Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

535 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 536 vájjon a valláisfelekezeti oktatás, & vallásos képzés a világi, a közös iskolákban biztosítva van-e vagy sem? Ezzel kapcsolatban a követ­kezőket mondja (olvassa.-) »Épp oly kevésbé bizonyítja a tapasztalás azon másik állítási hogy a közös iskolák — ezt érti ő állami is­kolák ^alatt — a vallásos érzületet gyengítik. Mert éppen azon községekben, amelyeikben kö­zös iskola létezik, a vallásos érzület nemcsak nem gyengébb, hanem erősebb, mint ott, ahol kizárólag felekezeti iskolák léteznek. Én ezt nem tulajdoni tömj a közös iskolának, sőt korántsem állítom, hogy a közös iskolák a val­lásos érzület szilárdításaira kedvezőbbek, mint a felekezeti iskolák, csak azt mondom, hogy a nép érzelme és vallásos kérdésekben való buz­gósága nem; a felekezeti, vagy nem felekezeti iskoláktól függ, hanem függ egészen más okok­tól és főképpen azon neveléstől, amelyet az egyesek nem az iskolában, hanem az élettől nyernek.« Eötvös így felelt azokra az aggodalmakra, amelyeket a túloldalról képviselőtársaim felve­tettek. Eötvös azonban rámutat más tényezők­re, rámutat a vallásj élet bonyolódottságára és a vallási élet által keltett köznyugtalanságra akkor, amikor a köz üdvét előre akarjuk vin; ni, Eötvösnek nagyon súlyos elitélő szavai vannak az efféle egyházpolitikával kapcsolat­ban. (Olvassa): »Mi nem hagyhatjuk tovább — mondja a vallásszabadságról szólva a mélyen katolikus Eötvös — e kérdést függőbem Nem engedhetjük, hogy valahányszor valamely új javítást akarunk az országban behozni, mindig mint rémkép a vallás egyre bonyolódottabb állapota lépjen élőnkbe és lehetetlenné tegye legnemesebb Igyekezeteinket* legszentebb cél­zatainkat.* . (MAROSAN György (d): Eötvös­nek igaza volt') Eötvös a maga részéről — aizit hiszem — elég világosan, az előhozott bizonyító doku­mentumokból is kitűnően, egyértelműen fog­lalt állást az, iskolaállamosítás, m iskolaszer; vezesd, vagy ha úgy tetszik, az iskolahatalma kérdésekben. De hogy ez volt az, álláspontja Kos»suthnak is, ezzel kapcsolatban több idéze­tet hallottunk. Engedj© nieig a t. Háa hogy ne idézzek tovább, az el'őtfte/m! szólók idézeteihez csupán Kossuthnak csodálatosképpen kifelejtett né­hány mondatát szeretném még- hozzáfűzni. 1868-ban Kossuth ezt mondotta. (Olvassa): »Hiszen hazáinkban a népnevelés, a közokta­tás ügye mindekkőrig majdnem kárektesztőleg az oly gazdagon dotált katolikus egyház és- a magukat dicséretes áldozatkészséggel fenn­tartó többi vallásfelekezetek kezében volt. És mi az eredmény ennyi századok után? Ott van a lesújtó felelet.« íme. ez Kossuth Lajos véleménye a „felekezeti iskolázta is eredményei­ről 1868-ban. Ő nem különböztetett ebben a te­kintetben, amint hallottuk, sem QI katolikus, sem a protestáns felekezeti iskolák eredmé­nyei között: lesújtónak találta iazt az ered­ményt, amelyet a felekezeti iskolák teremtet­tek. ' Nem kívánom most különlegesen megvé­deni az állami iskolákat sem, de annyit mondhatok, hogy ha 1944-ben a. bécsi ország­úton vaer a Duna partján tekinthetett volna végig Kossuth tragikus tekintete, amikor 14—16 éves fiatal gyermekek gyilkoltak, gyil­kosokként ott álltak, valóban felvethetné