Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

515 Az országgyűlés 73. ülése 1948. Rendreutasítani! Mentelmi elé! — Az elnök Csenget. — Szűnni nemi akaró zaj. — Viharcsengő. — Folytonos felkiáltásuk a néppárton; Mentelmi elé! — KOSSÁ István (ti): Póeza, maga fogja be a száját, mert odamegyek es óm fogom be! — Zaj. — KüSSA István (á): Ki merik nyitod a szájukat? — Felkiáltások a néppárton; Mentelmi elé! Mentelmi elé! KOSSÁ István (d): Majd menteJlmizünk benneteket mindjárt! — Nagy zaj a kormánypartokon. ~ ORBÁN László (d): Maga összetéveszt bennünket a Filippi-iszigetekkei! — Viharcsengő.) Itt van ez a sok tiltakozás, ez a 2500 levél. (Egy hang a dolgozók pártján: Amit maga csinált! Hjamisítás!) amelyet 2500 nagy szervezet képviselői küldtek be. (MAROSÁN György (d): Ez a széigyein! így beszélni szégyen!) Ezek nem valódiak? (Folytonos zaj, — Az elnök csenget. — MAROSÁN György (d): Szégyen, hogy itt ül! Elég volt! »Ameiikia hangja« a magyar parlamentben! Most már tudjuk, honnan jönnek a gyalázások! — KOSSÁ István (d): A parlament szégyene, hogy itt ül!) Ezek a levelek valódiak, ezek néhány millió embert képviselnek. Közérdek, hogy megkapja a kormány a teljes elégtételt ezekért a hamis híresztelésekért. Én tehát ennek értelmében egy határozati javaslatot terjesztek az országgyűlés elé, die minden eshetőségre, ha netán határozati javaslatom — bár a kormány érdekéhen teszem. — nem találna elfogadásra... (MAROSÁN György (d): Biztosi, hogy neim fogadjuk el! — Derültség a kormánypártokon. — Egy hang a néppárton: Jellemző! Azt sem tudja, má van benne! — MAROSAN György (d): Már eleve tudjuk, hogy mi van benne! — Folytonos zaj. — MAROSÁN György (d): Odaadták neki a határozati javaslatot, hogy olvassa fel! Szegy élje magát! Nem ő készítette! Megbízói nevében beszél itt! — Szűnni nem, akaró zaj. — Közbeszólás a dolgozók pártjáról: Nem a magyar nép nevében! Szegyeije magát,! — MAROSÁN György (d): Egyszer botot a magyarnak, másszor pedig nem akar rendes iskolát. adni neki! — Egy hang a do»tgo£bk pártján: Idegen ellenőrzést akar! — MAROSÁN György (d): Ilyen múlttal ideáll még beszélni! Magát azért küldték előre, mert a többi szégyelte ma gát, vagy fél! — Állandó nagy zaj.) Elnök úr, védelmet kérek. Kérem jogaim védelmét. (Élénk derültség a kormánypártokon. — Halljuk! Halljuk/ a néppárton. — Az elnök csenget.) Ha más beszél én meghilltlgatom. (Állandó zaj. —. Viharcsengő.) Nekem jogom van ahhoz, mint képviselőinek, hogy meghallgatásra találjak, (ügy van! ügy van! a néppárton. — Egy hang u\ dolgozók pártjáról: De nem soká, — MARÓSÁN György (d)::De a denuneiiálásra nincs joga! Mondja meg, hogy elfogadja, vagy nem, de ne denumeiálja ezt az országot! — Folytonos nagy zaj. — Viharcsengő.) Amennyiben határozati javaslatom nem találna elfogadásra, arra az esetre (Folytonos zaj. — MAROSÁN György (d): Odaadták neki. hogy olvassa fel! — KOSSÁ István (d): Pócza hallgasson! Ma£jd megnézzük, mJit csinált Kásásán! — Egy hang a dolgozók pártjáról Pócza Lajos felé: Megvakarjuk magát is! — MAROSÁN György (d): Meg! Meg! Meg fogjuk nézni a kassai bűnöket! — PÓCZA Lajos (dn): Megnézhetik! — RÉVÉSZ Ferenc;(d): Voltak itt miagyofeib legények is, azok is aizt mondták, hogy megnézhetjük! — MAROSÁN György (d): Akinek vaj! van a^ fejéin, > ne menjen a napra!) egy olyan kérésnek adok hangot, évi június hó 16-án, szerdán. 