Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-70

393 Az országgyűlés 70. ülése 1948- évi május hó 13-án, csütörtökön. 394 is a teljes mértékben eltwatlíkodó pártosításít, tesszük azért, mert ilyenkor féltjük mindig a szövetkezet igazi eredményes munkáját, mert nem biztos, hogy ha vailíaki jó pártember, akikor jó szövetkezeti vezető is lesz. A költség" vetés tárgyalásánál sajnálattal említettem meg, b-Ggy egy-egy keretnek felszámolása, kiirtásja nem feltétlenül szükséges', mert ha a keret maga jó, fel lehelt tölteni új tartalommal. Nem látom semmi szükségét annak, bogy egy természeténél fogva amúgyis demokratikus mozgalomnak, mint aimilyen a iszövetkzieti mozgalom, különösebben párthangsúlyt adjunk- Az eddig tapasztalt leváltások, őrségváltások már túlmentek azokon a hatáirokon, ameddig nyugodtlélekkel azt mondhattuk volna, hogy ez még hozzátartozik ö!

z államvezetés intenei óinak megvalósításához, mert hiszen az államhatalomnak — amint említettem — joga van ahhoz, hogy a kulcspoziciókba> vezető pozi" ciókba a maga embereit tegye. Ez !már továbbment és exisztenciális kérdések fontosságával a legalsóbb régiókba is behatolt. Nem vagyok próféta, azonban biztosra veszem, hogy ennek káros hatása nem fog elmaradni 'a szövetkezeti moi7s:alom történetében, és ha véglegesen nem is. de legalább átmenetileg- súlyos zavarokat, visszafejlődést fog eredményezni, ami azt teszi majd szükségessé, hogy a? államhatalom a maga pénzéve], amiből nincs nagyon sok, siessen ezeknek a szövetkezeteknek a támogatására. Amikor az elmúlt évben az első módosítást tárgyalta az igen t. Országgyűlés, akkor a szövetkezeti minisztérium igen t. államtitkára aizit mondotta, hogy az 1947. XI. te. olyan nagyszerű jio'gailkotás ós olyan praktikus, hogy azt

