Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
533 Az országgyűlés 73. ülése 19i8. Ugyanez az álláspontunk az iskolázás területén is. A vita során elég sok történeti szempontra mutattak rá. Hadd bővítsem és egészítsem ki e történeti adatok isiorátén is néhánnyal Kezdem egy^ nagyjelentőségű gondolkodónk, Széchenyiek előfutárjának, az evangélikus papnak, Tessedik Sámuelnek az esetevei. Tessedik Sámuel iskoláját, amely a 18. századi Európában világhírre tett szert, — valóban világhírre a szó szoros értelmében — megtámadták, mégpedig, ahogyan önéletrajzában írja, a következő niódüUi. (Olvassa): »Az ország gondolkodó férfiai csakúgy, mint a külföldiek, általános tetszéssel fogadták. Akkor az obskúrusok és slendriánok 'gyűlölni kezdték ezt, mert ezáltal háttérbe érezték magukat szoríttatva. Ilyen emberek — írja — lázították fel ellenem saját híveimet, sőt, fogja-e elhinni az utókor — mi ma már rájöttünk arra, hogy az utókor nagyon könnyen elhiheti — hogy még- prédikáílüak is eilienem nyilvános helyen, teniplonaban.« Mi ma már tudjuk, hogy ez elhihető! (Derültség és taps a kormánypártokon. — MAROSAN György (d): Kipróbált módszer. — KUNSZERI Gyula (fd): Evangélikus volt!) Józsa István vármegyei orvos, aki Tessedik iSámnielt, a papot ezidőtájt gyógyította, a következőket írja. (Olvassa); »A szentegyházban melyben a vétket irtani, az erényt oltogatni és Isten igéinek magvait hintegetni és az Istent imádni kellene, Tessedik ellen villámok szúratnak, gyűlölet születik, rágalmak hintetnek, a nép lázíttatik, zendülés támasztatik és az egyház romüásra vezettetik- Templomi sízószékről harsogtak a gyűlölet -szavai, ostorozták mindazt, amit a gyűlölt paptárs a Szentírás alapján hirdetette íme az_ iskolaügyben a XVIII- században is a nagy újító, az építő ellen felszólaltak, lázítottak, agitáltak! (Zaj.) 1848 eszméi világosak mindnyájunk előtt bárhogyan óhajtják is elködlösíteni itt a felszólalások során. Hogy a pedagógusoknak mi volt a véleménye ebben a kérdésben!, azt a paptudós Komis Gyula fejtegeti »A magyar művelődés eszmények című kétkötetes művének második kötete végén, ahol világosan megírja, hogy 1848-ban a pedagógusok kongresszusukon! egyértelműen követelték az iskolázás államosítását. Két paragrafust hadd olvassak fel e követelésekből- Az első: »A népiskola tanítók Jegyének állad almi hivatalnokoké a hatodik pont pedig kimondja: »A minisztérium a magyar birodalomban létező minden népiskolákban vallásfelekezetre tekintés nélkül országosan megállapítandó egyenszerű tanrendszert hozzon be« (MAROSÁN György (d): Már akkor xs ilyen fránya dolgot csináltak-) Azt is kimondja az első egyetemes tanügyi határozat 1848-ban (olvassa): »Bátr a n kj lehet mondani, miszerint >a> haza jelen veszedelmes bomladozásának egyik és alighanem főoka az eddig hazaszerte működött szeparatista nevelési és oktatási rendszerben rejlik. Aki szereti az egységet ne neveljen küliönbséget a gyermekekben. Közös iskolákat kívánunk, amelyek az egyenlőség, tanszabadság ós testvériség erős alapjain nyugodván, hazánkat a szeparatisztikus törekvések kezei közül kiragadják és emellett a művelődést a tudomány magasabb fokára emelnék. A hazának nincs üdve, csak az egységes nevelésben^ Ezt mondtatta ki 1848-ban a tanügyi