Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

541 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 542 telén izgalmak okozója, és beláthatatlan hosszú eljárások előidézője lett volna. Le kell szögeznem tehát, hogy a mi államosítási törvényjavaslatunknak fundált törvényi alapja van a magyar állam eddigi törvényeiben is. És hogy ez nemcsak szólani, igen t. Ház, e>gy jognak nemesak a kimondása, hanem eleven j'Ogig3

7

alkorlia,ton épült, azt az államosítási kérelmek hosszú sorozata igazolhatja, amelyet a legutóbbi hónapokban is .a magyar közoktatásügyi kormányzat kapott. Itt van nálam az 1948 áprilisában hozzám benyújtott római katolikus iskolai államosítási kérvény. 1945-tő; kezdve egy sereg felekezeti iskola, római katolikus és nem római katolikus kérte az /államosítását. De nem hivatkozom másra, csak ezekre az elintézett ügyekre, összeállíttattam statisztikát, 1930—1944-ig az államosítást kérő iskolák közül — 237 ilyen kérelem futott be a közoktatásügyi minisztériumhoz — 103 községi iskola kérelme volt, utána 75 római katolikus iskolának államosítási kérelme, ezt követően 30 református, 7 evangélikus és 22 egyéb iskolának az államosítási kérelme- (ESZTERHAS György (dn): 3700 iskolából!) Azt hiszem, ehhez a joggyakorlathoz, amely állandó volt é* á'llamdáamn elevenen élit, semminő kommentár nem kell ós tudomásom szerint soha azokat a szülőket, akik a katolikus felekezeti iskoláik államosítását kérték és akiknek a közoktatásügyi minisztérium az elmúlt évtizedekben inegadta ezt az államosítást, semmiféle kiátkozással nem fenyegették, semmiféle olyan szankciót ellenük nem hoztak, amelyek most.a magyar köztársaságban a törvényjavaslattal kapcsolatban egyszerre felmerültek. Ezeken a törvényeken és ezen a

