Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-69

363 Az országgyűlés 69. ülése 19& egyik pillére, a , gyógyszerésziét igenis hivatásá­nak magaslatán legyen. Ki ke 1 !! itt emelnem! továbbá, ászt, hoigy a törvényjavaslat .a gyógyszertárakkal és a gyógyszerészekkel kapcsolatban kettős irányel­vet érvényesít következetesen.. Az egyik az, hogy kötelességeket állít fel, tiedkekel ró, fel" adatokat bíz a gyógyszerésziekbe, de védelmet is nyújt nekik. Ez ai (helyes magatartás: előírni és megszabni ia feladatokat, büntető rendelike­zésekkei ellenőrizni ezeknek a feladaitiofenak teljesítését, de mentesíteinl bizonyos veszélyek" tol, imegvédeni ikjülönböző eshetőségektől azt aki ezielkieit a feladatoikiat lelkiismeretesen és megfelelő szaktudással végzi. r Éppen ezért nagyjelentőségű például a. gyógyszeráraik szabályoz ásla., A gyógyszerára" kat nem a kereslet és a kínálat viszonya dönti el. Fontos közegészségügyi érdek, hogy itt hullámzás, ötletszerűség, a, piac változó alaku­lása ne érvényesüljön s a z életfontosságú gyógyszerek árában semminemű áreliolódás nekövetfeiezzék bei. Fomtos, hogy a gyógyszerész állandóan! stabil áriakkal kalkulálhasson és így raktárait mindig rendben tárhassa, s beszerez­hesse és megtarthassa azokat a gyógyszereket is, amelyeknek raktáron tartását a törvény elő­írja, amelyeknek: megtartása azonban gazdasá­gilag nem rentábilis. Amikor tehát a törvény az egyik oldalon kötelességeket állít fel, a má" sik'i oídafliom lehetővé teszi a kötelességek teljesí­tését is- Nyomatékos erkölcsi elv érvényesül abban, — és demokráciánk büisrike lehet erre — hogy amikor kötelességeket állítunk fel. lehe­tőséget is adunk ezeknek a kötelességeknek a teljesítésére­Meg kiéli azonban állapíltlanotm azt ás, hogy a javaslat ezeken az általános elveken kívül mély humanizmusról is tanúságot tesz* Mon­dottam, hogy a reáljogú gyógyszertárai enge­délyezésére ,a jövőben nem kerül sor, hogy a régi reáljogú gyógyszertárak megszűnnek. Ezt az. államhatalom egyszerűen egy tollvonással is megtehette volna. Láthattuk a múlt rendszer idején, 'hogy amikor ÍCLZ cl llamhatialom érdeke megkívánta a szerzett jogok megszüntetését, egyszerűéin egy tollvonással eltörölték azokat a jogokat és nem törődtek azzal, hogy akiktől a jogokat elvették, akiket tönkresilányítottak, szenvednek ós gyötrődnek. Egyszerűen elvették az emberektől az élet legelemibb jogait. Ezzel szembeni a demokrácia, laimikior >mar gasabbrendű erkölcsi elvek s a közösség pa­rancsoló érdeke alapján sarinai a (döntő 'lépésre határozza el magát, hogy fetszáimolja a reál­jogú gyógyszertárak neve alatt meghúzódó er­kölcstelenséget,'tévedést és a múlt rendszernek ezt a csöke vényét; ezt nem brutálisan, hanem emberséges módom Itpszii, időt és alkalmait ad •arra, bogy a reáljogú gyógyszertár tulajdonosa —' még ha nem is gyógyszerész, — egy évem belül eladhassa gyógyszertárát; ha viszont maga is gyógy|szerészuiester, kérelmezheti — ós a közegészség-ügyi kormányzat biztosítja is szá­mára — a reáljogú gyógyszertárnak ^személy­jogú gyógyszertárrá történő átalakítását.!Olyan mély erkölcsi elv, olyan igazi mély humaniz­mus húzódik meg e döntés mögötti hegy a ja­vaslat példaként szerepeibeit a jövőben arra, hogy &i demokrácia nem rideg- kegyetlenséggel, nem a papírforma és nem szálmító érdekek alapján, hiamemi igenis magasabb emberies szem­pontok szerint intézi ennek az! országnak a sor­sát évi május hó 12-én, szerdán. 