kongresszus. És ebben a kérdésben meg kell mondanom, Koírnds könyvéből is lehet meri- l évi június hó 16-án, szerdán. S34 teni annak, aki óhajtja: Eötvös József is tel; jes egészében magáévá tett© mint nevelési rendszert az egységes nevelést, a közös iskolákat. Ne tévesszen meg senkit az, hogy Eötvös 1848-ban és 1868-blatn is kénytelen volt kompromisszumot kötni; a kompromisszumos gyakorlat és a világosan leszögezett elvei közötti különbség senki előtt nem takarhatja el a valóságot azt, hogy 1848 egyik nagy művelődóspolitikusa,, valamint a magyar pedagógusok társadalma egységesen a közös iskola mellett, azaz magyarán mondva, az iskola államosítása mellett foglalt állást, Ezzel kapcsolatban hadd ismertessek néhány idézetet Eötvöstől. (Olvassa): »Általáínos tapasztalás bizonyítja,, — mondja — hogy ahol a népoktatás magasabb fokra emelkedett ez mindenütt csak az állani közbejöttével sikerült, és valóban alig fogja valaki komolyan kétségbevonni, hogy r valamint laiz egyháznak érdeke, sőt kötelessége elkövetni mindent, hogy a gyermekekből jó keresztényeket neveljen, éppen úgy kötelessége az államnak is, hogy a gyermekeket jó államípolgárdkká nevelje föl.« Ezt a kötelességet immár ma is érezzük, valóban jó demokratává akarunk nevelni minden magyar gyermeket és Eötvös szellemében járunk el. iamikor erre törekszünk.« í Eötvös József így szólt egészen világosain 1848-ban. (Olvassa): »Felfogásom szerint az alapelv, amelynél fogva a státus az iskolákról rendelkezik, az, hogy a népnevelésről gondoskodni a státus kötelességei közé tartozik.« Ez az laiz. alapelv, amelyből mindem a népnevelésre való jogot Eötvös a maga elvrendr szerében derivált. A felekezeti oktatási múltjával kapcsolatban rámutat arra is» miközben többízbeui elismerően említi a felekezeti oktatás múltbeli nagy érdemeit, hogy szociológiiafi okokból az uralkodó osztály társadalmii érdekei ellenezték az iskolaállamosítás minden formáját Mit mond erről 1848-ban Eötvös'? (Olvassa); »Ma:gyarország institúciói olyanok voltak, hogy csak iái felsőbb osztályok pártolására voltak számítva és amint ez másban történt, úgy volt az; iskolákban is. A gazdagok ingyen járatták (gyermekeiket a szegények fizettek. De ez olyan állapot, amely felfogásom sízeriint nem maradihalt meg, mert a népnevelés a státus kötelességei közé tartozik, éppen úgy, mint az ország ha táráinak védelme!.« Eötvös József ezzel a kérdéssel r kapcsolatban rámutat az állam' további jogpioa és kötelességeire, rámutat larra, hogy minden gazda" sági intézkedés, minden organizáció, szervező törekvés megbukik, ha az állam központilag nem veszi kezébe a nevelésnek, az oktatásnak az ügyét. _ Mert jó ós szép —> mondja ő, — ha azt mondjuk, aani a törvényben éü^hogy minden ember hasonló politifcafí jogokkai ól. Ám a politikai jogokat nemcsak a törvény adja, hanem ia személyes képesség ás. A politikai jogok megadása akkor, amikor műveletlenség miatt a népnek egy nagy része mások vezérletének van, kitéve* magában semmi és amennyivel több szabadság áll törvényben, annál nagyobb lesz azon valóságos különbség, amely a, mívelt és nem mívelt osztályok között létezik. Én tehát úgy vagyok meggyőződve, hogy a nevelésről gondoskodni e Háznak kötelessége. Rámutat Eötvös e kérdés mellett arra, hogy 34*