a kérdést, hogy ia természet jogban fundált feler kezefi oktatás segített-e — márpedig Magyar­országon az oktatás jelentős része ebben a kézben volt — e borzalmak csökkentésében, vagy elhárításában? (MAROSAN György (d): Na, Barankovics, mit szól ehhez? — BARAN­KOVICS István(dn): Ilyen demogógia! Most már a gyilkosságért is az egyház felelős? Hal­latlan! — Taps a dolgozók pártjén. — BA­RANKOVICS István (dn): Csak tapsoljanak.) Jobb, ha nem kiválnunk erre a kérdésre felele­tet. (Zaj. — Az elnök csenget.) Attól tartok igen t. képviselőtársam, hogy a fények nem a demagógia körébe tartoznak. (BARANKO­VICS István (dn): Kérem, a gvilkosságrokért nem az egyház felelős! — FARKAS Mih/ály (d): Felelősek! — BARNKOVICS István (dm): Az összefüggésben van <&•. demagógia! — Zaj. — Az elnök csengiet. — NONN György (d): A partizáinvadászokat ki nevelte? — BARAN­KOVICS István (dn): Nem az egyház,. — Fel­kiáltások a dolgozók pártján: Az iskolák! — SZABÓ Piroska (d): Hetven százaléka. — Viharcsengő. — 16.30. — BARANKOVICS Ist­ván r (din): Összefüggésben van a hitvallásos iskolákkal? A gyilkolásokért nem taz egyház felel ős;. — Zaj a dolgozók pártján. — BARAN­KOVICS István (dn): Nem az egyház! — Közbekiáliú*ok a dolgozók pártján: Az iskola! — ZGYERKA Jánots (d): Ilyen iskolában ne­velték őket. — ECKHARDT Sándor (d): Hon­nan tudja, hogy nem látHaani volt? — Nagy zaj. — Viharcsengő.) Képviselőtársam valószínűleg nem figyelte meg, hogy nem .az egyházról, hanem a 7 isko­lákról szóltam, (BARANKOVICS István (dn): A hitvallásos aktról! — Zaj. — Viharcsengő. — MAROSÁN György (d): így fáj az igazság!) és megmondtam véleményemet. (ECKHARDT Sándor (dn): Állami iskola is volt!) Említet­tem állami iskolákat is. Méltóztassék majd a Ház naplójában megtekinteni., hogy azzal kezdtem, hogy az sillíami iskolák sem voltuk kivételek, amelyekben a hitoktatás kötelező volt. Ezti elmondottam a, napló számára. (Köz­bekiáltások a néppárton: Ugy van! Igaz!) Méltóztassék megnézni, az egyházról nem beszélteim és a tények, tömege nem demagógia. Ezért ezt a kifejezést visszautasítoim. (SZO­BEK András (icP): Az ezer holdak^ fájnak! — Egy hang a néppárton: Hát az igazán nem fáj!) ­Szeretném a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy ebben sí kérdésben a nyugatén ró pai államokban a fejlődés. — bár ennek egy részét és a történeti fejlődés késői állapotát ismer­tette Barankovics i^en t. képviselőtársam, (Közbekiáltás a dolgozók pártján: Célzato­san!) — természetesen célzatosan. — -mindenütt az volt. hogy az egyháziak kezéből fokozatosan, — természetesen nem harc nélkül, hanem minden ponton komoly és kemény harcban — az állam átvette az oktatás ügyét. (KUNSZE­RI Gvula (fd): Nem sürgősen! — Derültség az ellenzéken. — MAROSÁN György (d): m De fáj a sürgős magának! Hány száz évvel késett/ el és magának most seni sürgős?! — Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Még níBio-y siereg anyagról kell beszámol­nom a t. Ház előtt, ezért kérném szíves türel­müket. (Zaj, — Közbekiáltás a dolgozók párt­ján: Hát ráérünk!) A fejlődés, mondom, Nyu­gat-Európában mindenütt az volt. s abban^ az irányban haladt, — természetesen a ooigári forradalom idején 1 , a polgári demokrácia éfeő

Next

/
Thumbnails
Contents