Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-70
389 Az országgyűlés 70. ülésé 1948szebben, minél alaposabban építse ki a minisztérium. Harmadik kifogásom pedig- az volt, hogy a szövetkzeti vezetésben, mégpedig mind a központi, mind a vidéki hálózati vezetésben túlzott mértékben érvényesül ia pártpolitika, az annyit emlegetett pártszempont. Ürömmel állapítom meg, hogy a báróim kir fogás közül ez a javaslat gondoskodni kíván az egyik kifogás? orvoslásáról ós iái szövetkezeti nevelés gondolatát, célját és jelentőségét felismerve, most már helyt ad ennek s hja szerintem nem ie egészen praktikus módon, de kilátásba boly ezi, hogy ezt a kérdést a minisztérium megoldja. Nem tartom azonban, belyénvalónjak, hogy ezt a kérdést a kormány törvényhozás útján, tör vénnyel akarja elintézni- Egyrészt azért nem helyénvaló, mert hiszen ha valahol változásokra van kilátás' és lehetőség, éppen ifjúsági fronton van, másrészt pedig azért nem, mert az ifjúság az iskolaszövetkezetek leendő tagjainak legnagyobb részei nem teljeskorú egyén, ezek tehát semmiféle jogi felelősséggel nem tartozhatnak a szövetkezet működése és bármely ténykedése következtében. Amikor azonban ezekről az iskolaszövetkezetekről beszélek, legyen szabad utalnom arra, hogy ,a javaslat szövegében homályosnak találtam azt a kitételt ,amely úgy szólt, hogy a gyakorlati oktatási szempontokat figyelembe kívánja venni a minisztérium a rendelet megalkotásakor. Többször voltam bent a niiniszté-riumban és többször volt alkalmam beszélgetni azokkal az urakkal, akik a szövetkezeti nevelés kérdését irányítják. (11-00) Ha ezeket a beszélgetéseket egybevetem azokkal a tapasztalataimmal, amelyeket ia vidéken megtartott szövetkezeti vezető tanfolyamokon szereztem akkor sajnálattal azt kell látnom, hogy bár a szövetkezeti minisztériumban működő igen jó szakjemberek és lelkes munkásai a szövetkezeti nevelésnek, azonban hiányzik belőlük azi ami nélkül, nevelés elképzelhetetlen: a nevelői. *« didaktikai szaktudás. Éppen ezért nyújtom be azt ,a módosító javaslatomat is. (amellyel a szaktudást kívánom pótolni, aimákor arra kérem az országgyűlést, egy-két szóval bővítse ki ezt a szakaszt ós mondja ki, pontosan határozza meg, hogy mielőtt a minisztérium ezt a rendeletet kiadná, köteles meghallgatni a Magyar Pedagógusok Szabad íSzakszervezetét egyfelől, másfelől pedig köteles meghallgatni a tanügyi igazgatás főbb tényezőit is. Csak így lehet szó arról, hogy vallóban jól átgondolt, alaposan felépített tervezet kerüljön a miniszter elé. aki azután azt rendelet formájában nem félévre* nem egy évre. hanem hosszú időre érvénnyel bíró rendelet keretében fogja kiadni. A nevelésnek, fa pedagógiának ugyanis meggyilkolása az, ha a metódust, az eljárásokat folytonosan, éyenkint, félévenkint, sőt nem egyszer havonkint változó és egymásnak homlokegyenest ellentmondó rendeletekkel próbálják mindig jayítaoii. Ennek eredménye nem lehet más még a javító tendencia mellett sem, mint az állandó és biztos rombolás. A pedagógus kar nem most foglalkozik először a szövetkezeti kérdéssel. Az elmúlt esztendőkben, s^ bátran mondhatom: már a múlt évszázad végén is Magyarországon nagyon sok iskolában — természetesen nem szervezettéin nem központilag irányított foiniablan, de mégis a szövetkezeti eszme ismeretében — évi május hó 13-án, csütörtökön. 