1 már több nyugati állam is mintának telkinti ós ez megnyugtatihatja a magyar szövetkezés hiiveit, mert hiszen nyilvánvaló, hogy \a, szövetkezeti törvény jó. Nem teilik el jóformán csak félév, amikor újabb módosítással jön a minisztérium az országgyűlés elé. Amennyire a isizövetkeaeti törvényt ismerem, azt is tudom, hogy ez nem az utolsó módosító javaslat lesz ezen törvényen. Nem. látom be, miért nem lehetett ezt a törvényt akkor, amikor eredeti szövegében meghozták, már úgy megalkotni, hogy időtálló legyen? Úgyis annyi rendelkezés, úgyis annyi módosítás van az állami életben, hogy ia;z ilyen módosítások csak zavart, csak fölösleges kitéréseket oíkoznak abban a lüktető eleven munkában, amely kell, hogy jelleuizője legyen a iszövetkezeti életnek. Mivel ón ebben a törvényjavaslatban nem látom azt az egyenes, határozott irány vezetést, lameiyet — őszintén megmondom — Rónai miniszter úr minisztériumában egyébként örömmel tapasztalok, és mivel a módosítások nélkül ez a javaslat egyébként sem fejezi ki azt a célt, amelyet ezzel a javaslattal elérni szeretnénk, a törvényjavaslatot ,sem pártom, sem a magam nevében nem fogadóin el. (Egy hang a szociéldemokratapártról: Ezt rövidebben is megmondhatta volna. — Mozgás és zaj a piarasztpárton és a szociáldemokratavártan. — Egy hang a szociáldemokratapártról: Ha nem fogadja el, minejk beszél olyan sokat! — DÉNES István (md): Meg kell indokolnia, hogy miért nem fogadja el! — Za.j. — Az elnök csenget. — DÉNES István (a szociáldemokratapárt felé): Ez parlament, kérem! — Mozgás és zaj az ellenzéken és a> szociáldemokraták soraiban.) ELNÖK: Szólásra következik? SZABÓ PIROSKA jeqyző: Pál József! PÁL JÓZSEF (pp): T. Országgyűlés! Minden olyan cselekedet, amellyel népi demokráciánk a szövetkezeti kérdést rendezi, nagyjelentőségű akkor is, ha egyébként szövetkezeti életünkben nem hoz döntő változásokat. Ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, szintén nem annyira a benne foglalt rendelkezések alapján válik jelentőssé, hanem annál a ínynél fogva, hogy népi demokráciánk a szövetkezeti kérdés megoldását ^ fő programpontjává tűzte ki és annaik rendezését az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásával is előreviszi. Nem vitás, t. Ház, hogy a szövetkezeti kérdés jelentősége Q, jelen gazdasági körülmények következtében fokozottabban megnőtt. A lefolyt költségvetési vita során a Ház minden oldaláról szinte egyöntetűen nyilvánult meg az a kívánság, hogy szövetkezeteinket — ez alatt különösen a paraszti föUdművesszövetkezeteík értették — megerősítsük. Ma, a kérdés fokozottabban fontos, mint valaha, mint a költségvetés, tárgyalásakor is volt. A nagy tőke hatalmát népi demokráciánk ereje minden területen összetörte ós a legutóbbi államosítási törvényjavaslattal az ipar területéről is kiűzte. Ahogyan a Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata is megállapítja, a nagybankok, a gyáripar, a közlekedés és bányászat legnagyobb részének államosításával a népi demokrácia által a magyar nemzetgazdaság e döntőfontosságú ágai szocialista jellegűvé váltak. A további^íkiban megállapítja a programnyilatkozat, hogy bár a mezőgazdasáíg területéről is visszaszorult a kapitalizmus kizsákmányolása a nagybirtokrendszer megszűnésével s a nagytőkének, a, nagybankoknak ósi a gyáriparnak államosításával, mégis ez, az a terület, ahol a dolgozó parasztság fokozottabb védelemre szorul a. fiailli kizsákmányoló kapitalista elemeivel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton.) A szövetkezetek kiépítésétől, amit az élőttűnik, fekvő törvényjavaslat megkönnyít, azt várjuk, hogy a tőkének o- mezőgazdasági termelés- területén jelentkező fenyegetése is végképpen visszaszoruljon és a dolgozó parasztok szövetkezeti szervezkedéssel szorítsák ki maguk közül a szegény- és középparasiztság romlását és süllyedését okozó, kizsákmányoló kapitalista veszedelmet. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton, a szociáldemokratapárton és a parasztpártan. — DÉNES István (md): Halljuk! Halljuk! Nagyon érdekes!) A népi szövetkezeti hálózat kiépítésié tehát betetőzi deimokrábiánknak azt a munkáját, amelyet a nagytőke leverésével a népi demokrácia útján eddig olyan sikeresen elvégeztünk. Itt kell egynéhány szót elmondanom Kisházi igen t. képviselőtársam felszólalására is. Képviselőtársaim ugyanis azt mondja, hogy van szövetkezeti társadalom. Ki kell jelentenem, hogy ón szövetkezeti társadalmat nem láttam, ós (sajnálattal veszem tudomásul, hogy ő ennek a vlráigkorát a kiegyezés utáni időben látja. Én igenis látom azt, hogy volt kapitalista társadalom és annak virágkora éppen abban az időben volt, amelyről igen t. képviselőtársam szólott. (Ügy van! Ügy van! V kormánypártokon.) Ha tehát ő a szövetkezeti társadalmat ilyennek fogja fel és úgy képzeli, hogy a. szövetkezeti szervezkedés legyen — mint ahogyan abban az időben volt — a nagybirtokosoké, a nagytőkéseké, a parasztok milliói pedig vegyék a vándorbotot, indul-