364 Ki kell azonban még emelnean azt is, — ez a törvényjavaslat ezt szembeszökő miódon megmutatja — hogy lehet a közérdeket »z egyéni ambioiókkal és a köztulajdont a mar gántulajdonnal harmonikusan összekapcsolni. Amiksor a tör vény ja vas lat megszünteti a reál­jogú gyógyszertáriak intézményét tehát eltörli azt az anomáliát, bogy egyesek hitbizományoík ós nemzeti ajándékok révén a nemzet kárára gyarapodjanak, munkanélküli jövedelemihez jussanak, ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy miniden dolgozó a képességeinek! megfe­lelő módon helyezkedhessek el, ne esak tuidJását, ne csak felkészültségét, hanem .magántulajdo­nát is a köz érdekébe állítsa; a köz pedig ezt a magántulajdonit mindaddig, amíg ő a közös­séget szolgálja, meg is védelmezi. A törvényjavaslatban világos ós fólroór> hetetlen rendelkezések vannak arról, hogy azok az anyagi értékek, amelyeket a gyógysze­rész személy jogú gyógyszert árába befektet, az államhatalom védelmét élvezzék. Amiig a gyógyszerész dolgozik ós a sajátja felett az előírt törvényes kereteken belül szabadon ren­deilikezik és ténykedik, semmiféle bántódása és kellemetlensége nincs. Jía pedig elhalálozik vagy munkaképtelenné válik, akkor azt az anyagi értéket, amelyet gyógyszertárába be­fektetett, a z új engedélyes köteles a forgalmi értéknek megfelelően megvásárolni. A. demokrácia tehát megbecsüli azt ja ma­gántulajdont, amely a,közösséget szolgálja. Az elhalt gyógyszerész özvegye vagy árvái a gyógyszertárt haszonbérbe adhatják, vagy ha értékesíteni akarják, akkor az új személy jogú gyógyszertár tulajdonosa köteles megvásá­rolni a gyógyszertár felszerelését, készleteit, raktárát, mégpedig forgalmi áron, tehát nem használhatja ki a kényszerhelyzetet. A tör­vényjavaslat szerkesztőinek az előrelátását bi­zonyítja az, hogy. számiolva az emberi gyarló­sággal, megakadályozzák azt, hogy az új tu­lajdonosok a kényszerhelyzetet kihasználják. Ha az új és a régi tulajdonos az áriban nem tud megegyezni, akkor egy felettük álló testü­let, egy döntőbizottság fogja megállapítani a gyógyszertárban lévő értékek és javak árát, úgyhogy a viták és háborúságok kiküszöbölé­sével igazságos és méltányos .megoldásra nyí­lik alkalom. T)e niégegysizer ki akarom! emelni azt, hogy az egész törvényjavaslaton mély humanizmus húzódik végig. Amikor kötelességeket és fel­adatokat bízunk a gyógyszerészekre, ugyanak­kor .gondoskodunk jövőjükről is. A törvényja­vaslat kimondja, hogy ha a gyógyszerész hat­vanadik életévét elérte, ha munkaképessége csökkent és már nem képes a gyógyszertári vet­zetósére vagy ha betegség akadályozza tmeg a munkában, akkor tulajdonjogának fenntar­tása mellett gyógyszertárát haszonbérbe ad­hatja, úgyhogy a haszonbérből megélhet, te­hát csakugyan mély szociális érzésből fakadó rendelkezés biztosítja a gyógyszerészt arról, hogy becsületben eltöltött esztendők munkája után nem nyomorúság és nem gondok, haneim tisztes megélhetés legyen az osztályrésze. Ugyanúgy védi a tör vény javaslat az öz­vegyet" és az'árvát is- Az elhalt, gyógyszerész özvegye és árvája haszonbérbe adhatja a gyógyszertárat, a bérösszegből megélhet, fél­ne veíheti gyermekeit. De a törvény javaslat gondoskodik arról is, hogy ennek k humánus gesztusnak ne legyen semmi káros követkéz-

Next

/
Thumbnails
Contents