390 nagyon sok pedagógus megszervezte a maga iskolaszövetkezetét, és ezek a kis iskolaszövet" kezetek nevelték ki azokat a szövetkezeti vezetőket, akik ma leglelkesebb, legtantoríthatatlanabb hívei magának a szövetkezeti eszmének isA közelmúltban, az elmúlt 15—20 esztendő alatt, főkép a középiskolák vonalán kialakult egy igen értékes kezdemény ezés, amely az ifjúságot öntevékenységre, önsegélyre biztatta) de nemcsak biztatta, hanem gyakorlati tanácsokkal szolgálva, ezt az öntevékenységet igen komoly mértékben előbbre is vitte. Ennek csekély személyem is munkálója volt. Kidolgoz" tünk egy tervezetet, amely éppen az indokolásban kifejtett szempontokat figyelembe véve. az iskolaszövetkezetek belső alapszabály tervezetén túlmenőleg» az iskolával, a tanügyi hatóságokkal valló kapcsolatát is pontosan megszabja. Ezek az alapszabályminták ma is jobb híjján alapjául szolgálnak a katolikus iskolákban működő és napjainkban ÍK folytonosan alakuló, szaporodó szövetkezeti hálózatnak isFelfogásunk akkor az volt, •— és nagyon szeretném, ha a rendelet megalkotásánál erre a minisztérium tekintettel lenne* hogy az iskolaszövetkezet semmikép sem lehet komkurrens ioég a magáinikereskede!e)oií, vagy a felinőttek szövetkezete felé. Éppen ezért szigorúan ügyeltünk arra, hogy a fogyasztási szö" vetkezetek például^ csak az egyes iskolák növendékei körében árusíthassák a maguk áruit, és — mivel nem volt szövetkezeti központ, ib/ár (annakidején a Hangya-központtal próbáltunk megegyezésre jutni, de ez nem sikerült — lehetőség szerint a helyi kereskedőktől, vásárolják be az árut, hogy ezzel is a helyi kereskedelmet támogassák, — akár szövetkezeti akár egyéb magánvállalkozás legyen az — ne pedig csorbítsák. Kalocsán, Szegeden, Nagykőrösön. Debrecenben, Esztergomban, Székesfehérvárott, Egerben és Győrött ezek a megoldíások annyira beváltak, annyira gyakorlatba mentek át, hogy a kereskedők boldogan; szívesen táimiogatták ezeket a szövetkezeteket, nemcsak azzal, hogy árut adtak nekik, — természetesen kedvezményesen —i hanem azzal m, hogy az év végén, a legkiemelkedőbb eredményt elérő ifjúsági vezetőknek: komoly jutalomdíjakat is adtak. Természetes, hogy a szövetkezeti oktatás alapja egy ilyen szövetkezet. A szövetkezeti nevelésnek legjobb eszköze az, ha az ilyen iskolaszövetkezetet nemcsak, megszervezzük, hanem annak vezetését hozzáértő, lelkes pedagógusra bízva, a szövetkezetet évről-évre, ha nem is bővítve, de erősítve, az ifjúságot észrevétlenül belevisszük a szövetkezeti eszmekörbe. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) Csak így lehet szó arról, hogy a szövetkezeti nevelés tartalmas és eredményes legyen. Beszéltem felnőtt hallgatóikkal. A legtöhb'r -jét megtépázta az élet. A legtöbbje csak azért a napidíjért ment el: hogy meghallgassa a tanfolyamot, vagy ha ezen túl is ment egy gondolattal: azért a reményért, hogy mint aki ezt a tanfolyamot elvégezte, majd i a szövetkezet vezetésében, olyan állásiba juthat, ahol pénzt kereshet. A felnőttek megnevelése a szövetkezeti eszme irányában szerintem különösen elkésett dolog. Aki önmagátél nem híve a szövetkezeti eszmének, azt ilyen két-, bárom-, vagy akár hathetes tanfolyamjon is saövetkezejti emberré alakítani nagyon bajos és szinte kilátástalan dolog.
