Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

457 Az országgyűlés 73. ülése 19Í8. évi június hó 16-án, szerdán. 458 javai nem jeleintenek mindent, aMk iá múltban úgysem nagyon rendelkeztek ezekkel az anyagi javakkal. Meggyőzőbb lett volna ez a tétel akibor, ha azok a rétegek győzettek volna meg, vagy azoknak a meggyőzésére történt voilna egyáltalán komoly kísérlet, amelyeknek az anyagi javaktól való elvionatkoztatása ezömélyi szempontból kicsit nehezebb volt. mint az "úgynevezett alsó társadalmi osztályoké. (RÁKOSI Mátyás miniszterelnökhelyettes: "ügy van!) De ha már ennél a kérdésnél tartunk, talán vizsgáljuk meg azt, ki az, aki több érdeklődést tanúsít népünk lelki javai, népünk művelődéseiránt: vájjon az a rendszer-e, amely ilyen iskolarendszer 'keretei között tartotta az egész, magyar népet, amelynek ilyen megnyilvánulásai voltak, amely azt hirdette, hogy nem lesz jó az a ló, amely annyit tud, mint a lovasa, amely intézményesen szinte lehetetlenné tette a tömegek számára a művelődést, vagy pedig mi akik az üzemekbe és falvakba visszük a kultúrát, a népkönyvtárakat, a klasszikngfokat, játszó zenekarokat, a színtársulatokat, vagy a magyar népkultúra és népzene legjavát előadó dalárdákat'? Ökre, akiknek uralma idején a magyar parasztság és munkásság gyermekeinek 3.4%-a jutott el az érettségihez és 5%-a a középiskolába, vagy mi, akik népi kollégiumok százain és ingyenes oktatási rendszereken keresztiül tesszük ^lehetővé a gyermekeknek a 'tudomány elsajátítását és hozzuk az apákat a mezőgazdaság gépesítésén, vagy a jobb kereseti viszonyokon keresztül abba a helyzetbe, hogy ne legyenek kénytelenek elvonni gyermekeiket az iskoláztatástól? Vájjon ők-e, akiknek uralma idején csak a magánvizsgák szörnyű tortúráin és megaláztatásán keresztül juthatott el a középiskolába valaki, akinek gyermekkorában anyagi okokból nem volt megadva a tanulás lehetősége, vagy mi-e, akik a dolgozók iskoláin keresztül adjuk meg az intézményes lehetőséget minden ember számára a továbbképzésre? Ne féltse senki az állami iskolák tanrendszerétől, se azok tankönyveitől, se azok szellemétől az új magyar nemzedéket. Az állami iskolák tisztességes, művelt, az élet ós a történelem problémáiban járatos, az iskolai önkormányzaton belül fejlődő jó magyar demokratákat fognak nevelni, akiknek a /

szülői ház, a továbbra is kötelező hitoktatás és a vallásgyakorlat teljes szabadsága megadja a módot arra, hogy jó hívei legyenek egyházuknak isSokan vannak azonban, — sajnos még a jóhiszemű emberek között is — akik azt mondják, hogy ebben a tör vény javaslatban nem erről van szó, nem nemzetnevelésről, nem pedagógiáról, nem a magyar parasztság és munkásság gyermekeinek felemeléséről, nem új társadalmi ideáloknak a köznevelésen r keresztül való szolgálatáról, hanem a vallás és a különféle egyházak elleni küzdelemről, amelynek célja & természetfeletti ideálok 'kiirtása az ember életéből vagy a szabad vallásgyakorlat megszüntetése vagy esetleg a vallás egyenes eltörlése. Ezeket a véleményeket természetesen nemcsak megerősíti, hanem mesterségesen is tenyészti egy agitáció, amely a katolikus egyház bizonyos körei részéről nagv tervszerűséggel megindult, és amelynek célja, hogy az államhatalomnak és a népi demokráciának e törvényjavaslatával szemben olyan hangulati és érzelmi hullámokat indítson meg, amelyek egész politikai berendezésünkre hátrányosakNézzük meg azonban teljes nyíltsággal ezt a kérdést^ és vizsgáljuk meg azt a problémát, hog\r az állam és az egyház egymáshoz való viszonylataiban ebben a törvényjavaslatban ; foglaltatik-e valami olyan, ami kell, hogy a hivő embereket a népi demokrácia iránti bizalmukban megingassa, r vagy éppen olyan, ami tudatosan szembeállítja a népi demokrácia államát az egyházzal? Az egyház és a népi demokrácia egymáshoz való viszonyát a felszabaduus óta nagy várakozással és aggodalommal figyeltük. Tudtuk, hogy egy olyan nagy történelmi változás, mint amilyen Magyarországon végbement, szükségszerűen érinti az egyházakat is; nem dogmarendszerük vagy hittételeik megváltoztatásában, hanem az államhatalomhoz való viszonyukban, mert ha egy országban a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális, élet egész területére kihatnak a reformok, amelyek alapvetően megváltoztatják magának az áhamhatalómnak a struktúráját i°, akkor lehetetlen, hogy begyen az é" Inek olyan területe, ahol demarkációs vona'at tudunk búzni- ahol azt mondhatjuk, hogy e voualon túl pedig semmiféle változás nem lehetséges és nem is helyes. Tudtuk, hogy ennek a kérdésnek kapcsán nagy nehézségeink lesznek, hiszen az egyes ember is neheze?! találja meg új helyét az államhatalomhoz képest. Az áUam is keresi a maga feladatait a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok között. (11.00) Minden forrásban és erjedésben van és ennek következtében az egyháznak is bizonyos időre van szüksége ahhoz, hogy ebben az új társadalmi és politikai rendszerben megtalálja a maga helyét. A nehézségeket annál komolyabban vettük, me^t mi isi tudtuk, amit Ravasz Láswó írt egyik legutóbbi írásában, hogy az egyházak az elmúlt évtizedek, sőt évszázadok során erősen beépültek az e^ult politikai és társadalmi rendszerek keretei közé. Azok a , mozgalmak azonban, amelyek a népi demokráciának ősei ós a bennük jelentkező szemléletmód, kivülállottak sőt szemben állottak az elinalt rendszernek a keneteivel és így mindkét fél részéről abban az időszakban bizonyos idegenkedés volt egymás iránt, mégis a mi részünkről soha nem terjedt és nem is terjedhetett odáig a dolog, hogy ne ismerjük el az egyház örökkévaló és isteni feladatait, hogy ne ismerjük el a hit és erkölcs terén és a lelkekben való birtokállomány megtartásában nyugvó feladatait. Ezek a feladatok változatlanok voltak minden időben, mert eziek képezik az egyház lényegét, de változott a történelem folyamán az egyház helyzete a különböző államokban, s a különböző^ társadalmi és politikai rendszereken belüli- És mivel elsősorban a katolikus egyház a maga hatalmának teljességét, a maga* leeszélesebb kiterjedését a középkorban, a feudaJizmus időszakában érte el, voltak vezetői sokszor, akik ebből azt a következtetést vonták le, hogy ez a rendszer felel meg legjobban az egyház érdekeinek és ezért' már a polgári demokratikus' forradalmakkal is csak egy több évtizedes áldatlan ?\!üzdel:em után egyeztek meg. Az aggódó figyelem, hogy az egyház megtalálja-e a maga_ helyét az új társadalmi renden belül és a készség abban a tekinetetbeu, hogy ebben segítségére legyünk, annál is nagyobb! volt bennünk, mert tudink. hogy egy ilyen magyjelemtőiségű változás után.