5Í6 amelyre a közjog lehetőséget ad ós amelynek szövege a/ következőt; '(KOSSÁ István (d): Nem szégyenli ezt a szerepet! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! a néppárton. — 15.00) Most pedig felolvasom a határozati javaslatot. (Gúnyos felkiáltás ok-- Halljuk! Halljuk! — Zaj. — Az elnök csenget.) ELNÖK: Képviselőtársain beszédideje lejárt. SLACHTA MARGIT (nt): Szabad még a határozati javaslatot feloilvasinom? (Felkiáltások: Nem!) Szakítsa meg az otnsizággyülós a javaslat tárgyalását... (A szónok szavai elvesznek a zajban. — Felkiáltások: Üljön le! Nem hosszabbítjuk meg! — Közbeszólások: Elég volt a gyalázkodásból! — Ismételt felkiáltások: Üljön le! — Nagy zaj.. —• Viharcsengő.) ELNÖK: Az országgyűlés többsége nem adta meg a hosszabbítást, kérem képviselőtársamt, méltóztassék leülni. (LIGETI László (d): Elküldi postán! — Zaj. — Az elnök csenget. — MAROSÁN György (d): Tegye esak le! — Nagy zaj. — Viharcsengő. — Slachta. Margit (nt) a Ház asztalához megy. — MAROSÁN György (d): Maga már nagyon jól tud levelezni, küldje el ezt is! — SLACHTA Margit (nt): Leteszem a Ház asztalára! — MAROSÁN György (d): A botot is tegye melléje, amelylyel meg akarta veretni a magyar népet! Szegyei je magát! — ÓriúsjL zaj.,— Viharcsengő. — MAROSÁN 'György (d): De azok is szégyeljék magukat, akik magára bízták ezt a feladatot!) Erdei Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Taps a kormánypártokon. — SLACHTA Margit (nt): Nem foszthatnak meg attól a jogtól... — ORBÁN László (d): Majd a hágai nemzetközi bírósághoz elküldjük a határozati javaslatot! — Derültség. — SLACHTA Margit (nt) tapsol: Ugy van! Éljen Orbán képviselő úr! — Derültség. — Zaj. — Az elnök csenget.) ERDEI FERENC (pp): T. Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására a magyar köztársaság kormányát két nagyon egyszerű és nagyon helyes ok készítette. Az egyik az, hogy őszre jó iskoláink legyenek, jó tankönyveket adhassunk gyermekeink kezébe és megszüntessük azt a szégyenteljes és a demokrácia negyedik esztendejében tűrhetetlen állapotot, mely nagyon sok! iskolában uralkodott. A másik ok az, hogy egységes demokratikus szellemű oktatást teremtsünk iskoláinkban és megszüntessük azt a szégyenteljes és teljességgel tarthatatlan .állapotot, hogy legyenek iskoláink, amelyekben az állam, pénzén, az adófizetők pénzén a demokráciái, a magyar köztársaság ellen izgassanak. Ezek az indokok nagyon egyszerűek!, nagyon megérthetők és nehezen ellenezhetek. Persze mindjamellett ez az egyszerű cselekedet, ez a torvényjavaslat, az iskolák államosítása egyúttal politikai kérdés is, nagyon komolyan politikai kérdés is, mint ahogy világnézeti, elvi kérdés is. Lényegében azonban) minden eilvi megfontolás és meggondolás csak mögötte következik annak a szükségneki hogy itt lényegében véve közoktatási problémáról, a magyar közoktatásügy égető és döntő proihlpxmájáról van szó, mely jelentőségében feltétlenül a földreformhoz hasonlítható. De lássuk a politikai kérdést is, amely a törvényjavaslat felvetése, benyújtása és tár-