z évtizedeken át folyó eleven joggyakorlaton alapszik tehát — ezt szeretném nyomatókkal hangsúlyozni — a mi törvényjavaslatunk. RámutaAftak itt már egyéb szempontokra is. Rámutatott az előadó és rámutattak már többen is az egységes nemzeti közműveltség kialakítására A mi nevelésünk ezzel az^ egységes nemzeti, közművelődós megteremtésével valóban nem jelent semminő szürke uniformizálást, nem jelent semminő olyanfajta egységesítést, amely az emberi lélek változékony* a varietások kedvelésére való r hajlamait meg kívánja öüni. Csak vegye kezébe bárki a mi tankönyveinket, ezit teljes joggal mondhatom, meg fogja látni, hogy ez a műveltség valóban egységes, de a. magyar történet, a magyar múlt, a magyar jelen minden Hehe^ő értékét elébe adja a mi gyermekeinknek. Hogy a köznevelés egységesítése, egy egy' séges nemzeti közművelődés megteremtése nem valami hirtelen született vágya, a magyar köztársaság kormányának, elég ha rámutatok arra, hogy a magyar nevelésügy legnagyobb gondolkodóiniak, a kolozsvári pedagógusiskolánajk, Kármán Mórnak, Sehnetílternek, Imre Sándornak, és hozzákapcsolódva Nagy Lász'ónak és a nemrégiben elhunyt Kemény Gábornak a munkásságában fejeződik ki ez a köznevelési gondolkozás ós irányzat. A magyar pedagógiai múlt legértékesebb irányzata emellett az egységes nemzeti művelődés mellett foglalt áldást. Ha a magyarság öntudatos, egy séges nemzet akar^ lenni, ha azt akarja, hogy a demokrácia valóban mindenki elemi joga" ként biiztosíttasséik, akkor az iskolaügy demokraltikus egységesítésének követelménye elől ki nem térhet. Hogy milyen indokolt volt iskolaügyünk államosítása, hogy milyen indokolt volt az iskolaügy egységesítése, ezzel kapcsoltaiban több részlet hangzott el, elsősorban Bóka Lász" ló felszólalásiáibala. Rámutatott ő is. szeretném hangsúlyozni én is, hogy köznevelésünk fej" lesztése immáron ebben a sokféllé szabdalt, szétíépetht közokatásügyi szerkezetben,— ebben a megromlott tanügyigazgatásban, ahol a közoktatásügyi kormányzat rendelkesaéiseit sok" helyütt egyszerűen nem veszik tudomásul, neni^ hogy végre nem hajtják, hanem egyszerűen tudomásul sem hajlandók venni, — a különböző iskoiliaszeirvezetek, az állami mellett a fővárosi, a községi, a különböző felekezeti, a r társulati és a magániskola-szerkezet önmagában hordja ennek az iskolaformának Ítéletét. De megmondom egész őszintén, hogy iskolafejlesztésünket a modern ós jó iskolaépítést meg sem kezdhetjük addig, mig iskolaügyünk demokratikus, egységesítése be nem következik. Ez mindenki előtt világossá válhat, ha el" megy és meglátogatja a falusi iskolákat. Egy községben néha három-négy roskadozó kis iskolaépület is van, amelyekben nem lehet egvetlenegy becsületes tanítási órát tartani, s amelyekben — ahogyan a szülők leveleinek ezrei tanúsítják — a gyermekek öt-hat év el" te'téyel még a nevüket sem tudták becsületesen leírni, még olvasni .»em tudtak rendesen megtanulni. Gondoljunk arra, amire több ízben figyelmeztettem, így éppen tavaly februárban is parlamenti beszámolómban, hogy a magyar falusi iskolázás egyik jelentős szektora, a tör" peis'kola egyszerűen képtelen a nafaga munkáját elvégezni, mert a falusi felekezeti törpeisko'lák egymással sem kívánnak együttműködni. Hogy mit jelent ez, elíég ha ezzel kapesol'latban arra mutatok rá, hogy az együttműködésre alkalmas felekezeti és állami iskolák közül ez az együttműködés nem valósulhatott meg rendszerint a katoHájkus felekezeti iskolla határozott ellenállása miatt, bár vannak más felekezetek is, amelyek a múltban illyen gyakorlatot folytattak. Az együttműködésre képes tör~ peiskoíláik 73.4%-a nem működik együtt a felekezeti iskolák ellenállása, következtében. T. Ház! Ki vállalhatna közülünk felelősséget azért, hogy százezernyi magyar parasztgyermek, falusi és tanyai magyar gyermekek ennek az iskolarendszernek makacs ellenállása következtében nemi juthatnak el ia, jó iskolázás mkidnyájunk által áhított feltételeihez. Közülünk az, aki a maigyar nép felemelkedését valóban szívügyének tekinti, nem vállaJlhatja, ezért a felelősséget. Rátérhetnék a, körzeti iskoliák rendszeréré is. Szinte százszázialókbiam nem sikerült megvalósítani egy magasalbib szintű iskolán keresztül egy-egy kerületben a jó szakosított általános) iskolát ott, ahol a felekezeti iskolákat is be kellene vonni az ilyen körzeti iskolatípusok megvaiósításiába. Például konkrét esetünk van larra, hogy emiatt az, ellenállás miatt egy kész szakosított ^általánost iskolához tartozó úgynevezett fiókiskola inkább választtja a hozzá voníaton 56 km-nyi távolságban lévő felekezeti anyaiskolát, semminthogy válasz- • tana az akár ugyanabban a községben vagy tőle 3—4 km-oiyire lévő nagyközségben a másik nagy ^ szakosított általános; iskolához való kapcsolódást. . Azt kell Hatnunk tehát, hogy éppen a falusa iskolázásunk kérdése, éppen a magyar pa-