Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-70

391 Az országgyűlés 70. ülése 1ÖÍ&. ivi május hó 13-án, csütörtökön. 392 Készséggel elismerem azt, hogy ezekan a tanfolyamokon gyönyörű elméieta anyagot nyújtanak, de már itt is hiányzik az az alap, ami az iskolában, Q,

7 iskolaszövetkezet kereté" ben l&zükségképpen kell, hogy meglegyen: a gyajkorlószövetkezet. Az egyik helyen úgy próbáltak ezen segíteni, hogy elvitték a hallgatókat & működő hitelszövetkezetbe vagy a fogyasztási szövetkezetbe, de azok a szövetkezetek nem szívesen vették azt, hogy 30—40 ember zavarta ott a forgalmjat. Azonkívül képtelenségnek is tartom, hogy egy ilyen látogatás ah. kaiméval minden kérdésbe betekintést nyerhessenek a hallgatók- Éppen ezért a minisztérium költségvetésben biztosított keretet módosítsa úgy. hogy az iskolaszövetkezetek támogatására adjon nagyobb összeget és annak arányában csökkentse a fednőttek számára rendezett vidéki szövetkezeti tanfolyamokra szánt összeget, amely tanfolyamok részben be is fejeződtek, .bár imost majd újak is kezdődnek, mert a hangsúly aiz ifjúság neveléséin kell legyen. Az ifjúság nevelése szövetkezeti alapon azért is fontos, mert >a napjainkban oly élesen kivilágító szeretetlenség, széthúzás és sok tekintetben gyűlölet, mintha az ifjúság lelkében is kezdene elömleni. Én. mint pedagógus, mélységesen fájlalom ezt és úgy vélem, hogy ha a szövetkezeti eszmét bekapcsolná a kormányzat a megbékélésnek, a szeretetszolgálatnak ebbe az áramába, akkor nagyobb munkát végezne, mint azokkal a tanfolyamokkal, amelyek — ismétlem — gyakorlatilag érdekesek lehetnek, elméletileg szép anyagot nyujtanjak, lényegileg azonban az, hogy nevelői szempontból vajmi keveset érnek. Az iskolaszövetkezetekkel kapcsolatban a szövetkezeti központ megalakításáról már szakemberektől hallottam. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni az előadó úr és a miniszter úr figyelmét arra, hogy nagy tévedés lenne, ha csupán fogyasztási szövetkezeteket és csupán fogyasztási szövetkezeti központokat létesítenének. ^ Az ifjúságnak egyrészt a fantáziáját sem elégíti ki ez az egyszerű munka. Ugyanis ha egy iskolai boltot állítunk fel, akkor abban legfeljebb két-három ember vihet tevőleges szerepet, a többi asszisztál vagv vásárol. Mivel mint vásárlónak nincs alkalma minden mozzanatot megfigyelni, részére a szövetkezet kevósbbé lesz érdekes. Ha azonban a fogyasztási részt kibővítjük termelői résszél. akkor nagyon értékes és öntevéfcenv gondolatokban bővelkedő munkára késztetjük az egész ifjúságot. Magyarországon 45 iskolaszövetkezet foglalkozik ebben a pillanatban a vetőmiagneinesítés kísérleteivel. Tu-ijuk jól, hogy ez kis területen történik, aprólékos gondosságot igénylő mm" kát kíván, és légink''bb az ifjúság hajlamos az ilyen szép és emellett, valljuk be őszinitén, a tanulmány szempontjából sem érdektelen imin

r (kára. Ha a -Szövieitlkeizeti Központ, az ifjúsági központ gondol ezekre a termelő megoldásokra, akkor bizonyára az úgynevezett diákműhelyek is kedves helyei lesznek az ifjúságnak, és 'ezek lesznek a legjobb esizközö'k \arra

