Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

453 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 544 rasztnépünk iskolázásainak kérdése nem, válíó«u(Lháít meg jól a felekezeti iskolák ilyen típusú ellenállása, következtében. Még azit sem lehet mondani, hogy nem figyelmeztettük* nem kentük őket több ízben, állandóiam újra ós

1 újra visszatérve, Há moislt rámutatok arra, hogy a tankönyv kérdésében mit tapasztalhattunk, akkor mesr fogja engedni nekem ia i. Háa, hogy néhány idézettel szóljak ismét a tények és nem a demagógia nyelvén beszélve. A felekezeti oktatással kapcsolatban felszólalva Barankoues igen t. képviselőtársain rámutatott arra, hogy laz iskola egyenlő a nemzet jövendőjével. Ha ezlt így elfogadjuk, — mint ahogy ezit el is fogadjuk alapelvnek — ha az iskola egyenlő a nemzet jövendőjével, mit tartunk azokról az iskolákról, •amelyekrieik kinyomtatásra kért tamikönyveibeai a demokráciaelleneSiSiégnek szinte minden krr tóriumai megtalálhatjuk? Legyen szabad ezekből idéznem. Hogy a felekezeti iskollai tankönyvek miért niem készülhetitek el és miért néni jelenhettek meg idejében, ezzel a kérdéssel kapcsolatban a magyar közoktatásügyi kormánynak a síze" móré vetik, hogy itt a> mi hibánkról van szó. Ezzel kapcsoliaitbain mindenekelőtt le kell szögeznem azt, hogy ezek közül a tankönyvek közül egyetlenegy sem érkezett be határidőre. Mindem egyes tankönyv hosszú hónapokkal! a határidő után érkezett be. Köznevelési Tanácsúink és minisztériumunk minden emberit megtett, hogy e tankönyvek bírálatával, ellenőrzésével, korrigálásával segítsen. De hogyan segíthet olyan tankönyveken, amelyek másból sem állanak, mint az 1944 előtti tankönyvek szinte változatlan átvételéjből. Még ahhoz a módszerhez sem folyamodtak mindenütt, amivel a közoktatásügyi kormányzajt 1945'ben kezdte, hogy ragasszák le a kifogásolható részeket. Különben hogyan történhetnék meg az, hogy az 1947 szepteimberében ós októberében bírálatra benyújtott tankönyvekben a »pengő«, a »leyenték«, a aniagysáigois úr«, a »niéltóságos úr« és egyéb kifejezések állandóian. bőiségegesen, sztereotip formában visszatér jenek. A leventék a magyar közioktatásügyben 1947"bein» de már 1945 óta sem szerepelhettek volna, ezekben a tankönyvekben pedig, amelyekre tőlünk a bírálatot kérték, igen vígan szerepelnek. (NONN György (d): Az ő szövetségeseik voltak!) De vannak itt tankönyvek Is, mint például a. Csókái—Zibolein-féle gazdasági ós társadalmi ismeretekről szóló tankönyv, amelyet a Szent! István Társulat adott ki és amelyben a német nemzeti szocialázmujsiról igen tanulságos: gondoláitok olvashatók. Nem akarom az egészeit idézni. (VÉRTES Istyáu (fd): Halljuk! Halljuk!) de azt mondja a többi között (olvassa): »A népi gondolatinak megfelelően a gazdasági élet szabályozásiátraj hivatása szervezeteket hozott létre, amelyeket fogdalíkozási ágak szerint csoportosít és aí hivatásrend a legalkalmasabb m, gazdasági életbeto. r felbukkanó vitás kérdések kiküszöböléséire.