Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

459 Az országgyűlés 73. ülése 1948. mint amilyen nálunk van, szükség- van arra, hogy miniden jóakaratú tényező, amelynek hatalma van a lelkek fölött, segítse az ©gyes em' bért abban, hogy megtalálja a maga helyét a nagy történelmi változásban. Azthiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi lett volna annak f jelentősége az elmúlt éveik során, ha az atom és egyház együtt tudta volraa tanítani iaíz embereknek a történelmi változá

8 lényegét, mert akkor nem lett volna annyi békétlenség, háborgás, lelkiismereti konfliktus és nehezen kaphattak volna lábra olyan tendenciák és törekvések, amelyek a változás lényegét tagadják. Sajnos, ezek a remények, amelyeket egy ilyen megoldás lehetőségéhez fűztünk, a katolikus egyházzal való vonatkozásainkban idáig nem váltak valóra, hanem olyan jelenségek kezdtek .mutatkozni, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az egyház és állam között bizonyos differenciák, — mint mondani szokás — szembenállás, sőt világnézeti ütközés vanTermészetesen, ha a történelem folyamán megvizsgáljuk azt a kérdést, hogy az elmúlt évszázadok során állam és egyház miért ütköztek egymással néha, akkor meg kell állapítanunk, hogy azok az ütközések, amelyek ma vannak, nem a népi demokrácia struktúrájából vagy ineim politikai nézeteihői folynak szükségszerűen, mert. hiszem szembenállás és küzdelem volt a teoretikus elképzelések jegyében egymás mellett élő pápaság és császárság között, a legkeresztényibb középkorban is, amikor véres háborúk cníltak évtizedeken keresztül a kél hatalom között. Az egyház és az állam teljesen egyforma politikai felfogását — a hűbériségnek egyforma sze-lemét — testesítették meg — de hatalompolitikai okokból mégis többször került sor ütközésre császárok és pápák, magyar; király és papák, vagy magyar királyok és hercegprímások között. De ki merné vádolni f

a hatalompolitikai kérdésekben a pápasággal összeütközésbe kerülő és az investitura hainc idején VII. Gergellyel szembekerülő Szent László királyt, (ORÍUTAY Gyula miniszter: Ez is investitura harc!). a püspökök (kinevezésének jogát ia; pápával szemben önmagának fenntartó Könyves Kálmánt, vagy a pápa védelmié állatit éÜló nmemet lovagrendet annak többszörös tiltakozása eillenére Magyarország területéről kiűző II. Endrét, vtaigy IV. Bélát, akiről a pápa egyik levelében megállapítja,, hogy teljesen elfordult a Szentszéktől, vagy azoín idők magyar áll amférf iáit, akik szembeszálltak VIII. Bonifác pápával, aki ia magyar főurakkal tszemben Róbert Károlyt akarta ráerőszakolni az országira és kiközösítéssel alkart sújtani minidénkit, aki ezt a törekvését nem ismeri el? Ki gondolná, hogy egyház- és valMIselletnes tendenciák vezették Nagy Lia<josi királyt, amikor számos hatalompolitikai kórdéisiben volt összeütközése ia pápasággal, vagy Hunyadi Mátyást, aki megírta egy levelében, hogy wSzentséged ismeri magyarjaim természetét: ezek készebbek volnának a katolikus hittől elpártolni, mint megengedni, hogy az ország javadalmait a Szentszék adiomiányozza.« Mindezeket természetesein nem azért hoztam fel, mintha bármilyen vonatkozásban ezen események ismertetésével akár az egyház, takar a papság, akár asz, állaim tekintélyét igyekezném _ csorbítani, vagy múltbeli helyzetét tendenciózusain beállítani. Ezek a példák inkább csak arra szolgáltak, hogy le tudjam szoévi június hó 16-án, szerdán. 460 gezni példákkal is azt a tételt, Jiogy laz egyház és az állam között — hasonló politikai, társadalmi és erkölcsi felfogások idején is — lehetnek összeütközések, mivel a hatallompolitika mindig nagy erő volt. A feudális rendszerek idején tehát azt látjuk, inkább csak hatalompolitikai összeütközésekről volt szó, bár a kölcsönös jagitáció isiorám a felek sokszor igény bevettek oly aga eszközöket, amelyek az ellentéteket elveiknek igyekeztek feltüntetni. A XVII. és a XVIII. században kezdődő demokratikus mozgalmak aziomham abban az időszakban már nemcsak batalouipoiitikaiilag, ha." ntem — mindkét fél hibájából kifolyólag — elvileg is ütköztek iaz egyházzal. Mivel a középkorban az egész társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedés iaz egyház égisze alatt áplott, amelyben a királyok Isten kegyelméből, tehát Isten szándékai szerinti uralkodók voltak és a vagyon eloszlása, a tulajdonviszonyok, a különféle társadalmi rétegek egymáshoz való viszonya egy isteni réndíszer szerves tartozékának látszott, természetes, hogy iákkor, ami" kor a demokratikus! mozgalmak a korszerűtlenné vált hűbéres társadalmi berendezkedést a termelési módszereket, a társadalmi egyenlőtlenséget támadták, összeütközésbe ^ kellett kerülniök az egyház egyes ^ tényezőivel iisb amelynek egyes vezetői szintén azonosították magukat az akkor még fennállott de lényegében már múlófélben levő politikai berendezkedéssel. , Az állami, egyházi, politikai és, társadalmi nézetek ezen szoros összefonódottsága ellen a támadást csak a szkepszis és az éles társadalmi kritika területéről lehetett elindítani, amely természetesen éppúgy érintette az állam berendezkedését, mint az állammal akkor összeforrott! egyházat Hoszszú évtizedes küzdelmek kezdőditek meg ismét, amelyeknek során a nagy szenvedélyeket fe'gyújtó vallási kérdéseket arra akarták felhasználni, hogy azokon keresztül az új időket megtestesítő politikai berendezkedés ellen küzdjenek, de sokan viszont az új berendezkedés követői közül ezt a harcot használták fel arra, hogy más döntő kérdésekről eltereljék az emberek figyelmétAz egyház, tehát eleinte nem találta meg a megegyezés lehetőségéit; a liberális demokráciákkal. De hosszabb idő után különféle orszá; gokban különféleképpen lejátszódó történelmi folyamatok eredményeképpen mégis csak létrejött bizonyos kiegyezés és reális alapon tárgyalások kezdődtek mindazon kormányokkal, amelyekkel valamikor éles összeütközésben állottak. így jött létre végül is hosszú küzdelem után a konkordátum Olaszországgal, a pápai állam egykori megszüntető jével, pedig ott a küzdelem bizonyos fázisában a Vatikán kijelentette, hogy nem tartja alkalmasnak és helyesnek, hja a katolikusok résztvesznek a politikai életiben sem mint választók, sem mint választottak. így jött létre a kiegyezés

1 Franciaországgal, az egyház elsőszülött gyermekével, amely 1906-ban megszüntette a diplomáciai viszonyt a Vatikánnal, de 1919-ben az a Briand újította fel a diplomáciai érintkezést, aki annakidején mint közoktatásügyi miniszter végrehajtotta az iskolák államosítását. ^ Ismeretes., hogy 1855-ben Ausztriával^ is létrejött egy konkordátum, amelynek hatáskörét az akkori abszolutista kormányzat kiterjesztette Magyarország területére is- A két világháború között is nagy számban jöttek létre a különféle országokban konkordátumok, anie-