti^í i; alap"" ös c " Tnállított közjogi és népi szervekből az. ellenzéket tel résen kizárták. Ez pedig sem az Igazságosság, sem a jogegyenlőség elvének nem felel