« Nem hinném, hogy a hivaitásrend lenne a gazdasági élet kérdéseinek megoldására hivatott szerv. {Zaj a dolgozók pártján.) Baloghnak Magyarország- történetéiről szóló könyvében a francia forradalomról a legsúlyosabb elítélő szavakat találjuk. Azt olvassuk, hogy itt a megvetendő felforgatás eszméd jutottak^ unalomra, amelyek aztán sajnálatosan ós kártékonyán hazánkban isi órvónyesültek. Mi, akik az igazi magyar ntemzeti irodalimat ós bagyomáinyt tanultuk meg tisztelni Magyiarországoni, úgy tanultuk Biaesányitól kezdve, hogy vigyázó szemét a magyar nemzet Parisra vetette, alkar vértanuk árán is Pá" riistna vetette akkoriban. (Nagy taps a kormánypártakon. — PARRÁGI György (fd): Csak nemigen vetették!) Uhlyariik-Madiarász apologetikája pedig mást sem taritaikniaz egyes (tételeiben, midőn a francia forradialomiról ír vagy a Szovjetunió októberi forradalmáról beszéli, mint elítélő és megvető szólamokat. A fnancia forradalom meigíteleséről Demkoviosinak a katolikus egyház rövid fcöirténeitéről szóló munkájában azt olvassuk, hogy kárhozatos jelszavak alatt a népet az egyházi birtokok elrablására buzdították. (MAROSÁN György (d): Aha! Aha! Eírről van szó! — Zmj és gúnyos derültséa a, kormánypártokon. — BÉiVAI József (d): A természetjogi — MAROSÁN György (d): A M& materialisták! — Az elnök csenget.) Sehütz, katolikus erkölcstanában, amely 1946-ban jelent meg, a többi közötöt a következőket találjuk: »A mai materialisták (azt tanítják, hogy az ember azért ól hogy élvezzen, aláaknázzák a társadalmait, amely szótzüllik így.« (PARRAGI György (fd): A kapitalistákra vonatkozik bizonyára. — MAROSÁN György (d): Okos emberek!) A tréfás részeket kihagyoimj. A legtanulságosabb a mezőgazdasági tantervű katolikus népiskola hozzánk beadott tankönyvtervezete, amely a miagyar demokrácia harmadik vagy negyedik esztendejében »Az összeomlás, a. vörös rémuralomé című fejezetében iaz egész kérdást e cím szellemének megfelelően tárgyalja. Ugyanennek a tankönyvnek 340. oldalain a Horthy fehérterror járói szóló fejezet címe: »Magyaronszág Ismét Mária országa letlt.« (Gúnyos derültség a kormány pártokon. — MAROSÁN György (d): A gyilkqssok országa,! — RÉVAI József (d): De ebben, az állami és egyházi tankönyv között nem volt különbség! — HARUSTYÁK József (d): A deuioknátaia pénzén a demokrácia ellen nevelnek! — ECKHARDT Sándor (dn): Miért engedélyezik! Nem kell engedélyezni! — Az elnök csenget. — MAROSÁN György (dl): Miért kell a 19-es gyilkosságéit ezzel letakarná? Miért? — Az elnök csenget!) Természetesen hozhatnék fel még súlyosabbnál súlyosabb példákat a magyar történelem megítéléséről, a magyar irodalomnagyjainak megítéléséről nemcsak azokból a tankönyvekből lamelyek az akkori állianii tankönyvekkel egyértelműen írítak ezekről a kérdésekről. De ezek laz idézetek olyain könyvekből vaíók, amelyeket most nyújtottak be hozzánk bírálatra, tehát a demokrácia idején kívántak kiadaltni. Felhozhatnám még az idézeteik tömkelegét, de legyen szabad ezt a részt inkább egy ainekdotikuisian hangzó, de teljesen igaz történetitel enyhítenem ós feltoldánom. Az egyik szerzetesrend egyik legkiválóbb képviselője mondta nekem, hogy néhány esztendővel ezelőtt érettségi biztost volt egyik, vidéki városunkban egy felekezeti leánygimnáziumban. Amint az érettségi tételeket nézegeti, a magyar irodalmi tételek között találja a következő tételt. »Petőfi kedvtöltő kö'liteményei.« Az illető vizsglabiztosinak megtetszett ez a cím és kérte, hogy az érettségiző ebből a