Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
531 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 532 fásához milyen döntően fontos lett vo'lna ez a 'bizalmas tárgyalásokon egyébként már megígért deklaráció, ez a megígért lépés. A magyar közvélemény e^ levelekből, illetve azok folyamatos publikációjából — én mint filológus és mint politikus egyként mondhatom ezt — meg fog győződni tarról, hogy &z igazság hol, melyik oldalon van. A bizalmas tárgyalások, amelyek megelőzték a hivatalos tárgyalásokat, éppen úgy megkezdődtek a katolikus egyházzal hónapokkal ezelőtt, mint más egyházakkal megkezdődtek, és a hivatalos tárgyalásra is ugyanabban az időpontban mentek ki a hivatalos felszólító levelek. Le kell tehát szögeznem, azért, hogy megállapodáshoz nem juthattunk, hogy a tárgyalásoknak semmiféle békéltető, békés atmoszfériája ki nem alakulhatott, azért nem a magyar köztársasági kormányt és nem engem terhel a felelősség- Ezt az igazság kedvéért határozottan le kell szögeznem. (MAEOSAN György (d): Biztosan isiásza volt valakinek!) A másik, amit fel kell hoznom ezzé,] a kérdéssel kapcsolatban, egy idézet. Elnézést kérek a t Háztól, hogy e beszédem során sokszor kell tekintélyeket idéznem, már csak azért is, hogy Kossuth Lajos és Eötvös József alakját is helyes; és kellő megvilágításba helyezzem, mert lehet igen sokat idézni mindenre és mindennek az ellenkezőjére, ahogy mondani szokták. Kossuth Lajos életé pályájából is lehet sokat idézni; én majd az általa idézetteknél későbbi idézeteikkel szolgálok Barankovics képviselőtárniamnak. (BARANKOVICS István (dn): Helyes!) Ebben a, kórdósben Eötvös József az elemi oktatásról szóló parlamenti vita során a . következőket mondotta. (Olvassa): »Felhozatott okul e törvényjavaslatnak elhalasztás ára, hogy az illető^ hitfelekezetek kihallgatva nem voltak.« Természetesen Eötvös sem rendészeti kihallgatásra gondol ezzel kapcsolatban. (BARANKOVIGS István (dn): Igen. — MAROSÁN György (d): Itt sem arról van szó.) »E kijelentés mintegy azt foglalja magáiban, hogy a törvényhozás nevelési tárgyakban nem határozhat anélkül, hogy az egyes hitfelekezeteket ki ne hallgatná. Én kénytelennek érzem magam kinyilatkoztatni, hogy teljes meggyőződésem szerint & Ház, ha szükségesnek tartja a népnevelési tárgyában rendelkezni, azt teheti anélkül, hogy az egyes hitfelekezeteket kihallgaissau (MAROSÁN György (d): Természetes.) »Ez éppen az az elv amelyet, mint gondolom, a Ház többsége leginkább látszik pártolni, hogy az egyház és az iskola nem egy, hanem, hogy az. iskoláinak egészen más a viszonya, mint a vallásnak. Fölfogásom szerint az egyes kultuszok ellátásáról rendelkezni anélkül, hogy az illető hitfel ékezetékkel szólottunk volna, nem célszerű, de a Ház szükségesnek tartaná az iskoláról rendelkezni* ezt teheti anélkül, hogy a hitfelekezeteket meghallgassa, mert a nevelés az országot ós nem az egyes hitfelekezeteket illeti.