, hogy az ifjúságot a szövetkezeti (eszmének megnyerjük, sőt lelkes, harcos tagjaivá tegyük. r A törvényjavaslatnak má-ik, előttem nem egészen érthető módosítása az előző törvénnyel szemben az, hogy azokon a területeken, amelyeken hiányzik a szövetkezetalapítás előfeltétele, a törvény, nagyon helyesen — az eredeti törvény ás;—megtiltja új szövetkezeit létesítésétEz a törvény szövegéből is kitűnően nemcsak egyets tájakra, tehát nemcsak lineáris megoldásiakra vonatkozik, hanem egyes községekre, sőt az egyes községek körzeteiben működő fiókszövetíkezetekre is. Ha egyszer egy szövetkezetnek nincs meg ,a működéshez szükséges élőfeltétele, iáikkor teljesen célítalan ezt a kérdést különösebben erőltetni )Ez a javaslat mégis módot ad a, minisztériumnak arra, hogy az észszerű okok fennforgása esetén is tegyen olyan geszítiót, amely szükségkép már előre sikertelenségre van kárhoztatva, és szükségképpen azt fogja eredményezni, hogy, az a szövetikezet, amelyet előfeltételek hiányában mégis megszerveznek vagy megbukik, vagy pedig állandóan állami injekciókra "\ lesz ráutalva, Ez sem a szövetkezeti eszméntek, sem pedig a magyar államnak nem lehet érdekeÉppen ezért a> második 'módosító indítványom az, hogy ezt a részt, amely a miniszternek jogot ad kivétel megadására, a törvény javaslatból az igen t. Országgyűlés törölje. A másik két kifogás közül, amelyek egyikéről azt mondottam már. hogy idejét múlt kifogás, hiszen a szövetkezeti hálózat szerintem természetellenes módon már kiépültnek tekinthető, most a másikkal: a pártosítássial szeretnék még röviden foglalkozni. A magam részéről elismerem, hogy egy uralkodó pártnak vagy pártesoportna'k joga van a maga embereit olyan pozíciókba tenni, amely pozíciók éppen az államvezetés szempontjából döntő jelentőségűek, azonban szövetkezeti vonalon ezt igen vesz^delmesneíb tartom. A szövetkezet tagjai ugyanis nem pártemberek. Amikor szövetkezünk, akkor nem pártcélokból, még csak nem is pártok céljából szövetkezünk, hanem valamilyen gazdasági és erkölcsi cél elérésére. Ez természetesnek mondatja velünk azt is, hogy egy szövetkezés, amely ilyenfor" mán kialakul, szükségképpen nemcsak pártemberek szövetkezése lesz, hanem mondjuk, egy községnek vagy egy városnak teljes lakosságát, vagy bizonyos fogialfkozási ághoz tartozó rétegeit fogja kiszolgálni. Amikor például egy faluban földművesszövetlkezertről beszélünk, 'akkor természetesnek tartjuk, hogy abban a földművieisszövetkezetben benne lesz a komunistapárti, a sziociál" demoknaitapártii, a parasztpárti, a kisgazdapárti sőt még a pártonkívüli parasztember is, mert) neki arra a szövetkezetre szüksége van. Természetes, hogy a szövetkezetnek ez az értelmezése felel meg a | gyakorlati és emberi megoldásnak is. Amikor azonban a szövetkezetet én csak pártcéloíkra akarom beállítani, szükségképpen azt érem el vele, hogy ha például egy szociáldemokratapáriti embert teszek meg a vezetőjévé, akkor a másik pártnak a fűnk" cionáriusai erre legalábbis — enyhén szólva — ferde szemmel néznek. Ennek az eredmény© viszont az lesz, hogy a szövetkezet működésében bizonyos eltolódások állnak be, éppen a napjainkban és a közelmúltban tapasztalt rendkívül erős pártönzés' következtében. Veszekedés huza-vona és intrikálás tölti ki a szövetkezetek vezetőségi gyűléseit, ahelyett, hogy építő, komoly munkával foglalkoznának. Tehát már csak az állampolgári jogegyenlőség miatt sem tartom okosnak, gyakorlatinak ezt a megoldást. De van ennek egy másik vonatkozása is. Amikor mi a pártosítást kifogásoljuk, legalább