« (MAROSÁN György (d): Bölosi beszéd!) így szólt ebben a kérdésben a mélyen vallásos katolikus, talán az egyik legvallásosabb katolikus. írónk és politikusunk, Eötvös József. Már ebből &, felszólalásból is mindnyájunk előtt kitetszhetik álláspontja az iskolák nak az állam; által való irányítása vagy pedig az egyes hitfelekezeitek által való irányítása kérdésében. (MAROSÁN György (d): És még meg sem fenyegették, hogy kiátkozzák. — BARANKOVICS István (dn): Persze, hogy nem.) Kénytelen vagyok egy kitérést tennii. Az egyik pásztoriéval szememre veti, hogy februárban nem foglaltaim állást az iskolák államosításának kérdésében. Megmondhatom a t, Háznak, hogy már 1945-ben a közoktatásügyről kiadott kis tanulmányomban leszögeztem;, hogy a közoktatás teljes egysége,s központi és semminő kivételét nem engedő irányítása az állam feladata és az állam kötelessége. Ezt 1945-ben nyomtatásban leszögeztem. (MAROSÁN György (d): Nem olvasta Pehm!) De szeretném felhívni a figyelmet arra is* hogy februári költségvetési beszédemben a követkézeket mondottam: (Olv a 'ssa): »iSzeretnék rámutatni arra. hogy a vallás tanítása szabadságában, a vallás: tanítási lehetőségeiben a magyar demokrácia messzemenően az egyházaknak sietett segítségére. Szeretném azonban megmondani, — nem kívánok ezzel vitát felkavarni — hogy ia vallástanítáis szabadsága és az egyházi gondolat vallásos terjesztésének tanítása ós: ennek szabadsága nem azonos a laikus világi oktatás szabadságával. E kót> mais és más természetű fogalom állandó összekeveréséről van itt szó és erre határozottan fel kell hívni \» figyelmet. Nem vallási, hanem laikus világi tanítás folyik az iskolákban mindenütt, mind a felekezeti, mind az állami iskolákban egyaránt, pedig a tanítás szabadsága és korlátlansága a vall ásszabadság elve alapján erre a területre logikusain nem vonatkoztatható. Nem szabad ezt a/két fogalmat egymással összekeverni. ^ E két fogiaílom összekeveréséből szoktak adódni a viták- a felesleges jogkereisések. a történeti jog hangoztatása.* így szóltam erről a kérdésről, függetlenül attól, hogy ez: teológiailag vitatható-e vagy nem vitatható; így szóltam erről a kérdésről 1947 februárjában. Álláspontom etekiintetben most sem változott. Természetesen most sem tagadom, ahogyan a koalíció szónokiad közül többen is kifejezésre juttatták, az egyház tanítói hivatásának a vallási nagy értékeit, valamint azokat a roppant történeti érdemeket, amelyeket az egyes egyházak, a katolikus egyház éppen úgy, mint a többi egyházak a közoktatás terén az, elmúlt évszázadokban elértek. De egyikünk sem vonja kétségbe a kapitalizmus nagy érdemeit, például, — hogy egy egészen más területről hozzak hasonlatot — amelyeket az emberi fejlődésben, az iparosodás előmozdításában és éppen önnmaga ellen, az ipari munkásság tudattosultságában előidézett. Ez a történelmi érdem azonban nem teszi lehetővé, hogy mi a kapitalizmus mellé álljunk. (PARRAGI György (fd): A hasonlat nem jó.) Én meg vagyok elégedve a hasonlattal! (Taps a kormánypartokon.) Ha Parlagi képviselőtársam óhajt egy másik (hasonlatot tőlem, cizt mondhatom, nagy magya,r történészek, közöttük Szekfü Gyula a világi nagybirtoknak és az egyházi nagybirtoknak XVI— XVII. századi nagy érdemeit hangoztatták Kifejeztek, hogy a magyarság megmaradásának nagy történelmi érdemei a nagybirtokhoz fűződnek ezekben az évszázadokban. (PARRAGI György (fd): . A kapitalizmus élt százötven évet!) Nem kívánom vitatni ezt a kérdést, hogy vájjon S'zekfű Gyulának igaza vam-e vagy sem, (RÉVAI József (d): Sem!) egy azonban bizonyos: nem kívánjuk ennek az érvnek segítségével a nagybirtokot fenntartani, /.
